Németh Piroska-Klaudia

Július 28. és augusztus 2. között részt vettem az ELTE által szervezett 29. Kárpát-medencei Nyári Egyetemen, amelyre határon túli magyar anyanyelvű hallgatókat várták, és több mint 150 jelentkező volt jelen a programsorozatokon. Volt szerencsém az Erasmus+ egy rövid távú vegyes intenzív programja (Blended Intensive Programme) keretében részt venni ezen a nyári egyetemen. 

A program július 28-án egy filmklubbal kezdődött. Másnap, július 29-én került sor az ünnepélyes megnyitóra, melyet Benkő András és társa egy zenés előadással zárt, moldvai csángó népdalokkal, kaval és koboz hangszereken játszva, amit a színpadon két hölgy magyaroskát és serbát járva, táncokkal is egybekötött. Dr. Erdős István (Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék) a kulturális javakkal kapcsolatos vitákat járta körül magyar és közép-európai perspektívából. Ebédszünet után Dr. Mike Károly (Közgazdaságtan és Technológiajog Tanszék) az intézménytervezés és a közjó összefüggéseiről tartott előadást. A napot Dr. Szeibert Orsolya (ELTE ÁJK, Polgári Jogi Tanszék) plenáris előadása zárta, és a gyermekjogokat a New York-i Gyermekjogi Egyezmény tükrében mutatta be, különös tekintettel a védelemhez, valamint a részvételhez való jog feszültségére. Dr. Szeibert Orsolya előadása a gyermekjogok kérdését történeti kitekintéssel és aktuális magyarországi dilemmákkal egyaránt megvilágította. Az előadó kitért arra, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye 1991-ben lépett hatályba Magyarországon, és ismertette az egyezmény alapját képező úgynevezett 3P-modellt, amelynek pillérei a védelem (protection), az ellátás (provision) és a részvétel (participation) köré szerveződnek.

Másnap már szekciók szerint tevékenykedtünk tovább. A kiscsoportos foglalkozások közül a C szekciót választottam, amelynek témája a gyermekkori fejlődés és fejlesztés volt. Július 30-án a napot Farkasné dr. Gönczi Rita (ELTE Gyógypedagógiai Módszertani és Rehabilitációs Intézet) előadásával indítottuk, melynek témája a könnyen érthető kommunikáció volt. Az előadás rávilágított, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogi értelemben vett döntéshozatala több szinten értelmezhető: cselekvőképesként önállóan dönthetnek, támogatott döntéshozatal esetén egy támogató személy segíti a döntést (ez utóbbi egy viszonylag új jogi kategória), míg korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen státuszban a döntéshozatal további korlátok közé szorul. Ugyanakkor arról is beszéltünk, hogy mit is jelent pontosan a könnyen érthető kommunikáció, akár szóbeli, audiós vagy egyéb formában. Illetve, hogy miként lehet ilyen anyagokat létrehozni.

A délelőtti szünet után, Dr. Fenyődi Andrea (ELTE Tanító- és Óvóképző Kar) tartott két, egyenként 1,5 órás foglalkozást a Konferenciateremben, amelynek témája a játékra és aktív tevékenységre épülő kisgyermekkori tanulás volt. A foglalkozás gyakorlatorientált volt, hiszen különböző játékokat alkalmaztunk, amelyeket ki is próbáltunk, majd közösen elemeztünk és reflektáltunk is rájuk. Ez a tevékenység a csoportmunkára és a módszertani reflexióra való képességemet is egyaránt fejlesztette.

Július 31-én Dr. Sándor Mónika (ELTE Tanító- és Óvóképző Kar, Neveléstudományi Tanszék) két foglalkozásával kezdtük. A foglalkozás témája az volt, hogyan elemezhetjük a gyermekek rajzait általános iskolai vagy óvodai pedagógusként, és miért lehet ez a tevékenység fontos. Itt gyermekrajzokat néztünk meg közösen, illetve megismerkedtünk egy olyan kutatással is, amely kifejezetten gyermekrajzok elemzésével foglalkozik. Ez a tevékenység például az elemzőképességemet fejlesztette, és támpontokat adott arról, hogy egy hasonló kutatás során mely szempontok lehetnek lényegesek. A napot Dr. Szeibert Orsolya (ELTE Állam- és Jogtudományi Kar) előadása zárta a Konferenciateremben, amelynek témája a gyermekjogok voltak európai uniós és nemzeti nézőpontból, különös tekintettel a gyermek helyzetére a digitális világban, valamint a gyermek meghallgatásának és részvételének kérdésére. Szeibert Orsolya előadása segített, hogy megértsem, milyen rejtett tevékenységei vannak egy-egy intézménynek, melyek kevésbé vannak jelen a köztudatban. Továbbá arról is tanultam, hogyan lehet a szakpolitikai kommunikációt (pl. könnyen érthető kommunikáció formájában) hozzáférhetővé tenni különböző célcsoportok számára. Úgy érzékeltem, hogy ez a fajta érzékenység a nemzetközi szervezetek és a kormányzati kommunikáció elemzésekor is hasznosítható lehetne. 

Természetesen a nyári egyetem során számos szabadidős tevékenységen is részt vehettem. Minden délután lehetőségünk adódott csoportos programokra jelentkezni, melyek között szerepelt a vezetett városnézés, múzeumlátogatás a Magyar Nemzeti Galériába és a Csillaghegyi Strand meglátogatása is. Ezen kívül, még egy piknikre is sor került 30-án délután, ugyanakkor a szombati szentendrei kirándulás is kiemelkedően jól telt számomra. A meleg időjárás ellenére, mindegyik programot nagyon élveztem, és úgy gondolom, hogy ezek jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a nyári egyetem ne csak szakmai, hanem közösségi szempontból is maradandó élmény legyen. Különösen az volt érdekes számomra, hogy személyesen találkozhattam a Kárpát-medence különböző pontjairól érkezett hallgatókkal, és személyes véleményeket, történeteket hallhattam a saját országukban tapasztalt kisebbségi helyzetükről. Így tehát örülök, hogy ilyen sok helyről jelentkeztek a hallgatók erre a nyári egyetemre. 

Ami magát az Erasmus+ mobilitást illeti, szinte kötelezően ajánlanám mindenkinek a részvételt egy hasonló, rövid időtartamú intenzív programban. És azért mondom ezt, mert a program lehetőséget adott arra, hogy néhány nap alatt sűrítve ugyan, de olyan szakmai és kulturális tapasztalatokat szerezzek, amelyek másképp csak egy hagyományos féléves mobilitás keretében valósíthatóak meg, csak ugyebár több idő alatt. A nyári egyetemmel kapcsolatos elvárásaim közül minden teljesült, hiszen a szakmai előadások és a kiscsoportos foglalkozások révén mélyebb rálátást kaptam mind a jogi, mind a neveléstudományi megközelítésekre. Úgy gondolom, hogy az itt megszerzett tudást és készségeket több szinten is hasznosítani tudom a későbbiekben. Egyetemi tanulmányaim során árnyaltabban tudom majd elemezni a kisebbségi és gyermekjogi témákat, szakmai téren pedig hasznosnak bizonyulhat az elemzőképesség és az interkulturális érzékenység, akár nemzetközi szervezeteknél, akár kormányzati kommunikációval kapcsolatos munkakörben. Összességében úgy érzem, hogy ez a mobilitás pontosan azt a célt szolgálta, amit az Erasmus+ program is sokszor kitűz: hogy a hallgatók nemzetközi tapasztalattal, bővült kompetenciákkal és tágabb világszemlélettel térjenek vissza saját intézményükbe.