Nemzetépítés és kisebbségi stratégiák a változó globális rendben

PROGRAM

A nemzetközi rend az elmúlt évszázad során mélyreható átalakulásokon ment keresztül. A két világháború, a dekolonizáció és a hidegháború bipoláris szembenállása egyaránt sajátos alkalmazkodási stratégiák kialakulásához vezetett mind a nemzeti többségek, mind az etnokulturális kisebbségek körében. Napjainkban a globális rend ismét változásokon megy keresztül, méghozzá látszólag példátlanul gyors ütemben. A liberális demokráciák világszerte erős nyomásnak vannak kitéve, a demokratizálódás pedig úgy tűnik, többé nem egyirányú folyamat. A nemzetközi rend ellenállóképessége próbára van téve, a nemzetközi szervezetek szabályozó szerepét és legitimitását pedig egyre gyakrabban kérdőjelezik meg az illiberális és autokratikus tendenciák. Még az államközi kapcsolatok szabályozásában általánosan elfogadott alapelvek, például a határok sérthetetlensége és az állami szuverenitás is fokozatosan erodálódnak. A nemzetközi emberi jogi és kisebbségvédelmi rendszer úgy tűnik, fokozatosan veszít jelentőségéből. Egyre csökken annak képessége, hogy megvédje a kisebbségi közösségek érdekeit és jogait, valamint hogy megakadályozza a többségi nemzetek nemzetépítési folyamatainak radikalizálódását, a diszkriminációt és a kirekesztést. Az instabilnak és tartalmát vesztettnek érzékelt nemzetközi környezet többek között a kisebbségi kérdések biztonságpolitikai megközelítését erősítő diskurzusokat is táplálhat.

Ilyen körülmények között az etnokulturális követelések megfogalmazására, a mozgósításra, valamint a kisebbségi érdekek képviseletére az elmúlt évtizedekben kialakított és alkalmazott stratégiák egy része kevésbé hatékonnyá, sőt akár idejétmúlttá is válhat. A kisebbségek képviselői, akik egy új és korábban nem tapasztalt helyzettel szembesülnek, kénytelenek innovatív és alkalmazkodó megoldásokat keresni az általuk képviselt közösségek vagy társadalmi csoportok helyzetének és érdekeinek védelmére. Felmerül tehát a kérdés, hogy a kisebbségek képviselői hogyan, illetve milyen mértékben képesek közvetíteni a különböző politikai, kulturális és intézményi kontextusok között, illetve eligazodni azokban. Az alkalmazott stratégiák csak történelmi fejlődésük, valamint a nemzetépítés, a migráció és a többség–kisebbség kapcsolatok hosszú távú alakulásának összefüggésében érthetők meg teljes mértékben.

A konferencia célja, hogy empirikus és elméleti előadások, összehasonlító kutatások, illetve esettanulmányok segítségével vizsgálja a fent vázolt változások következményeit és hatásait. Szeretnénk megfelelő fórumot biztosítani a társadalom- és bölcsészettudományok területén – többek között a politikatudomány, a szociológia, a jogtudomány, az antropológia, az etnográfia, a nyelvészet, a történelem, a kulturális tanulmányok és a nemzetközi kapcsolatok területén – dolgozó kutatók számára, hogy bemutathassák a Közép- és Kelet-Európa, valamint más régiók etnokulturális kisebbségeivel kapcsolatos legújabb kutatási eredményeiket.

A konferencia munkanyelve a román és az angol. A konferencián való részvétel ingyenes.

A konferenciának a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karának épülete ad otthont (Kolozsvár, Tordai út 4.).

A konferenciát a romániai Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN), a németországi Tübingeni Dunai Sváb Történeti és Regionális Kutatóintézet (IdGL), a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Kara, valamint az olaszországi Bolzanóban működő EURAC Research közösen szervezi.

Szervezőbizottság: Cristian Cercel (IdGL), Sergiu Constantin (EURAC), Alice Engl (EURAC), Kiss Ágnes (ISPMN), Kiss Tamás (ISPMN), Peti Lehel (ISPMN), Daniela Simon (IdGL), Székely István Gergő (ISPMN), Toró Tibor (Sapientia).