Gyenes-Kristofi Gergely - Filmtudomány mesteri szak, végzett

Kraft Rental KFT, Budapest (Magyarország)

A szakmai gyakorlatot megelőző hetekben még nem volt teljesen egyértelmű hogy meg fog-e valósulni a program. A cégtől a legutolsó papírokat viszonylag későn kaptam meg, de szerencsére még pont időben ahhoz, hogy a program megvalósulását még ne gátolja. Az idő szűke ellenére a szállással nem volt gond, mivel egyik rokonomnál laktam a 4 hónap alatt, viszont lelkileg felkészűlni pont emiatt nem nagyon tudtam, hisz, ahogy a leszögezett kezdési dátumhoz közeledtünk a végső válasz hiányában, már-már kezdtem letenni a programról.

Az út nem volt vészes, hisz Budapest nincs olyan messze, valamiért mégsem voltam teljesen nyugodt. A céggel nehezen ment a kommunikáció, ezért nem tudtam, hogy pontosan mire számítsak, ha megérkezem. Alapvetően annyit tudtam, hogy egy rentál céghez megyek (Kraft Rental KFT.) ahol menő filmes felszereléseket fogdoshatok majd. Arra számítottam, hogy főként a kamera részlegen fogom majd elsajátítani a szakma csinját-binját, de ez végül nem teljesen így történt. Az érkezésemkor megismertem a csapatot, majd a különféle munkaköröket. Ekkor tudtam meg azt is, hogy az aktuális székhely még a többi kolléga számára is új, hisz nemrég költöztek ők is a saját építtetésű raktárukba, ami mellet a cég egy új stúdiót is épített. A cég alapvetően kis létszámú, a rendszer sem volt még teljesen letisztult, ezért elég rugalmasnak kellet lennem, hogy adaptálódni tudjak. A főbb feladatköreink a felszerelés beszerzése és kiadása volt, ezek viszont nem működtek folyamatos rendrakás nélkül, ezért a technika átnézése és a raktár tisztítása is része volt a mindennapjainknak.

Eleinte sokszor csak néztem és figyeltem, tanúltam minek mi a neve, mire jó és hogyan használják. Főleg a kameraraktárban bámészkodtam sokat, ahol minden apró kiegészítővel próbáltam megismerkedni. Hamar rájöttem, hogy a kintlétem alatt nemcsak a kamerákkal kell, megismerkedjek, hanem a világítási eszközökkel is, mert a raktár több mint 80%-át ezek tették ki. Ekkor ismertem meg olyan csodás eszközöket, mint például a Nagy Krankó. Aki nem tudja mi ez, annak elmondom, hogy egy 76 kilós gurulós állvány, amit 6 méter magasra is ki lehet tekerni. Azt is elárulom, hogy a 4 hónap alatt nem lett a barátom ez az eszköz. Élesben én nem használtam, de már az is bőven elég volt, hogy alkalmanként négy ilyen nagyfiút pakolgassunk fel s le a teherautóról. Szerencsére ezt nem kellett minden nap megtenni. Miután nagyjából megtanultam a kameraközeli dolgokat, elkezdtem én is kameracsomagokat készítenei a klienseknek, idővel pedig már én vezettem le/segédkeztem a kameratesztek alatt is. Ezt a részt nagyon élveztem, hisz láttam hogyan épűl fel egy kamerarendszer, megfigyelhettem, ki, hogyan és milyen eszközökkel szereti felszerelni a kamerát.,

Persze voltak lazább napok is, amikor a feladatok csak azért voltak rám osztva, hogy mégiscsak csináljak valami „hasznosat”, de olyan is volt, hogy a szabad időben még feladatokat sem adtak. Ilyenkor én is kisérletezhettem a kameraraktárban azokkal a felszerelésekkel, amik éppen nem voltak használatban, szabadon építhettem, tesztelhettem őket. Az eszközök nagy részét kipróbáltam, illetve rendszerint utána néztem, hogy az adott eszközök milyen paraméterekkel rendelkeznek. Ilyenkor sokat tanultam, mert kezembe foghattam a tárgyakat és kedvem szerint nyomogathattam, megtapasztalhattam, hogy az eszközöknek milyen sajátosságaik vannak, és hogy ezek miben térnek el egymástól. Főként operatőri és kamera asszisztensi szempontból voltak fontosak, mert a szakmában nem elég felismerni az eszközt, jól meg kell azt ismerni.

Kint létem alatt sok dolgot tanultam és tapasztaltam. Természetesen voltak rosszabb napok is, de összességében egy pozitív élményként tudom elkönyvelni ezt a négy hónapot. Szerencsére pár forgatásra is eljutottam, voltam Ronin II (ez egy kamerastabilizátor) technikus, másod kamera asszisztens, és az egyik kollégámmal még egy kisseb projektet is összehoztunk, ahol ketten készítettünk egy rövid reklámot egy pizzázónak.

A munka mellet sokszor volt bennem egy kérdés, amikor teljesen tanácstalanul álltam és azon gondolkodtam, hogy az erasmus program után mihez fogok kezdeni? Egyenes utat nem látok, de úgy gondolom, hogy legalább szakmailag elég sokat fejlődtem. Jobban megismerte a szakmát, elkezdtem átlátni hogyan épűl fel, mik az elvárások. Ha netán arra gondolok, hogy lehetetlen, vagy legalábbis nagyon nehéz bekerülni és bentmaradni a filmes szakmában, arra gondolok, mégis csak egy lépéssel közelebb kerültem hozzá