Hubai Flórián - Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Academy of Performing Arts in Bratislava

Előkészületek

Az Erasmus+ koordinátornak ezer hálám, nagyon sokat segített nekem a papírmunkákban, nélküle biztos nem sikerült volna elintéznem mindent.

 Elvárások és remények

Rengeteg elvárás volt bennem. Nem így szerettem volna kimenni, nyitottan és tiszta lapként gondoltam rá, legalábbis, hogy úgy fogom fel, de mint beigazolódott rengetek rejtett remény (ritka vendég) is jött velem az útra, amelyekkel Pozsonyban kellett szembesülnöm.

 Utazás módja

Nagyon hálás vagyok édesanyámnak, illetve Pozsony topográfiai elhelyezkedésének, mivelhogy nem kellett messze mennem és nem kellett repülőre szállnom, amitől irtózok, amilyen korlátolt és ellenőrzött módja az utazásnak. Szóval, Kolozsvárról vonattal utaztam Pestig, édesanyám lakhelyére. Ott megszálltam egy-két napot, elbúcsúztam az otthoniaktól, egyebek. Onnan anyukám vitt el engem autóval Pozsonyba, nagyon élveztük az utat, sok jó zenét hallgattunk, a testvérem is elkísért.

 Szállásfoglalás

Küldtek egy e-mailt a pozsonyiak linkekkel, hogy milyen helyeken tudok szállás után nézni. Eleinte lakást kerestem, de az árak magasabbnak bizonyultak, mint a repülő amire nem szálltam fel, ezért egy Student Residence nevezetű kollégiumban szállásoltam el magam, az is drága volt, de még mindig egy olcsóbb opció. Nem szerettem ott lenni, intézményszaga volt, és volt egy gonosz biztonsági őr, akinél gumibot is volt és szívesen traktálta az ottélőket mindenféle szabályzati nüánszokkal, ha éppen unatkozott. Az egyetlen dolog ami jó volt benne, hogy a Dunától és egy barátságos kisebb erdőtől csak 5 perce volt ez a hely.

 Az első napok, nehézségek

Nem igazán leltem barátokra abban a kollégiumban, mindenki nagyon disszocializálódó volt, és ami kapcsolat ki is alakult az mind ilyen etikettszerű illemtől bűzlött. Illetve a bankkártyám sem működött vagy 2 hétig, mert nem tudtam, hogy át kell konvertálnom az eurót lejbe és csak akkor tudok kártyával fizetni, vagy felvenni pénzt. Mert a román simkártya valamiért feladta a szolgálatot amikor megérezte, hogy Szlovákiába érkeztem és nem tudtam belépni a fiókomba se. Ezenkívül csak ilyen belső csalódások, szembesülések a realitással amik az első napokban kicsit meggyötörtek.

 Ismerkedési és szórakozási lehetőségek/történetek

Ugye még tombolt a „nemtudommilyen” mutáns koronavírus még a háború előtt, a helyek elég korlátoltan működtek. Kapcsolatokat is nehezen alakítottam ki az első héten, 3 osztálytársam volt, egyikünk sem lelt barátra/ társra a másikban, annyira különbözőek voltak az érdekeink és útkereséseink. Volt egy két klub, amik aránylag minőségesek voltak, de minden egyes social hub bűzlött a nyugati dekadenciától.

 Az elvárások szerint alakultak-e a dolgok?

Nem. Ez sokáig kínzott. Mára már elfogadtam és megláttam azt, amit tényleg adott is ez a tapasztalat.

 Szerzett szakmai és emberi tapasztalatok

Sokat tanultam – nem az egyetemen – arról, hogy mit keres egy ember. Mire kíváncsi. Mit titkol, mit nem. Mennyire őszinte, mennyire mind game. Mennyire van valaki: összeszedve, illetve szétesve. És a kettő hol metszi egymást, esetleg fakad az egyik a másikból.

 Egyetem/ oktatás

Őszintén, elég egyszerűek és könnyűek voltak az óráink, a tanárokat nem nagyon érdekelte, hogy odategyük nagyon magunkat, cserébe nagyrészük szintén nem vette komolyan annyira az oktatást. Volt egy tanárom, Ian Keeble, akinek viszont nagyon hálás vagyok. Festészetet tanított, nem hivatalos oktatója az egyetemnek, csak az erasmusosokkal szokott foglalkozni. Az első pár alkalommal csak festményeket elemeztünk, később jártunk minden héten a stúdiójába festeni, rajzolni. Kinyitott bennem egy új megközelítést a vizuális önmegvalósításhoz, és ezt köszönöm neki.

 Javaslatok

Ajánlom mindenkinek, tágabb perspektívából: támogatnak pénzzel, idővel, kredittel. Mindenkinek egyéni tapasztalata lesz így is úgy is, szerintem nem lehet javasolni semmit… csak azt, hogy: Goo oon honey, and enjoy your erasmus, meet loots of new people and most importantly: HAVE FUUUUN! Csak ne felejtsünk el útközben mosolyogni, mert a nyugati szeretetminisztérium nem nézi jószemmel.

Mi volt jó, mit csinálnék másként

Jó volt a Duna part meg a Borovicka. Sajnálom, hogy keveset utaztam Szlovákián belül.

Tanácsok

Nem tudok tanácsot adni, azért kell elmenni, hogy az ember magát tudja tanácsolni. Csak táguljon a perspektíva!

Összegzés

Mindent összevetve nagyon vegyes érzelmeim vannak, mivel hozott olyan dolgokat és új látásmódokat ez a tapasztalat, amit el nem cserélnék semmiért, viszont itthon annyira kiestem a kerékvágásból és azt érzem, hogy az osztályommal már nem fogok tudni egy stábként dolgozni, nem velük kovácsolódtam.

Ennyi.