Így zajlott az elveszett Drakula film újraforgatásának második felvonása

Hírek Így zajlott az elveszett Drakula film újraforgatásának második felvonása

2021. július 13.

Az Erdélyi Magyar Filmszövetség szervezésében a Sapientia EMTE Média Tanszékének együttműködésével 2018-ban indult Drakula halála celluloidfilmes workshop a járványhelyzetben sem szünetelt.

A Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT által támogatott projekt résztvevői némi változtatással, de ugyanolyan lendülettel haladnak a film befejezése irányába. A változtatások alatt elsősorban az eszközre kell gondolni, a kamerára. Az eddig felvett anyagok orosz és francia kamerákkal készültek (Krasnogorsk, Pathé), a továbbiakban azonban a stáb svájci Bolex kamerákkal fog dolgozni. A 2020-as év a helyszínelések mellett főleg ezeknek tesztelésével, összehasonlítgatásával, próbálgatásával telt, ugyanakkor felerősödött a filmművészet iránti elkötelezettség kollektív jellege a stábon belül, hiszen a rendezők és operatőrök az előhívásban dolgozókkal a legkomolyabb egyeztetéseket követően tudtak dönteni abban, hogy milyen előhívóval, optikával, filmmel akarnak dolgozni a projekt vizuális koncepciójához való hűség megőrzése érdekében.

„Ebben a projektben pedig az út a fontos" - emeli ki Lakatos Róbert, a projektvezető. Egy majdhogynem feledésbe merült történet celluloidra való forgatása egyszerre szolgálja az analóg technikával való bánásmód megtanulásának célját, illetve lehetőséget ad fiatal rendezőknek egy más, fiktív világ mai világban való tükrözésére úgy, hogy a végtermékben már a saját hangjuk is benne van. Az ilyen jellegű forgatásokon, ahol a tanulás az elsődleges cél, még inkább benne van a pakliban, hogy valaki elront valamit, alul lehet exponálni felvételeket, el lehet rontani a képélességet, mozoghat a filmkapuban a filmkocka, lehet sablonos a színészi játék, de minden ilyen tökéletlenség után több tudással indul a következő forgatás.

A projekt egyik rendezője, Benedek Szabolcs (Sztercey) úgy véli, hogy amíg a digitális kép néha túlságosan pontos, éles és ijesztően konkrét, addig a celluloid (köszönhetően a színnek, a szemcséknek, karcoknak, a hibáknak) valahogy izgalmas távolságra marad a nézőtől, mintha kicsit a valóságtól távolabb, azon kívül történne az egész, emiatt pedig szinte költői az a hangulat, amit a celluloid ad.
Ezt a hangulatot pedig nem lehet lopott-kopott eszközökkel visszaadni, így hát a Drakulával azonosított megszokott modorosság helyett ez a film más szubsztancián alapul: valami réginek az újszerű megközelítésén. Nem valami teljesen újat szeretne bemutatni, hanem valami újraképzeltet.
„Mindezt meg lehetne csinálni digitálisan is, de az már giccs lenne" - hangsúlyozza szintén a projektvezető.
A Drakula halála közelebb áll a lélektani realizmushoz, mint az expresszionista stilizációhoz. Mary-t körülveszi a halál, vagy másszóval utoléri a valóság: először édesanyját veszti el, majd az elmegyógyintézetbe került édesapja hamarosan bekövetkező haláláról szerez tudomást. A halállal való farkasszemezést nemes egyszerűséggel ábrázolja a film, de hogy ezen túltegyen, feszegeti a halálhoz való vonzódás témáját is. A filmben a főszereplő többször elalszik, álomba merül, majd felébred ez a folyamatos elalvás, ébredés pedig összemossa az álmot a valósággal, s arra készteti a nézőt, hogy megkérdőjelezze: mi az álom és mi a valóság, mi igaz, mi az, ami csak látszat?

A látszat és valóság elkülönítésére a folyton változó hatalmi helyzetek semennyire sem segítenek rá: Mary vissza tudja venni az irányítást rémálmai és vágyai felett, viszont van, amikor teljesen Drakula irányítása alá kerül. Ez a folyamatos párbaj is jelzi a lány vívódását, Drakula változékonyságát, azonban a nézők kénytelenek kettős mércét alkalmazva végignézni ezt a „harcot". Az, hogy néha képtelenség dönteni nézőként afölött, hogy ki mellé kéne állni, leginkább azért van, mert akinek épp szurkolnánk az tesz egy megmagyarázhatatlan lépést, és át kényszerülünk állni a másik oldalra.
Miklós Nóra, aki szintén egy fejezet rendezője, a rémálmok illusztrálása révén szeretné átadni azt a kettős érzést, ami valójában a valóság megkérdőjelezésének az oka: a tény, hogy a lány az álmokban elmenekülhetne Drakula elől, de mégsem teszi. Ebben rejlik a film mélyebbik rétege, a halálhoz való vonzódás. Ehhez a mélységhez szükségesek a fiatal rendezői ötletek, megvalósítások, amelyek ebben a projektben igencsak széles skálán helyezkednek el, hiszen minden fejezetet más alkotó rendez és fényképez.
Farkas Boglárka azzal a rendezői ötlettel állt elő, hogy a táncművészetet ötvözi a filmmel: „Az általam rendezett fejezetben Drakula „halott menyasszonyai" járnak táncot, nagyon örültem, hogy sikerült a Sapientia (legeslegelső!) tánc szakosait beemelni a projektbe." (Farkas Júlia, 2. éves hallgató írása)

Az új részek többek között Mérán, Válaszúton illetve Kolozsváron forogtak. A Farkas Boglárka és Miklós Nora által rendezett, Bodor Balázs és Jancsik Gergő operatőri munkájával készült jelenetek tovább mesélik a Pálffy Tibor alakította Drakula és Molnár Enikő által alakított Mary történetét.

Farkas Boglárka, A nászünnep című epizód rendezője a következőket mesélte a forgatásról: „A diplomafilmem a Drakula halála nagyjátékfilmprojekt egyik fejezetét viszi vászonra, A nászünnep címmel. Az, hogy a film 16 mm-es celluloidra készült, egyszerre jelentett számomra művészi kihívást és hatalmas lehetőséget, ugyanis a mai digitális világunkban rendkívül ritka, hogy egy rendező filmes nyersanyagra forgathat. Másrészt ez volt az első alkalom, hogy némafilmet rendezhettem, ami tovább erősíti a projekt különlegességét, fehér holló jellegét.

A forgatás gyártási szempontból felettébb komplex volt: több helyszínen forgattunk, kültérben és beltérben egyaránt, valamint korhű jelmezekre, kellékekre és bútorelemekre is szükségünk volt, melyeket a kolozsvári Magyar Opera és a marosvásárhelyi Nemzeti Színház segítségével sikerült beszereznünk. Lévén, hogy némafilmről van szó, a kép és a látvány óriási szerepet kapott a filmben. Operatőröm, Bodor Balázs, és látványtervezőm, Sós Bea, pedig remek munkát végeztek. A nászünnepet emellett két kamerával forgattuk, egy filmes, Bolex kamerával, valamint egy digitális Panasonic kamerával, utóbbit afféle biztonsági másolatként használtuk.

Amit a legjobban élveztem rendezőként, hogy a forgatás során többször is tiszteletünket tehettük a némafilmes trükkök előtt. Kihívás és izgalom volt ezeket létrehozni. A Sapientia stúdiójában készült felvételek között ehhez mérten találhatunk stop-trükköt, valamint egy ún. »trükkös trükköt«. A főszereplőnket, Mary-t (Molnár Enikő) egy tükörkeret mögé helyeztük, a tükör előtt pedig egy dublőr utánozta a mozdulatait. Ezzel a momentummal arra szerettünk volna reflektálni, hogy Drakula tükörképe nem látható, mivel vámpír.

Továbbá a forgatás rengeteg meglepetést hozott magával, amelyekre nem lehetett előzőleg felkészülni, így rendezőként gyakran kellett improvizálnom. Egyszer például az időjárás tett minket próbára, de szerencsére némi újratervezéssel a kültéri jeleneteket is sikerült megvalósítanunk. És persze vannak olyan meglepetések is, amelyek – noha átírják terveinket – sokkal jobb végeredményt szülnek, mint az eredeti elképzeléseink. Erre szolgál példaként, amikor a válaszúti Bánffy-kastély udvarában, parkjában forgattunk és két, gyönyörű fehér ló »látogatta meg« a forgatásunkat. Főszereplőnk, Mary, éppen egy gyönyörű, fehér menyasszonyi ruhában menekült Drakula (Pálffy Tibor) elől és nem volt kérdés, hogy az egyik fehér paripának is fogunk adni némi játékidőt!

A nászünnep forgatási élménye pedig még azért is felejthetetlen volt, mert először volt alkalmam táncosokkal dolgozni. A filmben ugyanis Drakula élő-halott menyasszonyai elfogják Mary-t egy bódító körtáncban. A koreográfia létrehozásában Sinkó Ferenc segített, valamint a Sapientia néptánc-szakjának elsőéves hallgatói. Számomra nagyon üdítő volt mozdulatokban, hangulatokban, gesztusokban gondolkozni, úgy éreztem, hogy a némafilmes esztétikához a tánc beszéd nélkülisége különösen jól talált.

Összeségében A nászünnep egy meglehetősen nagy vállalás volt részünkről, tele emlékezetes pillanatokkal és kemény munkával. Nagyon hálás vagyok a stábnak, a színészeknek és a táncosoknak, akik lelkesen és kitartóan dolgoztak velünk! Hálával tartozom továbbá a különböző kulturális intézményeknek, amelyek támogatták a projektünket, az egyetememnek és a Drakula-projektet vezető Lakatos Róbert tanár úrnak, aki nélkül valószínűleg sohasem rendezhettem volna élő-halott menyasszonyokat!”

A fiatal alkotók újító, múltat és jelent összekapcsoló jellegű ötleteikkel, csak gazdagítani tudják a filmet, és arra hívják fel a figyelmet, hogy régi technikával még régebbi történetet a XXI. században csak úgy érdemes megalkotni, hogy a folyamat hogyanjaiban jelen van a most.

A készülőben lévő film mai kontextusba helyez tehát egy elveszett történetet, és azt hangsúlyozza, hogy a múlt még nem egészen múlt el, csak átlényegült, és nekünk valahol kötelességünk foglalkozni vele, és inspirálódni belőle.

Az elveszett Drakula-film eddig elkészült részletei itt nézhetőek: