Antal Alexandra - Diplomácia és interkulturális tanulmányok mesteri szak, II.év

Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest (Magyarország)

Az én Erasmusom, mint sokaké, akik ebben a félévben próbáltak szerencsét egy másik országban, nem olyanra sikeredett, mint amiről általában a beszámolók szólnak. Ennek ellenére is azt a tanácsolom mindenkinek, aki egyetemi tanulmányait végzi: Mindenképp próbálj szerencsét külföldön! Hogy miért volt még így is izgalmas a félévem, annak ellenére, hogy egy világjárvány tombol(t)? Ezt szeretném megosztani veletek ebben a beszámolóban és nagyon remélem, hogy mire elolvassátok, nektek is megjön a kedvetek világot látni, új embereket megismerni és egy külföldi egyetemen tanulni.

Valószínűleg sokan gondoljátok azt, hogy ha már külföldre mentek tanulni, akkor ne egy Romániával szomszédos országba, ahova amúgy is gyakran utaztok az Adventi vásárt vagy a Budai Várnegyedet megcsodálni. Ennél viszont sokkal több mindent rejt Budapest és Magyarország. Én külvárosi lakosként átéltem az óriási Városliget nyújtotta szabadságot, ahova a vírus időszaka alatt sétálni, futni, sőt tanulni is menekülhettem. Egy fél órára volt a belváros, ahol minden korosztály összegyűlt esténként egy-egy sörre, kikapcsolódni és a naplementét nézni. Budapest az alkotás helyszíne, tele ötletes graffitikkel, szobrokkal, régi épületekkel, termálfürdőkkel, közösségi kertekkel és sok-sok zenével. A színház mindig külön helyet fogalt el a szívemben, így az első pár hónapban igyekeztem megragadni az alkalmakat és egy nehezebb időszak után színdarabbal zárni a napot. Nosztalgikus élmény volt a Budapesti Operettszínházban Kálmán Imre egyik legkedveltebb operettjét, a Marica grófnőt megnézni, gondolatban Kolozsvárra röpített vissza.

Az ember azt gondolná, hogy mennyire ismeri a várost, mégis annyi új lehetőséggel találkozik minden nap. Erasmus alatt garantáltan nem a turista látványosságoknál fogsz sorban állni, végre lesz időd felfedezni az eldugott helyeket. Rengeteg hely van Magyarországon, ahova sajnos ennyi idő alatt sem sikerült eljutnom, részben a vírus miatt.

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel a félév nagyobb részében az oktatás offline történt, így egész sokat láthattam a gyönyörű Nemzeti Közszolgálati Egyetem épületeit. Hihetetlen élmény volt a könyvtárban naplemente mellett tanulni, az épületek között bolyongani, nem csupán Erasmusos, hanem helyi diákokat is megismerni. Kiemelném az egyetemi oktatás színvonalát. Az online oktatás előtt csupa segítőkész, a témát kívülről belülről ismerő, szakmában tevékenykedő oktatókhoz volt szerencsém (az online tanítás alatt is, itt viszont kevesebb lehetőségem volt jól megismerni őket). Az egyetem felkészültségét mutatja, hogy az online oktatásra vonatkozó kormányrendelet megszületése után rögtön képes volt online folytatni a tanítást. A tanárok már az első online napon profin kezelték a helyzetet, MS Teams-en keresztül tartották az órákat, itt is lehetőségünk volt tartalmas beszélgetésekre, kérdések feltevésére, egymás megismerésére. Nagy pozitívumként tapasztaltam azt, mennyire figyeltek a tanárok arra, hogy más egyetemről érkeztem, külön olvasmányokat küldtek a tananyag jobb megértése érdekében (amennyiben a kurzus egy korábbi órára épült). Emellett a diákok nyitottsága is jól esett, együtt oldottunk meg feladatokat, sőt többekkel az órán kívül is találkoztam. A Nemzetközi és Európai Szakkollégium tagjaihoz mindig bizalommal fordulhattam, segítettek a diákéletben megtalálni a helyem. Az NKE nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati képzésre is, amiért külön hálás vagyok. Annak ellenére, hogy úgy gondolom, az elméleti alap különösen fontos a munkák során is és a későbbiekben is, szükségesnek éreztem a gyakorlati példákkal, projektekkel, prezentációkkal való alátámasztást. A kedvenc kurzusaim között volt a Kínai tanulmányok, amely során megértettem, a Kínai Népköztársaság helyét és szerepét a nemzetközi térben, valamint az Online kommunikáció szabályozási kérdései, ahol az alkotmányjogi háttérrel, a média jogával, a szólásszabadság közösségi oldalakon való megnyilvánulásával foglalkoztunk. A tanárok naprakészsége is dicsérendő volt, hétről hétre aktuális témákat hoztak elénk, vitatkoztunk, bővült a tudásunk a nemzetközi életről. 

Mindenkinek szívből ajánlom, hogy éljetek az Erasmus lehetőségével! Az adminisztráció könnyű, az emberek segítőkészek, soha nem éreztem egyedül magam, a kérdéseimmel, nyugodt szívvel fordulhattam a küldő és fogadó intézmény munkatársaihoz egyaránt.

Köszönöm a lehetőséget a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek és az Erasmus bizottságnak. Óriási élmény volt kint lenni, nagyon szerettem a félévet! Semmi sem állított meg abban (még a vírus sem), hogy tanulhassak, új barátokkal gazdagodjak és élményekkel, tapasztalatokkal térjek haza.