Horváth Nóra - Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év.

Dundalk Institute of Technology Film and Tv Production, Írország

Amikor eldöntöttem, hogy megpályázom az Erasmus+ tanulmányi ösztöndíjat, a választásom azért esett Írországra, mert egyike volt a legtávolabbi országoknak Romániától. Eképpen kerültem a Dundalk Institute of Technology Film and Tv Production szakára.

Bár meggyűlt a bajom a papírmunkát illetően, végül sikerült mindent időben elintéznem. A fogadó intézmény félreértések sorozata után sikeresen elküldte a megfelelő tantárgylistát, ami a tanulmányi szerződésemhez volt szükséges. Későre lettem meg minden elintézendő nyomtatvánnyal, aláírással, de megértőek voltak, így a kezdeti stresszes pillanatok fölöslegesnek bizonyultak.

Próbálkoztam nem reményekkel nekiállni a félévnek a kiutazásom előtt. Talán annyira próbáltam összpontosítani, hogy könnyeden kezeljem az új környezet adta változásokat és a szeszélyéről híres ír időjárást.

Nem adódtak különösebb problémáim az utazást illetően. Kalandossá akkor vált az utam, amikor a dublini reptérre érkeztem. Buszjegyet próbáltam venni egy reptéri automatából. Egy jegy ára 10 euró volt, de a gép 20-at kért, kifizettem. Két jegyet kaptam, de nem értettem, hogy miért. Rájöttem, hogy egy diákjegyet és egy felnőttjegyet is vettem. Szerencsémre egy kedves nő segítségemre sietett: kikapta egyik jegyet a kezemből és addig kérdezősködött a többi várakozó embertől, amíg egy bácsi megvette a jegyemet, így megoldódott a helyzetem veszteség nélkül.

Egyik legnehezebb dolog a szállásfoglalás volt. Hónapokon keresztül próbáltam szobát keresni, ami megfelelt volna az igényeimnek, úgy állapot, mint anyagi szempontból. Végül Mourneview Hall-ban foglaltam szobát, ami régen egy bentlakás volt csak egyetemisták számára, de most már bárki bérelhet ott szobát. Az adott ügynökséggel nagyon nehézkésen ment a kommunikáció, későre kaptam válaszokat, de végül ez is elintéződött.

A pandémia végett egyértelműen korlátozottabb volt az ismerkedés, mint amilyen normális körülmények között let volna. Érezhető volt, hogy a szaktársaim alig ismerik egymást, mivel online tanítás volt első évben és számukra is csak most kezdődött az igazi egyetemista élet. Személy szerint nem volt gondom a barátkozással, nyíltak és kedvesek az emberek. Az első napokban meglepett, amikor az utcán idegenek is mosolyogva jó napot kívántak. A fényképezőgépem is segítségemre volt az ismerkedést illetően: jó beszélgetés kezdeményező eszköz volt, mindenki kíváncsian érdeklődött, hogy turista vagy helyi hobbifotós vagyok.

Szakmai szempontból az elméleti és gyakorlati órákból egyaránt tanultam. Bár volt, amit már tanultunk a Sapientián, az alapozás mellett mindig akadt egy-egy új gondolat, szempont, amit értékeltem és örültem neki. Megfigyelhető volt, hogy szaktársaim jobban élvezik a gyakorlati órákat, érdeklődés hiánya miatt volt olyan alkalom, hogy az elméletiek elmaradtak. Véleményem szerint ez kár volt, az elméleti tantárgyakat oktató tanárok jó szakemberek voltak, akik beleéléssel tanítottak. A kevés óraszámnak köszönhetően volt időm az itthoni tantárgyakkal is foglalkozni az utazgatások mellett. Nagyon fontosnak tarottam, hogy bejárjak pár helyet ebben a mesés, nagyon zöld országban, ami többé-kevésbé sikerült is. Nem valószínű, hogy meg tudnám valaha is unni az ír tájakat, mindenképp visszatérek majd bejárni azt a pár helyet, amire most nem sikerült sort kerítenem.

Ami az emberi tapasztalatokat illeti, nagyon élveztem, hogy rengeteg külföldi egyetemista tanul Dundalk-ban. Sokan választják Írországot az angol nyelv használata miatt, mindenkinek egy kényelmes opciónak bizonyul. Nagyon élveztem ezt a kultúra szempontjából eklektikus társaságot, mert olyan helyzetekbe és beszélgetésekbe keveredtem, amik többet adtak, mint amire számítottam. A szűkebb baráti köröm, ami itt kialakult, főként Indiaiakból és Nigériaiakból állt, így ezekről a kultúrákról szinte többet tanultam, mint az írről.

Javaslatom az időjárás viszontagságaival kapcsolatosak azoknak, akik ide szeretnének menni tanulni: az esernyő nem véd az ír esőktől, az esőkabát is fontos. De félni nem kell, 2021 decemberében volt egy igazán veszélyes vihar, akkor azonban egyetemre sem kellett menni: elmondhatom magamról, hogy a Barra vihar túlélője vagyok.

Minden szempontból megérte ez a tanulmányi ösztöndíj, a hazajövetel esett nehezemre, szívesen maradtam volna még. Írországban meseszép tájak vannak és az emberek teljesen más mentalitással rendelkeznek, és ez mind nagyon jól tud esni az ember lelkének.