Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Kolozsvári Kar – kv.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Hírek /

Oktatóink az online jogászképzésről

A koronavírus-járvány hatására teljesen megváltozott az oktatás: átkerült a virtuális térbe. Ez oktatónak és hallgatónak egyaránt nagy kihívás. Nemsokára vége a szorgalmi időszaknak: oktatóink mondják el a tapasztalataikat az online oktatásról.

Első kérdésünk: milyenek az online oktatás tapasztalatai? Ez lesz a jövő? A válaszok, és ez nem meglepő, az optimistától a kevésbé optimistáig többfélék. (A szöveg bal oldalán: vizsgavideó).

Dr. Kádár Hunor, egyetemi adjunktus (büntetőjog): Az online oktatás az általam elgondoltaknál sokkal jobban működik, simán lehetne vele helyettesíteni a klasszikus oktatást. Előre nem tudhattam, hogy például az általam alkalmazott Skype milyen sok funkcióra képes, és a kapcsolat négy órán keresztül megszakadás nélkül működik például tizenöt emberrel. Egy biztos, sokkal kényelmesebb, mint a normál oktatás, diákoknak és tanároknak egyaránt, főként annak, aki 150 km-re lakik az egyetemtől. Ami szerintem megoldhatatlan vele, az a komoly írásbeli vizsgáztatás.

Dr. Sztranyiczki Szilárd, egyetemi docens (polgári jog): Általában jó tapasztalataim vannak. Diákjaim nagy számban jelen vannak a foglalkozásokon, lelkesek és hálásak. Ellenben hatalmas szemléleti áttöréshez érkeztünk. Úgy vélem, a jövőben már nem lehet visszatérni a kizárólag hagyományos oktatásra, és a jogászképzés a kettő keveréke lesz. A tanár és a diák személyes jelenléte a tanórákon a jövőben sem helyettesíthető. Az ismeretek átadásához és a jogászi szakma kompetenciáinak megszerzéséhez a csoportos foglalkozások elengedhetetlenek, illetve szükségesek az egymás közötti interakciók is. Azonban megjelenik olyan igény is, amelyet eszközrendszerével a digitális oktatás tesz lehetővé. Ilyen értelemben a jövőben sokkal érdekesebb és szemléletesebb oktatásra van szükség, annak érdekében, hogy a diákok lépést tudjanak tartani a jogászi szakma fejlődésével és kihívásaival. A jelen helyzetet egyfajta tesztnek vagy próbának látom, ugyanis kényszerből olyan készségeket is fejleszteni kell, amelyeket eddig nem gyakoroltunk. Dilemmáim a számonkérés területén vannak, mivel nehéz előállítani egy olyan helyzetet, hogy tiszta lelkiismerettel kizárhassuk a puskázás és a csalás lehetőségét. Ez egy bizalmi kérdés, amely súlyos felelősséget ró a jogász hallgatókra is, mert nem tudjuk megfelelően ellenőrizni a vizsgakörnyezetet, csupán a végeredményt láthatjuk-hallhatjuk.

Dr. Vallasek Magdolna, egyetemi adjunktus (munkajog): Nem ez a jövő, de része lehet a jövőnek. Véleményem szerint semmi nem váltja ki az oktatásban a személyes jelenlétet és a személyes tanár-diák kapcsolatot. Onnantól, hogy kinek hogy telt a hétvége, odáig, hogy miért fontos az éppen tárgyalásra kerülő jogi probléma. És ez nem csak azért lényeges, mert másképp lehet megvitatni a fontosabb dolgokat, hiszen online is lehet kérdezni, vitára bedobni témákat. De minden csoportnak és minden órának van egy hangulata, azt a tanár (jó esetben) érzékeli. Online kevésbé vagy alig érzékelhető ez, pedig fontos. Online az anyag átadására van inkább lehetőség, a kibontakozásra nem. Oktatni lehet, tanítani kevésbé. Én azt az órát szeretem, ahol a hallgatók „viszik előre” kérdésekkel az adott témát, annak árán is, hogy időnként túl nagy lesz a zárójel. Szóbeli vizsgáim tapasztalata, hogy sokszor az ilyen beszélgetések eredményeire emlékeznek a legjobban. Még egy alapvető következtetést tudtam levonni az elmúlt online oktatási időszakból: sokkal könnyebb olyan csoporttal dolgozni, ahol már van egy kialakult kapcsolat az oktató és hallgatók között. Egy biztos viszont, kicsit olyan ez, mint a vak ember esetében, cserében élesedik a hallása a tanárnak. Mivel a megosztott képernyőről nem minden kérdésnél, hozzászólásnál, válasznál lehet visszakapcsolni, már hangról is megismerem a hallgatókat. Eddig csak egyszer rontottam el, épp a mai előadásom alkalmával.

Dr. Kokoly Zsolt, egyetemi adjunktus (EU kereskedelmi joga, nemzetközi magánjog): Az online oktatás tapasztalatait egyelőre a „finomvegyes” kategóriába sorolnám. A pozitívumok között említeném a koncentráltságot és a lényegre törekvést. A jelenlét online formában szinte maximális, olyan hallgatók is csatlakoznak, akik a kontaktórákon nem vettek részt. Az órai részvétel minősége ellenben csökkent: volt olyan diák, aki a hagyományos oktatásban aktívan részt vett, az online formátumban ellenben elnémult... Negatívum a közvetlen visszacsatolás és a kérdés-felelet kapcsán kialakuló együttgondolkodás hiánya. Remélem, nem ez lesz a jövő – míg puszta tananyagot tovább lehet adni steril technológiai környezetben, valódi szakmai tudást és az egyetemi polgár közösségi érzését már nem.

Dr. Fegyveresi Zsolt (jogtörténet, kereskedelmi jog): Az online térben való óratartás nem helyettesítheti az oktatók és hallgatók személyes jelenlétével megtartott órákat. Az online tér meglátásom szerint nehezebben „kitölthető” és sok esetben rendkívül személytelen. Természetesen el tudom azt képzelni, hogy néha, amennyiben szükséges, ezt az óratartási módszert használjuk. A hallgatók nagyon jól reagáltak az ilyen típusú találkozókra, legalábbis ha a jelenlétet nézzük, a számok ezt mutatják. Fontos lenne, hogy az egyetem egységes rendszert dolgozzon ki az ilyen esetekre, és legyen egy egyetemi egységes platform, amin órákat lehet tartani, és ami legalább annyira fontos, hogy a megfelelő vizsgakörülmények az online térben is biztosítva legyenek. Személyes fura tapasztalat az, amikor a hallgatók mikrofonja be van kapcsolva, és behallatszanak a háttérzajok... Kisebb testvér játszik, anyuka fegyelmez, a ház előtt elhaladó autóforgalom zaja, kutyaugatás és macskanyávogás, a szobába tévedő családtag meglepődése... Kicsit belelátunk egymás magánéletébe is. Ez akár pozitívuma is lehetne a jelenlegi helyzetnek. Jobban megismerjük egymást, és ezt online tesszük. Amúgy nem gondolom, hogy ez a jövő (remélem), bár biztos gyakrabban fogjuk ezentúl ezeket a platformokat használni (nem csak az oktatásban).

Dr. Veress Emőd, egyetemi tanár (polgári jog): Szerintem nem ez a jövő. Korlátozottan fel lehet használni az online oktatást, de ez semmiképpen nem pótolhatja a kontaktórákat. Őszintén, primitívebb az online oktatás a kontaktórához képest, amikor a jó tanár ráérez a hallgatók hangulatára, ismereteinek szintjére, tudja, mikor értettek meg valamit, vagy mikor kell még magyarázat vagy példa. A klasszikus előadásnak van egy ritmusa, amikor már lankad a figyelem, akkor kell egy lazító poén vagy történet. Ez online környezetben rendkívül korlátozottan működik. Az online oktatást abszolutizálva a teljes oktatást központosítani lehetne. Az egész országban egyetlen tanár felvételről oktatná a polgári vagy bármely más jogot, s a hallgatóknak csak vizsgázni kellene megjelenniük. Valójában ez a tudomány végét jelentené. Az ilyen disztópikus rendszerben a jog elvesztené a lényegét, a szívét: hogyan formálódnának a különböző vélemények, áramlatok, értelmezési iskolák? Szakmai viták és tudományos véleménykülönbség nélkül hogyan alakulna a jog jövője? Az online oktatás még a mostani barátibb formájában is rideg és személytelen. A tapasztalatom viszont az, hogy a hallgatók sokkal jobban elviselik, mint én. De nem látom hosszú távon hatákony megoldásnak. Ez nem zárja ki, hogy néha, eseti jelleggel egy-egy online előadást is lehessen tartani. Nekem ez a periódus negatív tapasztalatként fontos: ha voltak illúzióim az online oktatás szélesk örű használatának javára, azok most szépen lassan szertefoszlanak.

A fenti vélemények szerencsésen bemutatják, hogy a jog egyelőre még nem vált egyhangúvá, hiszen a Jogtudományi Intézet oktatóinak véleménye az online oktatás kérdésében is változatos... Még azt is megkérdeztük, hogy vannak ennek a periódusnak olyan tapasztalatai, amelyet akkor is fenntartanának a Jogtudományi Intézet munkatársai, amikor visszatér az élet a normál kerékvágásba?

Sztranyiczki Szilárd: Az online oktatás megtartásának lehetőségét 25%-ban fenntartanám. Főként a tananyag bemutatásánál lehetne élni ezzel a lehetőséggel, viszont a szakma sajátosságait figyelembe véve, ott ahol gyakorlati kérdések, ismertetőjegyek és jellegzetességek elsajátításáról van szó, feltétlenül szükség van a szemtől szemben történő interakcióra.

Kokoly Zsolt: Kivételes helyzetekben, más megoldás híján elképzelhetőnek tartom egy-egy óra ilyen formában történő megtartását. Ami érdekes lehet viszont, az adott órán belül egy meghívott (például gyakorló jogász, külföldi kutató) rövidebb ideig tartó „becsatlakozása”, amelyet élőszóban történő megbeszélés követ.

Vallasek Magdolna: A Google Classroom jellegű virtuális osztálytermet használni fogom. Nagyon könnyű anyagokat megosztani a hallgatókkal, kommunikálni, illetve félévközi írásbeli feladatok esetében nem pusztán egy jegyet kapnak vissza a hallgatók, hanem a beküldött feladatot megjegyzésekkel ellátva lehet visszaküldeni. Megszerettem, ennek a tapasztalatnak örülök, hasznosnak találom. Persze jó lenne erről a hallgatók véleményét is megismerni, nekik milyen tapasztalataik vannak ebben a műfajban.

Eseménynaptár

2020. július

KeSzCsSzVa
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031