Imre-Szilárd Zsigmond

A „Diplomacy in the Age of Artificial Intelligence: Negotiating Global AI Regulation in a Digital Environment” című Erasmus+ vegyes intenzív programban(BIP)  való részvétel az idei tanévem egyik legmeghatározóbb és legértékesebb szakmai élménye volt. Ez az innovatív kurzus ötvözte az ötnapos, intenzív budapesti személyes mobilitást egy háromnapos, rendkívül interaktív online szimulációval. Különösen érdekesnek találtam annak vizsgálatát, hogy a feltörekvő technológiák miként alakítják át alapvetően az államközi kapcsolatok működését, a nemzetközi biztonságot és a multilaterális tárgyalásokat. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a program első napjaiban több olyan témával is találkoztam, amelyeket nemzetközi kapcsolatok szakos hallgatóként már korábban is ismertem.

Nem szeretnék részletesen kitérni a Budapestre történő utazásunkra, a hazautazásra vagy a szállás megszervezésére, mivel ezek egyikét sem a fogadó egyetem biztosította. Mindkét alkalommal néhány évfolyamtársammal együtt vonattal utaztam Kolozsvárról Budapestre, június 7-én, illetve június 13-án. Egyik hallgatótársammal együtt a Közép-európai Egyetem (Central European University) kollégiumában szálltunk meg.

A mobilitás első napja izgatott várakozás közepette kezdődött a Budapesti Metropolitan Egyetemen. A Hallgatói Információs Központban gyorsan és zökkenőmentesen lezajlott a regisztráció, majd rövid tájékoztatót kaptunk az egyetemről, ahol a koordinátorok ismertették a program tanulmányi követelményeit és ütemezését. Ezt követően körbevezettek bennünket a campuson, majd egy barátságos fogadáson vettünk részt.

A szakmai program a digitális diplomáciáról szóló bevezető előadással indult, amely bemutatta, miként alakítja át a mesterséges intelligencia a hagyományos diplomáciai paradigmákat. Elemeztük, hogy a modern külképviseletek hogyan mozdulnak el a klasszikus bürokratikus működéstől az adatalapú diplomácia irányába. Az ebédszünetet követően Görömbölyi, Friedmann és Szálkai professzorok közös előadásán vettünk részt, amely átfogó képet adott a digitális diplomácia fogalmairól, szereplőiről és jelenlegi gyakorlatáról. Személyes benyomásom szerint azonban ezen a napon nem találkoztam számomra teljesen új ismeretekkel.

A keddi nap célja az volt, hogy megismerjük a mesterséges intelligencia technológiai hátterét, valamint a technológiai nagyhatalmak közötti versenyt. Friedmann professzor előadásában részletesen ismertette a gépi tanulási algoritmusok, a nagy nyelvi modellek és az adatfeldolgozás működését. Fontosnak tartottam megérteni a technológia korlátait és kockázatait, például az algoritmikus torzításokat és a hibás vagy valótlan tartalmak generálását, hiszen egy diplomata csak akkor képes megfelelő szabályozási döntéseket hozni, ha érti a szabályozni kívánt technológiát. A délelőtt második felében a geopolitikai versengés és a mesterséges intelligencia kapcsolatát elemeztük. Élénk szakmai vita alakult ki az Egyesült Államok és Kína közötti technológiai szétválásról, valamint arról, hogy az európai országok milyen kihívásokkal szembesülnek ebben a versenyben.

Szerdán délelőtt az InfoPark Campuson folytatódtak az előadások. A középpontban az állami irányítás és a mesterséges intelligencia kapcsolata állt. Szálkai professzor bemutatta, hogyan alkalmazzák a különböző politikai rendszerek a mesterséges intelligenciát a megfigyelési rendszerektől és a prediktív rendészeten át egészen a közszolgáltatások automatizálásáig. Az ezt követő előadás során azt vitattuk meg, milyen etikai és jogi garanciák szükségesek az emberi jogok és a demokratikus értékek megőrzéséhez egy egyre inkább automatizált világban. A délutáni előadás a digitális technológiák szabályozási modelljeit ismertette. Friedmann professzor bemutatta a három meghatározó nemzetközi megközelítést: az Európai Unió emberközpontú, kockázatalapú szabályozási modelljét, az Egyesült Államok innovációközpontú, piacorientált megközelítését, valamint Kína államközpontú, biztonsági szempontokat előtérbe helyező rendszerét.

A csütörtöki nap teljes egészében a gyakorlati készségfejlesztésről szólt. A délelőtti foglalkozáson Szálkai tanár úr vezetésével az adatműveltség fejlesztésére helyeztük a hangsúlyt. Nemzetközi csoportokban dolgozva többek között a mesterséges intelligencia globális adatökoszisztémájának felépítését elemeztük. Délután Málik tanár úr tartotta számomra a hét legkiemelkedőbb előadását, amely a mesterséges intelligencia diplomáciai alkalmazásának gyakorlati módszereit mutatta be. Részletesen ismertette, hogyan lehet a mesterséges intelligenciát hatékony együttműködő eszközként használni, különös hangsúlyt fektetve a megfelelő promptok megfogalmazására. Mindezt a játékelmélet szemszögéből közelítette meg, ami különösen érdekessé és gyakorlatiasabbá tette az előadást.

A fizikai mobilitás utolsó napja a vártnál hamarabb elérkezett. Délelőtt kerekasztal-beszélgetéseken vitattuk meg az elsajátított ismeretek elméleti és gyakorlati jelentőségét.

Az ebédszünet után vegyes nemzetközi csoportokban projektfeladatotban egy teljes politikai kampányt kellett kidolgoznunk a korábban tárgyalt célkitűzések és megvalósítási módszerek alapján. Csoportunk egy lengyel–ukrán kulturális fesztivált tervezett Lengyelország számára, amelynek célja az ukrán kisebbség támogatása volt. A program végén részletes felkészítést kaptunk az online szimulációra. Az oktatók ismertették a részvétel szabályait, az országkiosztást és a virtuális tárgyalások szervezési tudnivalóit.

Az online program június 15-én délután kezdődött Zoom-platformon. A nyitóülésen, amely az országálláspontok ismertetésével indult, azonnal alkalmaznunk kellett a megszerzett elméleti ismereteket. Állami delegáltak szerepében minden résztvevő ismertette a számára kijelölt ország hivatalos álláspontját egy fiktív, a mesterséges intelligencia globális szabályozásáról szóló nemzetközi egyezménnyel kapcsolatban. Én Kínát képviseltem, ezért érvelésem során egyszerre kellett figyelembe vennem az ország gazdasági és stratégiai érdekeit, valamint az etikai szabályozás szükségességét. A tárgyalások során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi politikai színtér mennyire megosztott, jól tükrözve az Európai Unió, az Egyesült Államok, Kína és a feltörekvő gazdaságok, az Afrikai Unió képviseletében részt vevő Kenya közötti valós nézetkülönbségeket.

A keddi online nap volt a program legintenzívebb és legmozgalmasabb része. A teljes nap a háttértárgyalásokkal és a közös javaslatok kidolgozásával telt. Virtuális tárgyalószobákban két- és többoldalú diplomáciai egyeztetéseket folytattunk.

Az online tárgyalások komoly kihívást jelentettek. A személyes kommunikáció hiánya miatt rendkívül pontosan kellett fogalmaznunk. Számomra különösen tanulságos volt megtapasztalni, hogy ilyen környezetben az angol nyelv használata sokkal nagyobb kihívást jelent, mint korábban gondoltam. A nap folyamán fokozatosan kialakultak a különböző koalíciók, miközben kompromisszumos szövegjavaslatokat dolgoztunk ki az eltérő nemzeti érdekek összehangolására. Hosszasan vitattuk többek között azt is, hogy mely mesterségesintelligencia-rendszereket szükséges szigorúan szabályozni, és melyek esetében lehet elegendőbb, enyhébb a szabályozás. A nap végére munkacsoportjaink elkészítették a másnapi szavazásra benyújtandó hivatalos javaslatokat.

A BIP utolsó napja valódi többoldalú diplomáciai gyakorlatnak bizonyult. A délutáni ülésen a koalíciók ismertették végső álláspontjukat, majd sor került egy, az ENSZ Közgyűlésének működését modellező mesterségesintelligencia-alapú szimulációra, amely során megszavaztuk az elkészített javaslatokat. A folyamat eredményesnek bizonyult, valamennyi előterjesztés elfogadásra került. A program közös értékeléssel és záró gondolatokkal fejeződött be.

Összességében rendkívül elégedett vagyok ezzel a BIP-programmal. Számos új és fontos ismeretet szereztem a mesterséges intelligencia és a diplomácia kapcsolatáról, amely szorosan kapcsolódik tanulmányaimhoz a Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok szakon. Emellett a program jelentősen bővítette gyakorlati ismereteimet is a mesterséges intelligencia mindennapi és szakmai alkalmazási lehetőségeiről.