Vig Zsombor – Filmművészet, fotóművészet, média szak, 2. év

Dundalk Institute of Technology, Dundalk (Írország)

2018 szeptemberének eleje és 2019 január vége között Írországban voltam Erasmus+ mobilitáson a Dundalk Institute of Technology nevű egyetemen. Ebben a beszámolóban megkísérlem végigvenni mindazon pozitívumokat, illetve negatívumokat, örömteli élményeket és nehézségeket, melyeket én ez alatt a közel öt hónap alatt megéltem, tapasztaltam. Az írásban megpróbálom minél jobban rendszerezni a gondolataimat, ám ez valamelyest nehezemre esik, kérem, nézzék el nekem. Elsőként a számomra pozitívumként megélt dolgokról szeretnék beszámolni.

A pozitívumok:

Az első, és akármilyen furcsán hangzik, egyik számomra legfontosabb dolog szinte azonnal a repülőgépről való leszállás után következett, mikor is a repülőtérről busszal elindultam szállásom felé. A busz ablakán kinézve rögtön feltűnt, hogy a fű, a levelek és a természet zöld színei mennyivel élénkebbek, teltebbek, mint az otthoni megfelelőik. Mindez számomra olyannyira meghatározó élményt nyújtott, hogy a mobilitásom utolsó napjáig nem győztem rácsodálkozni a fű szépségére akármikor, ha a lábam kitettem az utcára. Filmet és fotót tanuló diákként ebből próbáltam előnyt kovácsolni, és több Írországban született fotómon fontos része a kép vizuális részeinek a fű és annak gyönyörű színe.

Természetesen ebből fakadóan nem kétséges, hogy az írországi vidék, és táj is magával ragadó. A tél ellenére az óceáni éghajlat miatt ritka, hogy kifejezetten hideg legyen a hőmérséklet, így az utazásnál főleg az eső elleni védekezésre kell figyelmet fordítani, de azt gondolom, ezt senkinek nem kell túlzottan ecsetelni, hiszen Írország híres az esős időjárásáról. Az utazást ez azonban nem teszi lehetetlenné, sőt, amennyiben pont szerencsével járunk, és napos idő mellett utazhatunk, az még különlegesebbé teszi az élményt. Az írországi vidék magáért beszélt, a táj mindenfelé gyönyörű és harmonikus. Utazásra többféle lehetőség van, az ember utazhat egyedül vagy barátokkal, olyan módon, hogy maga szervezi meg az utat, vagy egy utazási iroda „roadtrip” kínálata közül választ egy neki tetszőt (ezekből Dublinban bőven lehet választani). Emellett azonban az egyetem is több környéki utazásra biztosít lehetőséget, ennek előnyei, hogy ezért nem kell fizetni, illetve hogy egyfajta felügyelet mellett történik az utazás, szóval nem kell aggódni esetleges eltévedés miatt. Illetve mivel ezeket a túrákat helyi tanárok és ezért felelős erasmusos koordinátorok szervezik, olyan helyekre is el lehet jutni, melyekre másfelől nem biztos, hogy lenne lehetőség, vagy egyáltalán fel sem merülne, így például nekem részem volt egy ilyen jellegű útban, melynek ugyan csak egy környező falu volt a végállomása, de ott lehetőségünk volt ír népi táncot tanulni.

További kiemelendő kellemes tapasztalat, hogy én nagyon élveztem az ismerkedést a többi erasmusos diákkal. Az egyetemen további 70 erasmusos diák volt, és több alkalommal is lehetőségem nyílt arra, hogy velük egyetemen kívül is ismerkedjek. Ha jól emlékszem, rögtön az első héten volt egy esemény, melyre majd a legtöbb diák eljött. Köztünk kötetlen beszélgetés, ismerkedés zajlott. Nagyon élveztem, hogy mindenki nagyon nyitott, mondhatni kíváncsi a másikra, arra, hogy ki honnan jött, mit csinál az egyetemen. Akármennyire is mindannyiunk európai volt, azaz valamelyest hasonló kultúrkörből származó emberekről beszélünk, számomra kifejezetten izgalmas volt megismerni más országokból, más mentalitással gondolkodó embereket és beszélgetni velük.

Nagyjából ezekben a fő dolgokban foglalnám össze a számomra legfontosabbnak, legkiemelkedőbbnek mondhatóbb részeit a kint létemnek.

A negatívumok:

Az legfontosabb negatív tapasztalatok egyike, már kiutazás előtt ért. Ez pedig nem mással kapcsolatos, mint a szállással, illetve a szálláskereséssel. Otthon többször is felhívták figyelmemet arra, hogy a szálláskeresést nagyon időben el kell kezdeni, mert máskülönben könnyen egy nagyon drága szálláson tudunk elhelyezkedni. Én ennek megfelelően is cselekedtem, és úgy hittem, meg is találtam a megfelelő szállást, azonban a szállást intéző másik fél rossz számlaszámot adott meg, amelyre a foglalót utalnunk kellett volna, és amelyről másfél héttel később érkezett vissza a foglaló pénz, maga az utalás azonban nyolcvan euróba került. Itt nagyjából egy héttel voltam a kiutazás előtt, és ettől fogva a szállást intéző másik felet, a történetet nagy vonalakban elmesélve, semmilyen módon nem tudtuk elérni, sem telefonon, sem sms-ben. Érdekes aspektusa a történetnek, hogy kiutazás előtt két nappal végül is sikerült szállást találni, méghozzá olyan áron, ami a „student accommodation”-ök ára alatt volt.

Mindettől függetlenül, több erasmusos diáktársam hasonló történetekről számolt be, többeknek még akkor sem volt szállása, mikor már Írországban tartózkodtak, és voltak, akik az egyetemmel kapcsolatban álló diákszálláson foglaltak maguknak szobát, majd megérkezésükig, illetve a foglaló elutalásáig nem kaptak további visszajelzést. Majd megérkeztek, és bár a többségük, ha jól tudom, kapott szobát, voltak, akik a visszajelzés hiánya miatt új szállás után néztek még kiutazás előtt, majd kiutazáskor a foglalót hosszas intézkedés során tudták csak visszakapni.

Emellett, számomra a másik legjelentősebb negatív tapasztalat az egyetemmel kapcsolatban ért. No persze teljes mértékben elképzelhető, hogy nekem voltak magas elvárásaim ezt illetően, azonban több erasmusos társamtól is olyan visszajelzéseket kaptam, hogy az egyetem oktatási színvonala az otthoni egyetemek alatt van. Természetesen felmerül a kérdés, hogy egy Erasmus+ mobilitás alatt, mennyire célszerű vagy nem célszerű, ha az egyetemen magasak az elvárások. Személyes részről beszélve, engem zavartak az alacsony elvárások, illetve a tanmenet is meglehetősen más, én úgy gondolom, alacsonyabb színvonalúnak, mint az itthoni. Más módon, más irányból közelíti meg a filmkészítést, kevésbé művészi és inkább szakmai szemszögből, azonban e szakmai ismeretek nagy részét már volt lehetőségem előző évben otthon elsajátítani, egyéb ismeretek megszerzése mellett is. Ettől függetlenül a tanáraim mind nagyon segítőkészek, kedvesek és összességében jó tanárok voltak, számomra mindössze a tanmenet volt kifogásolható.

Valamelyest ebből fakad a következő, és egyben záró pontom is, ugyanis nekem az egyik legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy mennyire nem tudtam összerázódni az ír csoporttársaimmal. Mivel az általam tanult filmes szakra nem sok erasmusos érkezik, ezért nincs külön erasmusos csoport (mint például a business diákoknak), hanem a többi ír diákkal egy csoportban tanulunk. A félév során akármennyire is próbálkoztam velük kommunikációt kezdeményezni, a jég nem tört meg. Én ezt személy szerint azonban nem annak tekintem, hogy én vagy az ír diákok túl zárkózottak lettünk volna, mindössze abból fakadt, hogy mennyire máshogy gondolkodtunk bizonyos dolgokról. Számomra nagyon fontosak a mély, komoly beszélgetések, és akármilyen módon próbálkoztam, nem tudtam rávenni ír szaktársaimat ilyen jellegű beszélgetésekre, még filmes témákban sem.

Összességében ezek voltak a számomra leghangsúlyosabb pozitív, illetve negatív tapasztalatok.

2019.03.04.