Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Kolozsvári Kar – kv.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Hírek /

Lehetőségek és kihívások a BBTE számára

Második találkozóját szervezte meg a Jakabffy-Sapientia Klub.

Lehetőségek és kihívások a Babeş-Bolyai Tudományegyetem számára az új tanügyi törvény tükrében címmel szervezte meg második találkozóját a Jakabffy-Sapientia Klub kedden, 2012. január 24-én, 18 órától a Bocskai-ház Óváry termében.

A beszélgetés résztvevői:

  • Dr. Soós Anna egyetemi docens, a BBTE Matematika és Informatika Karának dékánhelyettese, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) Tudományos Tanácsának elnöke
  • Dr. Magyari Tivadar egyetemi docens, a BBTE magyar vonalának tagozatvezetője
  • Dr. Pozsony Ferenc professzor, a BBTE Bölcsészkarának dékánhelyettese, az MTA külső tagja.
  • Toró Tibor moderátor, a Sapientia EMTE Jogtudományi és Európai Tanulmányok Tanszékének tanársegéde

Milyen változásokat hozott az új tanügyi törvény, milyen problémákat hoz ez a magyar oktatás vonatkozásában?

A törvény nem tisztázta azokat a minimális játékszabályokat, amelyekhez az intézményi autonómiától függetlenül igazodnia kell minden egyetemnek. Részletekbe menően próbál leszabályozni bizonyos működési elveket, amelyeket az egyetemekre lehetett volna bízni, tisztségválasztástól a belső ellenőrzési rendszerekig, de sok közös tennivalót nem szögez le. Ugyanaz a rendetlenség van a felsőoktatásban, mint azelőtt. Nem szabályozza, hogy az egyetemeknek milyen lépésekben kell beépíteniük a megváltozott jogszabályokat a saját rendszerükbe. Nincs elképzelés arra vonatkozóan, hogy miként kéri számon a minisztérium a Chartamódosításokat, ennek eredményeként a szakaszonkénti megvitatást nélkülöző folyamathoz kellett igazodni, és néhány elképzelést ezért nem sikerült bevinni a Chartába. Harmadik nagy hiányossága a jogszabálynak, és ez kimondottan a magyar felsőoktatás vonatkozásában, hogy a törvény keretet biztosít a már elért eredményeknek, de ahol nincsenek kiépülve a struktúrák, ott továbbra is nagy nehézségekbe ütköznek. Nem orvosolta a klasszikus problémákat sem, például az igen rossz helyzetben lévő pedagógusképzést, amely 90 százalékban a BBTE monopóliuma. Ez nagyon nagy mértékben csökkentette a közoktatás színvonalát: minden egyetemi oktatót megdöbbent, milyen gyenge felkészültséggel kerülnek az új hallgatók a bölcsészkarra, erre a válasz az, hogy azoktól a tanároktól jönnek, akiket az egyetemen tanítottak. Ez egy körkörös egymásra mutogatás: a tanárképzés nulla szinten van, a tanítóképzők nagyon alacsony hatékonysággal dolgoznak, és ez veszélyezteti a romániai magyar közoktatást. A kérdés az, hogy ennek van önálló magyar intézete, lehet-e valamit tenni? Eddig sem kizárólag a törvény volt annak az akadálya, hogy jobban lehessen dolgozni.

Az új törvényben elválik a szenátusi döntéshozatal a rektorátustól, elkülönül a végrehajtói és a törvényhozói hatalom. A szenátus tagjait közvetlenül, titkos szavazással jelölik ki, továbbá a szenátus saját elnököt választ, de a rektor nevezi ki a karok dékánjait, a doktori iskolák vezetőit. Ez elkerülhet ugyan potenciális feszültségeket, de ugyanakkor számos visszaélésre is lehetőséget ad. Kérdés, hogy a dékán mennyire lesz a kar embere és mennyire a rektoré.
Bevezeti a habilitációs eljárást: ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy valaki az egyetemi hierarchiában följebb léphessen, habilitálnia kell. A szakmai színvonal emelése mellett ez számos problémát is felvet. A BBTE általános szétaprózódott struktúrája, továbbá a magyar oktatók nemzedéki szerkezete is nagyon előnytelen, aránytalan, és számtalan kérdőjelet vet fel az, hogy hogyan tudunk majd újabb és újabb teret nyerni az új habilitációs intézmény bevezetésével.
A törvény lehetővé tette a magyar tagozat önálló szabályzatának a megalkotását. Ez tartalmazza a magyar tagozat választási rendszerét is, amely melléklete lesz a Chartanak. Egy működési keretet ad a magyar tagozatnak.
A törvény előírja a romániai felsőoktatási intézmények rangsorolását: a BBTE legtöbb szakja a legjobb minősítést nyerte el. Egyelőre ez formaságnak tűnhet, de előbb-utóbb a munkaerőpiacon is majd érezteti a hatását, a szülők és a fiatalok is meg fogják gondolni, hogy milyen intézménybe fogják beíratni fiataljaikat. Ez a rangsorolás lehetővé teszi a lista élén állóknak, hogy doktori, mesteri programokat indítsanak.

Tagozat vagy vonal

A törvény több megnevezést is használ ugyanarra, aminek a meghatározása nincs tisztázva: van linie (vonal) és secţie (tagozat), de nincs rögzítve, hogy mit jelent egyik sem. Románul linia-nak hívjak a magyar tagozatot, de ez magyarul nem vonal, hanem tagozat, azaz a secţie címszó alatt megfogalmazott dolgokat takarja. Ennek szükséges belső szinten rögzíteni a hatáskörét, és a működését szabályozni, de mivel nincs meghatározva a törvényben, hogy miként kell, elég nehéz.
E kérdés kapcsán elhangzott: a vonal nagyon rossz elnevezés, de maga a tartalom is rossz, amit a vonal elnevez, ez nem létezik a világ egyetlen egyetemén sem. Megfelelő nevet annak lehet találni, ami megfogható. Ugyanez a helyzet a tagozattal. Ez egy eufemizmus: megszépíti azt, ami van, tagozatnak nevezi azt, ami nincs. Mit lehetne tagozatnak nevezni? Hogy az egyetemnek van két szimmetrikus része: egy Babeş rész és egy Bolyai rész. Az egyikben is fakultások és intézetek, a másikban ugyanúgy. Ez két tagozat volna. Ilyen nincs, ezért továbbra is feladat a karokba szerveződés.
Intézményesülés

Az új törvény lehetővé teszi az ún. département-ok, önálló intézeteknek a létrehozását. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a magyar oktatók egy közös keretbe tömörüljenek, együtt tudják szervezni azt az oktatási részt, amely elsősorban a magyar hallgatókat szolgálja ki. Olyan karokon is alakultak magyar intézetek, önálló entitások, ahol eddig erre nem volt lehetőség. Az egyetemi tudományos életnek az intézet, a tanszék a központja, hisz annak meghatározó szerepe van az új oktatók kiválasztásában, felvételében, az egész tantárgyi struktúrának a meghatározásában. Az intézetnek igenis meghatározó szerepe lehet mind a humán, mind a tartalmi kérdésekben. Ez jelentős lépés, de számos problémát is fel fog vetni. Felveti a gazdasági fenntarthatóság kérdését, hisz a magyar csoportok sokkal kisebb létszámmal működnek, igaz ugyan, hogy a magyar diákok után magasabb szorzóval adják a közösből az összegeket, ennek ellenére gazdasági téren veszteségesen működhet egy intézet.
Az egyetem egy ősrobbanás utáni állapotban van, a megalakuló magyar intézetek közül egyesek egész kicsi méretűek mindenféle szempontból, ezeket komoly fennmaradási problémák fenyegethetik. Az egyetem felaprózódása a magyar tagozat szétszórtságát is eredményezte. Azonnali megoldást jelentene, ha az új egyetemi vezetőség és a saját lábain álló szenátus nagyon pontosan leszögezné az erőforrás elosztásának a játékszabályait. Az intézet vagy département lesz a gazdálkodási egység, eddig a kar volt az, de az ennek irányába történő elosztás szabályai sem voltak tiszták, kiszámíthatóak, ad hoc lettek megalkotva, úgy ahogy az egyetem vezetőségének megfelelt éppen, kedvenc volt vagy nem egy kar. Nagyon fontos tehát, hogy legyen gazdasági, pénzügyi önállósága. A másik kérdés a személyi kérdéseket illeti. Rossz a magyar oktatói státusok nemzedéki szerkezete. Az intézetek jelentős részében nagyon kevés a magyar professzor és a doktorátusvezető professzor. A magyar oktatók világából hiányzik a középnemzedék, a 40-55 év közöttiek. Ez számtalan problémát vet fel a közeljövőben, a támogatáspolitikát is át kell rendezni ahhoz, hogy a fiatal, nagyon tehetséges, Európában különböző címeket megszerzett oktatók jobban helyzetbe kerüljenek. Az más kérdés, hogy a gazdasági helyzet miatt Romániában nem lehet senkit előreléptetni 3 éve, nem lehet új kollegákat bevenni a rendszerbe. Pozitív az, hogy ha valaki adjunktus és habilitál, akkor lehet doktorátusvezető, és ez az út, ami fölhasználható ahhoz, hogy ne maradjunk doktorátusvezetők nélkül.
Véleményként elhangzott: miért kell feltétlenül nemzedéki hiányról beszélni? Azért, mert az egyetem magyar részének nem lehetett önálló személyzetpolitikája. Ott, ahol volt önálló személyzetpolitikára lehetőség (pld. a teológia karok) nem volt semmi probléma. Lehet-e olyan személyzetpolitikájuk ezeknek az intézeteknek, hogy ők maguk döntsék el, hogy kit vesznek fel, kit léptetnek elő, előléptetnek mindenkit részrehajlás nélkül, aki arra rászolgált. Ha ez megtörténik, semmi különös gond nem lesz. De ha nem lesz meg ez a szabadság a személyzetpolitikában, akkor nem sokra lehet számítani: a kari tanács szavazza majd meg, hogy ez az állás marad, vagy nem marad, hogy ez előreléphet-e vagy sem.

Tervek és lehetőségek

A magyar intézmények között az együttműködést úgy megvalósítani, hogy egész egyetemi szinten életképes legyen a magyar tagozat. Meg kell erősíteni az elért intézményes struktúrákat, ezeket tartalmakkal, funkciókkal kell feltölteni. Az egyetemnek változtatnia kell a jelenlegi, nagyon bonyolult struktúráján: a 21 karból álló szerkezet nehézkes, sokszor ellehetetlenítette a kapcsolatokat. Egy makró-átrendezés elősegítené a magyar oktatás sajátos kérdéseinek megoldását, a humán erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodást, az intenzívebb belső kapcsolatok működtetését, így a gazdasági fenntarthatóság szintjén is előre lehetne lépni.
A támogatáspolitikát úgy kellene átrendezni mind Budapest, mind Bukarest irányából, hogy tehetséges fiataljainkat helyzetbe hozzuk, és amikor csak lehetőség van rá, előléphessenek. A magyar oktatók és a magyar struktúráknak szervesebben, határozottabban kellene részt venniük az egyetem nemzetközi kapcsolataiban, különöséképpen Közép-kelet Európában, hiszen ebben a térségben azonosak a problémáink, örömeink.

Eseménynaptár

2020. november

KeSzCsSzVa
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30