Program és kivonatok

2024. november 8. (péntek)

9.30 – a konferencia megnyitása, köszöntőt mond Dr. Szenkovics Dezső, a Sapientia EMTE Kolozsvári Kar dékánja és Dr. Könczei Csongor, a Táncművészeti szak megbízott tanulmányi programfelelőse

I.

Moderál Drd. Feketelaki Tibor

10.00 – Molnár Hajnalka: Molnár István a polihisztor, táncművész, koreográfus

Rövid ismerkedés Molnár István életútjával a más művészeti ágak érintésének segítségével. Molnár István és Kolozsvár.

10.30 – Dr. Ónodi Béla: A Molnár-technika napjaink táncos fejlesztő képzésében

A Molnár István által kifejlesztett mozgásrendszer egyedülállósága abban rejlik, hogy különösebb balett vagy modern-tánctechnikai alapok nélkül is tanulható, a táncost eredeti, egyéni mozgáskultúráját sértetlenül hagyva, erőben, egyensúlyérzékben, kreativitásban olyan szintre fejleszti, hogy a ma oly divatos tánctechnikák tanulásánál is megállja a helyét. Ez a tánctechnika ma reneszánszát éli az amatőr és a profi táncegyüttesek próbatermeiben. Az előadás a Molnár-technika létjogosultágáról szól.

11.00 – Dr. Karácsony Zoltán: Martin György metodológiája és tudományos eredményei

Martin György elsődleges tudományos célkitűzése a magyar táncfolklorisztika megteremtése volt. Nemcsak abból a célból, hogy önálló entitásként létrejöjjön egy új tudományszak, hanem azért is, hogy az méltóképpen felzárkózhasson – az általa legfontosabb társtudománynak tartott – etnomuzikológia mellé. Martin és kutatótársai fellépése előtt sem a nemzetközi, sem a magyar táncfolklorisztika nem rendelkezett a tudományos gondolkodás két legalapvetőbb pillérével, az írásbeliséggel és a kutatásmódszertannal. Ezek megteremtésében Martinnak elévülhetetlen érdemei voltak. Az előadás megkísérli nyomon követni a tánckutató tudományos pályaképét, s közben próbál megemlíteni olyan szempontokat is, amelyek gyakran elkerülik az új „táncantropológiai” irányzat képviselőinek figyelmét.

11.30 – László Eszter: Közösségi színtér Kallós Zoltán szellemiségében

Kolozsvár főterének egyik emblematikus épülete, a régi Központi vagy Melody szálló ma néptánctól és népzenétől hangos. Falai között gyermekeinkkel népszokásaink legfontosabb momentumait éljük újra, barátainkkal az erdélyi hagyományos szellemi és tárgyi kultúra egyes darabjait elevenítjük fel és tanuljuk meg ismét. Korniss Péter széki fotóinak hangulatával már most a Kallós terem ikonikus helyszíne Kolozsvárnak. Mit is jelent nekünk Kallós szellemiségében dolgozni? Életútjának rövid ismertetésével számba vesszük azt az értékrendet, mellyel mindennapi munkánkat a közösségünk szolgálatába tudjuk állítani.

12.00 – Kávészünet.

II.

Moderál Drd. Ocskay Klára

12.30 – Dr. Csákány Csilla: Seprődi János zenetörténeti és folklorisztikai jelentősége a 20. századi erdélyi zeneélet hajnalán

Seprődi János életútja egyenesen a Kodály és Bartók által fémjelzett zeneművészeti és népzenetudományi útra vezet. A zenei művelődéshez való nehéz hozzáférése és rövid élete ellenére zenepedagógiai, egyházzenei, alkotói és tudományos tevékenységének hagyatéka a századforduló legavatottabb magyar zenetörténészévé, a magyar népzene úttörőjévé, az erdélyi magyar zenei koncertélet éles szemű és érzékeny tolmácsolójává teszi. Ha sorsa másként alakult volna, ma talán Kodállyal és Bartókkal egy sorban említhetnénk. Rövid élete során azonban olyan lényeges felismeréseket fogalmazott meg, melyek a mai napig referencia-értékűek mind az etnomuzikológia, mind az erdélyi magyar zenetörténet területén.

13.00 – Dr. Dóka Krisztina: Gönyey Sándor és az (erdélyi) néptáncok tudományos vizsgálatának kezdetei 

Gönyey (Ébner) Sándor az elsők egyike, aki mozgóképen rögzített magyar néptáncokat és ezek mozgásanyagának, felépítésének, használatának megfigyelésére alapozva ismertette különböző települések táncait. Lajtha Lászlóval ő készítette A magyarság néprajzának, a magyar néprajz első tudományos kézikönyvsorozatának a Tánc című fejezetét. Gönyey és Lugossy Emma Magyar népi táncok című könyvükben első hazai szakemberekként közöltek Lábán-kinetográfiával néptáncokat, ezek között erdélyieket is. Gönyey Sándor néprajzosként szaktudásával és tereptapasztalataival támogatta a két világháború közötti úgynevezett Gyöngyösbokréta-bemutatókat, ugyanakkor kutatta is a bokrétás falvak táncait.

13.30 – Dr. Lázok János: Éghy Ghyssa – egy táncművészi és -oktatói pálya állomásai

Bécsi tanulóéveit követően párhuzamosan bontakozott ki művészi és pedagógiai karrierje. 1924-ben Erdélybe visszatérve egyszerre alapít családot és tánciskolát Aradon, a következő években Budapesten és Bécsben lépett fel, önálló műsoraival Erdély minden nagyobb városát végigjárta. Nyaranta az európai táncművészet legnevesebb tánciskoláinak mesterkurzusain vett részt, ám a világháború és az azt követő rendszerváltás megtöri művészi karrierjét. 1949 évi kinevezése után előbb a kolozsvári, majd a marosvásárhelyi színművészeti főiskola tanáraként önállóan alakítja ki és ülteti gyakorlatba a jövendő színészek mozgásképzésének módszertanát. 1957-től 1974-es nyugdíjazásáig a marosvásárhelyi Székely Népi Együttes koreográfiai irányítója is volt.

14.00 – Kávészünet.

14.30 – Dr. Könczei Csilla: Szemben a hatalommal. Mozaikok Könczei Ádám folklórkutató életpályájából

Könczei Ádám életútja egy olyan erdélyi ellenzéki értelmiségi pályája, akinek szakmai érvényesülését következetes elvi kiállása és közéleti szerepvállalása miatt korának diktatórikus politikai berendezkedése életének nagyrészében akadályozta. Életműve ennek ellenére nagyon jelentős, aminek nagyrésze tetemes folklórgyűjtéséből és megjelent, illetve kéziratban maradt tanulmányaiból áll össze. Munkásságának fontos részét képezte az erdélyi tánchagyományok tanulmányozása, illetve azok továbbéltetésének szervezése. Az erdélyi városi táncházak lelkes támogatója, a kolozsvári táncház elindítója.

15.00 – Dr. Székely Melinda: Parádi Katus kolozsvári tánciskolája

A dési származású Parádi Katus a két világháború között tánciskolát működtetett Kolozsvár főterén, a Lábasházban. Elismert mozdulatművészeti, de adott esetekben néptánctanárként is közreműködött és koreografált a korabeli Kolozsvár különböző báljai, társaságai, sőt a Kolozsvári Magyar Színház különböző előadásai számára, mint például 1937-ben a Zizi nevű meseoperett esetében. Tervünk róla elnevezni azt az egyesületet, amely egyetemünk keretein belül táncos gyerekoktatást célozna meg.

15.30 – Kérdések, vita, a konferencia bezárása.

16.00 – az épület termeinek hivatalos névadó ünnepsége az első emeleti előtérben, köszöntőt mond Dr. Tonk Márton, a Sapientia EMTE rektora

16.30 – ünnepélyes állófogadás az épület emeleti télikertjében

2024. november 9. (szombat)

„Molnár István emléknap a kolozsvári táncművészetin”

9.00-13.00 – Dr. Ónodi Béla gyakorlati Molnár-technika bemutatója a Molnár István Táncstúdióban

A Molnár-technika minden olyan táncos, főként néptáncos számára fontos lehet, aki szeretné megismertetni a testét más mozgásokkal, szeretne testtudatot, egyensúlyérzéket és kondíciót fejleszteni. Napjaink színpadi alkotóművészetét látva ezek nem éppen elhanyagolható többlettudást jelentenek egy néptáncosnak. Mivel a technika alapja az autentikus magyar folklór mozgáskincse, így magától érthetődő lépcsőfokot jelent a néptánc, valamint a modern táncirányzatok között.

15.00 – Molnár Istvánnal kapcsolatos dokumentumfilmek és fotók vetítése a Kallós Zoltán teremben, majd beszélgetés Molnár Hajnalkával édesapja, Molnár István életéről, moderál Könczei Csongor.

A neves, posztumusz Kossuth-díjas táncművész, koreográfus és néptánckutató Molnár István 1908. szeptember 17-én, Kolozsváron született. 2023-ban a Sapientia EMTE Kolozsvári Kar Táncművészeti szak – a Molnár család jóváhagyásával – létrehozta a Molnár István díjat, amelyet azon végzős táncművészeti szakos hallgatónak ítélnek oda, aki az egyetemi évei alatt a legjobb tanulmányi átlagot éri el az adott évfolyama szintjén.