Eröss Henrietta - Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Budapesti Metropolitan Egyetem, Magyarország

A 2022/2023-as tanév második félévében lehetőségem volt Budapesti Metropolitan Egyetemen tanulni. Habár a város nem volt teljesen ismeretlen számomra, mégis az első napokat úgy töltöttem itt, mintha még sosem jártam volna ebben az országban. Az elején furcsa volt az ismerős ismeretlen érzése, de összességében egy izgalmas félévet tudok magam után, ahol nagyon sok új emberrel találkoztam, és olyan élményeket szereztem, amikben otthon sosem lenne részem.

A sikeres eredmény után szerintem elmondhatom, hogy a bürokratikus folyamatok nagyon könnyen mentek. Minden tanár nyitott volt, a koordinátorok nagyon segítőkészek voltak, így mindent sikerült elintéznem időben. A tanulmányi szerződés elkészítése volt egy kissé bonyolult, mivel a Neptun-ban nem sikerült minden elsőre kiválasztott tantárgyat felvennem, így kénytelenek voltunk egy módosított tanulmányi szerződést készíteni, viszont ez is rendkívül hamar lezajlott.

A kiutazásom zökkenőmentes volt. A hely közelsége miatt a szüleim vittek el. A United Erasmus Housing-on keresztül bérelt albérletembe érve a szüleimmel megtörtént a könnyes búcsú, majd próbáltam berendezkedni az új lakásba, ami az otthonomként szolgált a következő öt hónapban. Két portugál fiúval, három portugál lánnyal, valamint egy német lánnyal laktam együtt, akik az elejétől fogva nagyon nyitottak voltak. Én érkeztem meg utoljára, ők már napok óta ott voltak, így körbevezettek, majd meg is hívtak az első bulimra Budapesten.

Nem sokkal ezután elmentem beiratkozni az egyetem Nagy Lajos király útjai Campusára. Itt úgy éreztem magam, mint amikor először iratkoztam be egyetemre. Nagyon segítőkészek voltak az ott dolgozók, mindent részletesen elmagyaráztak, majd utamra engedtek sok jókívánsággal. Ezután vettem nyakamba a várost, és bár voltam már Budapesten, mégis úgy éreztem magam, mint egy turista. Megnéztem a tipikus látnivalókat újra, de igazán izgalmas volt kipróbálni dolgokat, amiket eddig többnyire csak filmekből és mémekből hallottam.

Az egyetem szervezett programokat a mobilitáson itt lévő hallatóknak, így egy csokimúzeum látogatása során megismerhettem még jó pár embert, például egy holland lányt, akivel mostanra a legszorosabb kapcsolatot alakítottam ki.

Az első napon az egyetemen kicsit el voltam veszve, mivel egy irodaparkba költöztek az egyetem Média és Mozgóképes képzései. Két hallgató segített nekem, hogy időben odaérjek a Technical Theory and Practice in Film Making 2. (Production Management) órámra. Az óra szuperül telt. Csodálva hallgattam a tanárnő történeteit, aki a tanítás mellett aktívan dolgozik producerként, valamint fáradtan mesélte, hogy éppen Berlinből jön. Szerencsés helyzetben voltam, mivel a tanárnő is újnak számított, így mindenki bemutatkozni kényszerült. Vegyes társaság volt. Izraeli, egyiptomi, kínai, indiai és moldvai emberek meséltek röviden magukról, és bármennyire furcsának hangozhat, de őket hallgatva úgy éreztem, hogy jó helyen vagyok, és a kezdeti bizonytalanságom ellenére megnyugodva számoltam el magamban, hogy jó félévnek nézek elébe. Az óráim angolul zajlottak, amit egyáltalán nem bántam, sőt örültem, hogy gyakorolhatom a nyelvet.

Tantárgyaim szempontjából voltak hasonlóságok az otthoni órarenddel, annyira, hogy még ugyanazok a tanárok is tanítottak párszor. Egy tantárgyat viszont kiemelnék, ami teljesen eltér az otthoniaktól. Az Art and Society óra keretein belül különböző kortárs alkotásokról beszéltünk aktuális szociális problémák kontextusában. Nem voltunk sokan, de minden percét imádtam. Egy interaktív óra volt. Izgalmas volt hallgatni, megvitatni a különböző álláspontjainkat, hiszen nagyon más környezetből jöttünk. A tanárnő múzeumba is vitt, ahol még aktívabban zajlott az óra.

A legkedvesebb történeteim egyike az a tanév vége fele történt, amikor is együtt söröztünk a szaktársaimmal az utolsó stúdió gyakorlatunk után. Tudtunk, hogy valószínűleg ez az utolsó alkalom, hogy így együtt találkozunk. Megköszöntem nekik, hogy ilyen nyitottak voltak, és ilyen hamar befogadtak. Erre azt mondták, hogy én voltam az egyetlen vendéghallgató, aki ennyire az osztály része volt, és bármikor várnak szívesen, és szeretnék, ha majd csatlakoznék projektjeikhez. Nem volt könnyes, érzelgős búcsú, talán mert reméljük, hogy még találkozunk.

Egy másik pozitív élmény pedig az, hogy a véletlenek sorozata után lehetőségem volt egy diplomafilmet rendezni, amire nagyon büszkén gondolok vissza, mert a kezdeti nehézségek ellenére, egy csodálatos stábbal dolgozhattam egy számomra kedves projekten.

Nagyon hálás vagyok minden percért. Nem mondom, voltak nehéz napjaim, amikor nagyon hiányzott a családom, nagyon hiányoztak a barátaim, szerettem volna inkább az otthon melegében lenni, de ez is része ennek az egésznek. Elvárásokkal érkeztem Budapestre, amik nem éppen teljesültek, de pozitívan gondolok vissza minden percére. Örülök, hogy megismerhettem az embereket és a történeteiket, és büszke vagyok magamra, hogy ennyire álltam a sarat, hiszen ez volt az első alkalom, hogy teljesen egyedül voltam valahol, és nem igazán támaszkodhattam senkire.