Siklodi Lilla - Környezettudomány szak, II. év

Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Gödöllő, Magyarország

Mióta egyetemista lettem, tudtam, hogy a tanulmányai évem során szeretnék legalább egyszer részt venni Erasmus+ tanulmányi mobilitáson. Az első év talán mindenkinek a megszokásról, újdonságokról szól, amikor kóstolgatja, milyen a felsőoktatási intézmény négy fala között lenni. Én is ugyanígy voltam. Lelkesen jártam be az órákra, szerettem a tantárgyaimat, nekivágtam a kutatásomnak és elkezdtem HÖK-özni. Izgalmasak voltak a mindennapok, de tudtam el fog jönni az a pillanat, amikor lehet jelentkezni Erasmus mobilitásra.

Nem gondolkodtam rajta sokat, elmentem egy tájékoztatóra is, ami jobban megerősítette bennem, hogy elég kicsi annak az esélye, hogy ez rosszul süljön el. Másrészt, gyakran amit elhatározok, véghez is viszek. Ez sem történt másként. Illetve a döntésem egy fontos része volt az, hogy az egyik magyar vizslámmal, Holddal vágok neki ennek a kalandnak.

Kezdetnek el kellett döntsem, hogy hova menjek. Az az igazság, hogy ez is gördülékenyen ment, hiszen egyik tanárnőm ajánlotta a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet, egykori Szent István Egyetemet. Az előkészületektől jobban féltem, mint amennyire nehéz volt, mert a kari Erasmus koordinátor, Zöld Zsuzsa mindent nagyon részletesen és időben leírt. Talán a legmacerásabb része az volt, amikor össze kellett állítsam a tanulmányi szerződéshez szükséges tantárgylistát, úgy, hogy az minél több tantárgyat lefedjen az itteniekből. Amennyire egyszerűnek tűnt, annyira vesztem el benne. Talán azt tudom állítani, hogy ez az aspektus volt az egyetlen negatívum, hiszen végső soron úgy alakult, hogy az itthoni vizsgaidőszakra 4 tárgyam maradt. De ez sem világ vége. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor elkezdtem keresni szállást. Mivel nem csak magamnak kerestem, hanem Holdnak is, egy igazi kihívásnak néztem elébe. Két facebook csoportba írtam ki, hogy mi célból keresek szállást és kivel (vagy mivel), amire 2 válaszreakció érkezett, amiből az egyik a nyerő választás volt. Egy nagyon kedves család ajánlotta fel, hogy találkozzunk és ismerjük meg egymást. Szerencsére kutyabarátok voltak és nagyon rendesek. Sőt, fontos szempont volt a mindennapjaikban az, hogy környezettudatosan éljenek, aminek kifejezetten örültem. Amint visszaigazoltak a MATE-tól és megvolt a szállásom is, nagy nyugalom fogott el. Minden nappal közelebb kerültem ahhoz, hogy elkezdődjön egy új szakasz az életemben.

Szeptember 6-án pedig útnak indultunk, saját kocsival. Jó volt nem idegen helyre érkezni és nem egyedül maradni. Első nap az évnyitóval kezdődött, ezzel egyidejűleg pedig elindult az Erasmus ismerkedős hét. Az az igazság, hogy kakukktojás voltam. Az összes diák, aki valamilyen tanulmányi mobilitáson volt, mind idegen nyelven, nagyrészt angolul beszélt. Ez alatt az 1 hét alatt bemutatták az egyetemet, a nagy egyetemi területet, a botanikus kertet. Volt egy nemzetközi piknikezés is, illetve volt lehetősége mindenkinek elintézni a papírmunkáit, amelyek még maradtak. Mivel több különböző félévből vettem fel tantárgyakat, nem volt a legegyszerűbb összeegyeztetni az órarendet, de végső soron kihoztuk belőle a legjobbat és második héten már bejárhattam órákra. Minden lehetőségem megvolt az ismerkedésre, hiszen 3 különböző csoporttal jártam be órákra. Szeptember első felében végig szép idő volt, így Holddal kihasználtuk ezt és felfedeztük a legjobb sétálóhelyeket, Gödöllőt, sőt még a kutyastrandot is a Duna mentén.

A félév elején Ökológiából, illetve Talajtanból elég sűrűn voltak gyakorlati óráink, ami kifejezetten sokat segített az elmélet megértésében. Bár első héten egy igazi labirintusnak tűntek az egyetem folyosói, egy kis idő múlva be tudtam tájolni hol vannak a tanszékek és a könyvtár, ahonnan előszeretettel kölcsönöztem ki könyveket. A tanulás mellett, szórakozási lehetőségek is voltak, hiszen az ottani Hallgatói Önkormányzat szervezett Egyetem napi tevékenységeket, bulikat, kocsmatúrát, gólyabált. Jó érzés volt egy kicsit kiszakadni a megszokott korlátozásokból.

Egy fordulópont volt az, amikor Holdat hazavittem a vakációban, mert kezdett lehűlni az idő és kint nem bírta. Attól kezdve, teljesen egymagam voltam. De mint mindennek, ennek is megvolt a jó oldala, hiszen sokkal többet tudtam Budapestre bemenni. Annak ellenére, hogy sokszor voltam már ott, soha nem válik unalmassá és mindig nagy a kínálat szabadidős programot illetően. Különösképpen szeretném kiemelni A világ legnagyobb természeti kiállítását, A fenntarthatósági expót és világtalálkozót, illetve az Educatiot, Magyarország legnagyobb oktatási kiállítását, amelyek olyan rendezvények voltak, ahonnan érdekességekkel és tanulságokkal távoztam. Az első kettő pedig szorosan kapcsolódik a tanulmányaimhoz, aminek kifejezetten örültem. 

Az oktatást illetően pozitívum volt, hogy rendszeres zárthelyi dolgozatokat írattak a tanárok, aminek köszönhetően folyamatosan volt egy átlag tanulási szint. Ezenkívül csoportmunkák is voltak, ami egy újabb lehetőséget biztosított ahhoz, hogy valakivel ismerkedjek. A csoporttársaim és tanáraim befogadók voltak, bizonyos esetekben pedig nagyon megértők. Zaj- és rezgésvédelemből pedig utolsó tanítás héten ellátogattunk a budapesti Hulladékhasznosítóba, ami ismét ráébresztett arra, mennyi szemetet termelünk. Hálás vagyok, hogy eljuthattam egy ilyen helyre, viszont egyidejűleg nagyon ledöbbentő volt. Ezt követte a vizsgaidőszak, amit bátran ki tudok jelenteni, hogy jól ment. Fele-fele arányban voltak online és fizikai jelenléttel vizsgáim. Szerencsére azok lejárta után tudtam koncentrálni azokra a tantárgyaimra is, amelyekből itthon kellett vizsgáznom.

Az utolsó hónap kicsit monotonabb volt a tanulás miatt, viszont beiktattam még sétákat, kirándulást, ami feldobta a hétköznapokat. Az utolsó napokban, amikor elkezdtem pakolni jöttem rá igazából arra, hogy mennyire hamar eltelt az 5 hónap. Mire pedig megszoktam és magamévá vált az ottani környezet, el kellett szakadjak tőle. Nem tagadom, vágytam már haza, hiszen a szívem sok szempontból húz ide, de minden változás együtt jár azzal, hogy ki kell lépnünk a komfort zónánkból.

Amikor valami véget ér, általában mindig kiértékelem magamban vagy a körülöttem levőknek: most is így történt. Amikor jelentkeztem erre a mobilitási programra, nem voltak konkrét elvárásaim és reményeim, mert éreztem, hogy rossz nem lehet. Szeretem a spontaneitást és belevágni új dolgokba, így bízva a megérzéseimben tudtam, jól döntök. Persze mindennek ellenére, volt egy elképzelésem, aminek úgy érzem az a része nem teljesült, hogy nem jelentett akkora kihívást és megpróbáltatást ez a szűk fél év. Talán, ha messzebbre mentem volna, ez felerősödött volna. De kezdetnek ez is jó volt, meg vagyok elégedve azzal, amit kihoztam belőle. Jó tanácsként azt tudnám mondani, hogy időben és figyelmesen foglalkozzon a papírmunkával az, aki el akar jutni Erasmussal valahova. Azonkívül csak bátorítani tudok és szeretnék mindenkit, hiszen ez egy remek alkalom felfedezni, tanulni és tapasztalni.

Köszönöm első sorban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karának a lehetőséget, az adminisztrációs segítséget, amit kaptam illetve mindenkinek aki hozzájárult ahhoz, hogy ez megvalósuljon és sok boldog pillanattal térjek haza 5 hónap után.