Fodor Emőke, Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak, II. év

Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest

 A 2016-2017-es tanév második félévében, az Erasmus+ program keretein belül alkalmam nyílt bepillantást nyerni a budapesti diákéletbe, hiszen ebben a félévben a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója lehettem. 

Az egész folyamat eléggé nehézkesen indult számomra, mivel akadt egy kis gond a szálláskeresés körül. Annak ellenére, hogy ígéretet kaptam a Corvinus részéről, hogy átmenetileg biztosítanak számomra szállást, az utolsó pillanatban derült ki, hogy sajnos, ez már nem lehetséges, mivel a kollégiumokban nincs hely. Ennek fényében kénytelen voltam egy héttel elhalasztani a kiutazást, hogy új szállást keressek. Ezúton szeretném megköszönni Albert Katinak, az Erasmus koordinátoromnak azt a rengeteg segítséget és bíztatást, amelyek nélkül talán a teljes Eramus élmény nem is valósulhatott volna meg számomra, hiszen már majdnem lemondtam a kiutazásról. 

A félévet megelőző tantárgyfelvétel során két opció közül választhattunk: felvehettük a tárgyakat magyarul, vagy jelentkezhettünk az ún. Erasmus csoportba ahol az oktatás és a számonkérés is angol nyelven történt. Mivel számomra az Erasmus+ elsősorban új nyelvekkel és kultúrákkal való találkozást jelentette, illetve ezek jobb megismerését, egyértelmű volt a választás. 

Annak ellenére, hogy kissé féltem attól, hogy kizárólag angolul fogok majd tanulni, reméltem, hogy ez segít majd nyelvi készségeim fejlesztésében. Utólag elmondhatom, hogy az ehhez fűzött reményeim beváltak. Sokkal magabiztosabban és gördülékenyebben beszélem a nyelvet mint a félév elején, könnyebben fejezem ki gondolataimat, és a fülem is hozzászokott a különböző angol akcentusokhoz, és ezáltal a hallás utáni szövegértés is jobban megy.

Visszatérve a Budapesten töltött félévre és az Erasmus+ programmal szembeni elvárásaimra, elmondhatom, hogy a nehézkes kezdet ellenére, ez a tapasztalat valóban egyedi volt, amely nem csak, hogy felnőtt a hozzá fűzött reményekhez, de sikerült felülmúlnia azokat.

Kiutazás előtt sok olyan beszámolót hallottam, a programban részt vett diákoktól, amelyek szerint a program során életre szóló barátságokra tettek szert, és teljesen megváltozott a világnézetük, sokkal nyitottabbak lettek. Én is hasonló elvárásokkal indultam Budapestre habár kissé szkeptikus voltam, hiszen Budapest nyelvi és kulturális szempontból nyilvánvalóan nem jelentett újat számomra. 

Sikerült egy olyan magánkollégiumban szállást találni, amely lakói igencsak különböző kulturális hátteret mondhattak magukénak. Voltak ott kínai, indiai, pakisztáni, vietnámi, törökországi, egyiptomi, algériai és nem utolsó sorban nigériai diákok is.

Európai magyarként én jelentettem a kisebbséget, de nagyon örültem, hogy tőlem ennyire távol álló nyelvi és vallási kultúrákat ismerhetek meg, és igyekeztem nyitottan hozzáállni ehhez a tapasztalathoz. 

Szobatársnak rögtön egy egyiptomi lányt kaptam, akivel meglepően gyorsan megtaláltuk a közös nevezőt, és akit így, a program végére már barátomnak mondhatok. 

Érdekes volt bepillantást nyerni az arab kultúrába, és közvetlen forrásból hallani az egyiptomi nők helyzetéről, arról hogy miként nyilvánulnak meg a vallási nézetek és szabályok a hétköznapokban, legyen szó szerelmi életről, öltözködési szokásokról, szórakozási lehetőségekről, és hogy miként éli meg mindezt egy 20 éves fiatal lány.

Ugyancsak jó barátokra találtam a pakisztáni diákok körében. Számos átbeszélgetett éjszaka során, pakisztáni módra elkészített tea kortyolgatása közben sikerült megismerni vallási és kulturális hátterüket, megérteni életszemléletüket, és azt hogy miért döntöttek amellett, hogy elhagyják otthonukat és Európában folytatják tanulmányaikat. Számomra meglepő volt, hogy mennyire családcentrikus ez a kultúra, és hogy mennyire fontos számukra az egymásról való gondoskodás, a rokonok, barátok, de még a szomszédok segítése is. Büszkén mutogatták nekem családi fotóikat illetve a csodálatos nemzeti viseletet, amelyet különleges alkalmakkor öltenek fel, például, egy esküvő alkalmával. 

Ugyanakkor bepillantást nyerhettem a kevésbé pozitív részekbe is. Elkeseredve és kiábrándulva meséltek nekem az oktatási rendszer hiányosságairól, vagy éppen a nők hátrányos megkülönböztetéséről, a kasztrendszer igazságtalanságairól. 

A kollégiummal ellentétben, az egyetemi közösségben elsősorban Nyugat-Európai országokból érkező diákokkal hozott össze a sors. Ez a kultúra nyilvánvalóan nem állt annyira távol tőlem, de még így is nagyon sok új és érdekes élményben volt részem e csoport tagjaként. Egy ilyen élmény volt az Eurovíziós Dalfesztivál közös megtekintése, amely alkalmával együtt szurkoltunk saját országunknak, de egymás országainak képviselőit is ugyanolyan lelkesedéssel tekintettük és hallgattuk végig.  

Amint ez valószínűleg kiderült, számomra az Erasmus+  tanulmányi program legnagyobb hozadéka ez a multikulturális közösség volt, és azok a barátok, akikre e félév során tettem szert. Ugyanakkor, ez a tapasztalat segített jobban megismernem önmagam, nyitottabb és toleránsabb lettem általa.

Ami a szakmai fejlődést illeti, elsősorban a nyelvi kompetenciáim fejlődését emelném ki. Ugyanakkor, mivel a Corvinuson számos bemutatót kellett tartanunk, akár egyéni, akár csoportos projekt keretén belül, fejlődést tapasztaltam kommunikációs, illetve előadói készségeim terén is. Valamint, a csoportban való tevékenykedés is könnyebben ment a szemeszter végére. 

A Corvinuson alkalmam volt néhány olyan tárgyat hallgatni, amelyre itthon nem kerülhetett volna sor, és amelyek számos új információval szolgáltak számomra. Ilyen tárgy volt például a Benelux tanulmányok, amely keretén belül, ahogy a névből is kiderül, a Benelux államok létrejöttének és fejlődésének rövid történeti áttekintésére került sor, de sokat foglalkoztunk aktuálpolitikai kérdésekkel is. Ez nagyban segített jobban megérteni és kontextusba helyezni azokat az információkat, amelyeket például a TV-ből hallottam a belgiumi vagy hollandiai aktuálpolitikai helyzetről. 

Egy másik érdekes tárgy, amit mindenkinek ajánlok, az Islam in Europe volt. Szerintem ez a tárgy igen jelentős, főleg a migrációs válság tekintetében, amellyel kapcsolatban mindenki gondol valamit és véleményt formál anélkül, hogy valós ismeretekkel rendelkezne az iszlám vallásról vagy a muszlim kultúráról.

Ugyancsak érdemes kiemelni Békés Csaba történész nevét, akinek előadásain alkalmam volt részt venni a Corvinuson töltött félév során. 

Összegzésképpen elmondhatom, hogy egy élményekben és tapasztalatokban gazdag félévet tudhatok magam mögött, amely hozzájárult szakmai, de elsősorban személyes fejlődésemhez. Rengeteget tanultam más kultúrákról, de talán még többet önmagamról, tehát úgy érzem, egy sikeres félévet zártam. 

Annak ellenére, hogy nehézkesen indult számomra ez a szemeszter, és a végén két egymást követő vizsgaidőszakkal kellett szembenéznem, mégis csak ajánlani tudom ezt a programot, hiszen valóban életre szóló élményekre és barátságokra lehet szert tenni, és ez megéri az összes papírmunkát.

2017.08.04.