Kovács Bence Zsolt – Jog szak, IV. év

University of Gdańsk, Gdańsk, Lengyelország

Az Erasmus+ mobilitás – legyen szó tanulmányi útról vagy szakmai gyakorlatról – egy, az ember életében nem sokszor megragadható lehetőség. Én ebben az esetben az egyikből (nyári gyakornoki mobilitás) csöppentem a másikba és utólag belegondolva, ha nem használtam volna ki ezeket a lehetőségeket, akkor az egyetemen töltött időmet nem nevezhetném teljesnek.

Ami az ott töltött egy szemeszteremet illeti, ezt nehezemre esik ilyen kis terjedelemben összefoglalni, de megteszem a tőlem telhetőt, és kitérek a számomra fontosnak tartott főbb részletekre. A megpályázás ezúttal simán ment. Az előkészületeket illetően inkább a kiutazás kérdése jelentett nagyobb akadályt (ti. minél kevesebb idő alatt és minél kevesebb pénzből szerettem volna megoldani), de ha az ember hajlandó kockázatosabb átszállásokat bevállalni repülés esetén, akkor ez is megoldhatóvá válik. A koronavírus szempontjóból is egy szerencsésebb időszakot fogtam akkor ki. Elégséges volt a zöldigazolvány felmutatása a határokon való átjutáshoz (mármint a schengeni övezeten belül, persze), úgyhogy ez sem jelentett áthidalhatatlan akadályt.

Megérkezésem után Gdańskba (magyarul nevezik a várost Danckának is, a német neve: Danzig után) elindultam elfoglalni az Oliwában elhelyezkedő kollégiumi szobám az egyetemi campus mellett. Itt szereztem meg az első autentikus lengyel élményemet, ugyanis a szálláshely recepciósa/kapusa – annak ellenére, hogy külön erasmusos diákoknak fenntartott kollégiumról beszélünk – egy  jottányit sem értett angolul. Mint megtudtam, Lengyelország nagyban hasonlít Magyarországra, nem csak a Közép Európai kultúrájából és történelméből kifolyólag, hanem abból a szempontból is, hogy ez is egy egynyelvű ország (ezen a fennakadáson a későbbiekben a lengyel órák kicsit segítettek, ahol megtanultam lengyelül helyesen olvasni). Elő is került egyből a google translate, amely segített ebben az esetben, de a későbbiek folyamán is, az ilyen nyelvi akadályokat áthidalni. Első ott töltött napjaim alatt még ért egy meglepetés, ugyanis egy magyar szobatársat osztottak be mellém, úgy, hogy csupán ketten voltunk magyarok az összes erasmusos hallgató között. Később a srác kiköltözött a kollégiumból és egy röpke egy hónapos egyedüllét után egy hannoveri fiút kaptam magam mellé szobatársnak.

Ami az oktatást illeti, joghallgatóként én a Gdański Egyetem Jog és Közigazgatás karára jelentkeztem (Wydział Prawa i Administracji). Mivel nincsen a karon belül külön angol szak, az angolul felvehető tárgyak csak az erasmusosoknak szólnak, így nem okoz fejtörést, hogy milyen tárgyakat írjon az ember a Learning Agreement-be. Összesen hat tárgyat vettem fel a nyolcból. Talán az oktatás okozta a legnagyobb csalódást a kint töltött időm alatt, mivel – a többi karral ellentétben – az erasmusos hallgatóknak ez teljes mértékben online téren folyt. A tárgyak nagy részéből a félév során 5-8 tanóra volt tartva, éppen ezért voltak olyan tárgyak, amelyek a félév közepén kezdődtek. Ami az oktatás minőségét illeti, a tanárok többsége jól beszélt angolul. Kimondottan érdekes előadásokat hallgathattam lengyel és összehasonlító alkotmányjogból, amelyeken a mostanság, a lengyel Alkotmánybíróság joggyakorlatában felmerült EU-s jog elsőbbségéről szóló polémiát is részletesen tárgyaltuk. Ezt még fel fogom tudni használni az itthoni szakdolgozatok megírásához. Nagyon érdekfeszítőek voltak még számomra az Európai Munkajogból tartott kurzusok, az Általános Jogelmélet és Lengyel Jog (Introduction to Jurisprudence and Polish Law) nevű tárgyból küldött ismeretanyag. Az utóbbiban kvázi új filozófiai perspektívából közelítettük meg a már itthon megtanultakat és egy átfogó képet kaphattam a lengyel polgári- és büntető jog intézményeiről is.

És akkor jöjjön az Erasmus lényege, ami nem más, mint az ismerkedés/kapcsolatépítés és az utazgatás/világlátás.

Ami Gdańsk városához fűzött személyes kapcsolatom illeti, tökéletesen leírja ezt az az élményem, amikor egyik este azon kaptam magam, hogy bolyongok az utcákon, valami által egyikről a másikra hajtva és csak tátom a szám. A város, bár újra lett építve, elvarázsolja az embert a részleteivel, egy életre megfogott. Ilyen felfedező utakon el is lehet veszni az óvárosban (stare miasto), de a Gdańskkal konurbációban levő Sopotban (fürdőhely, a fő utca szórakozóhelyekkel tűzdelt) és Gdynában is (a legújabb kikötőváros trójmiasto városai közül, lábainál kezdődik meg a Kaszub-hátságnak nevezett dombság, amely kiváló kirándulóhelynek bizonyult). Társaimmal sorba látogattuk a hármasváros múzeumait, melyekre részletesen nem térnék ki. Nagy hatást gyakorolt rám egy ottani ferences kolostorban berendezett Nemzeti Múzeumban található Utolsó ítélet Hans Memling németalföldi hanza festőtől. A triptichon gdański kereskedők által való elrablása óta magán viseli a város viszontagságos történetét, részként képviselni tudja az egészet. A másik nagy élményem a csodás Európai Szolidaritás Központ (Europejskie Centrum Solidarności), amely kiállításában az összefogás erejét mutatja meg még a legsötétebb történelmi korszakokban is. A város elhelyezkedéséből adódóan az európai történelem egyik csomópontja, éppen ezért rengeteg esemény helyszíneként szolgált, főleg a 20. században. Ezt hivatott a város többi neves múzeuma és emlékműve is alátámasztani és bemutatni.

Pomeránia más városaiba is ellátogattunk barátaimmal. Malbork (németül Marienburg) vára kiaknázva a világi téglagótika eszköztárát felejthetetlen élményt nyújtott. Hátborzongató volt ugyanakkor meglátogatni a sztutowoi (németül Stutthof) volt koncentrációs tábort, melyben az emberi gonoszságnak és szenvedésnek emléket állító múzeum van berendezve. Egyik legkedvesebb kirándulásunk a Hel-félszigetre (a név rengeteg viccre ad lehetőséget) vitt minket, amely egy a Balti-tengerbe 40 km hosszúságban keskenyen benyúló homok turzás. Itt meglátogatható egy fókárium is, és végig nézhető a szabadba ki nem engedhető fókák nagyon látványos etetése. Az egykori Királyi Poroszország területétől egy kicsit távolabb is elkirándultunk 1-1 napra. Jártunk Toruń (németül Thorn) épségben megmaradt – ezen a területen ez csoda számba megy –  óvárosában, ahol a híres csillagász, Kopernikusz is született, de ellátogattunk a warmiai Olsztynba (németül Alleinstein) is, ahol utóbbi várkáptalanként működött, amikor kidolgozta a heliocentrikus világkép elméletét.

Lengyelország ugyanakkor még rengeteg látnivalót kínál. Több napot töltöttem Varsóban (ajánlom mindenki figyelmébe a varsói felkelés múzeumát), és sikerült ellátogatni Łódź és a csodás Felső-Sziléziai Wrocław (magyarul Boroszló a német Breslau után) városába, ahol irigykedve láttam, mit is jelentett a gótika, építészeti és festészeti szempontból egyaránt, Európa más vidékein. A helyi ESN-nek nevezett, Erasmusok fogadásával foglalkozó diákszervezet 4-5 kirándulást szervez félévente az ország különböző pontjaira. Nekik köszönhetően jutottam el a kasub- tóvikre és azon belül egy természetvédelmi területre, ahol életemben először vettem részt egy jó 3 órás kajaktúrán.

Gdasńkból, elhelyezkedésének köszönhetőleg, igazán könnyen megközelíthetőek a balti és skandináv országok egyaránt. Ezt kihasználva kerekedtem útra és látogattam meg Stockholmot (a Storkyrksan templom az óvárosban kis ékszerként viseli magán a város történelmét) pár napra és egy litván erasmusos barátnőm meghívására Vliniust és Kaunast. Karácsonyra való hazajövetelem majd visszautazásom során útba tudtam ejteni egy napra Milánót és több napra Amsterdamot és Antwerpent is, úgyhogy Európa nagy galériái közül (Brera és Rijksmuseum) még kettőt sikerült kimondottan részletesen megnéznem.

Szabad időmben azzal foglalkoztam, hogy felkerestem Gdasńkban, de nem csak ott, a magyar vonatkozású helyeket és művészeti alkotásokat. Ennek a „vadászatnak” köszönhetően találtam rá nagyon sok magyart ábrázoló portréra (legfőképpen királyok arcmásai és nem csak Báthory Istváné) főleg kályhacsempéken és basoreliefeken megőrizve, magyar kereskedők és emigránsok szálláshelyére, Vaj Ádám (a Rákóczi emigráció egyik résztvevője) gdasńki epitáfiumára, Bekes Gáspárról elnevezett dombra Vilniusban, a kolozsvári Farkas utcai templom új boltozatának előképére (hisz azt is poroszországi mesterek készítették), a vilniusi egyetem alapításáról szóló kőtáblákra és egy boroszlói magyar származású püspök (Thurzó János) által építtetett kápolnára, magyar szenteknek felszentelt templomokra stb. Talán így sikerült igazán integrálni a látottakat a már általam megszerzett ismertetek közé.

Ami a kommunikáció nyelvét, az angolt illeti, bár én ismertem a nyelvet és különösebb problémám nem akadt azzal, hogy kifejezzem magam (nem olyan választékosan, mint magyarul persze, hanem az elején sok-sok szóismétléssel). Az Erasmus végére érezhetően folyékonyabban ment nekem is a társalgás. Kevesebb angoltudással is könnyen lehetett boldogulni, mindenkinek szuper lehetőség volt ez a fejlődésre, elretteni csupán ezért az Erasmustól nem szabad.

Talán a legnagyobb élményem, amellyel haza tértem, az a sok hely, amelyet meglátogattam és az rengeteg erasmusos kapcsolat, amelyre szert tettem. Ezeket, ahogy most látom, sikeresen fogjuk ott szerzett barátaimmal ápolni. Minden hétvégeén megpróbáltam egyedül vagy másokkal felfedezni egy új helyet és kimondottan sok kulturális sokk ért. Talán azt csinálnám másképp, hogy még több helyre mennék el, ha még egyszer alkalmam adódna újrakezdeni ezt a félévet.

Összegzésképpen elmondható, hogy rengeteg felejthetetlen élményére tettem szert ez alatt a félév alatt és sok olyan impulzus ért, amelyeket itthon maradva sohasem tapasztalhattam volna meg. Egyedül az online oktatás árnyékolta be az Erasmusom. Egyetemistaként bátran ajánlom mindenkinek az Erasmus Programot, kapukat nyit meg az ember előtt és igazi páneurópai identitásérzést nyújt. Érdemes a mobilitás alatt minél többet utazni és szert tenni pár barátra, akikkel a későbbiekben lehetséges a kapcsolatot tartani. Köszönöm az élményeket: Gdańsk, do widzenia!