Bartha Laura

Az első nap este érkeztünk meg Egerbe egy jó tíz órás vonat és busz út után, szóval ebbe a napba már csak a szállás elfoglalása és egy rövid ismerkedős kimenő fért bele a fogadó Egyetem diákjaival.

            A második napot egy városnézéssel kezdtük, aminek külön nagyon örültem, hiszen hogyha a tanulmányi mobilitástól eltekintünk már csak azért is izgatott voltam a lehetőség miatt, mert még sosem jártam Egerben. Ezt követően még a Slow Film Fesztivál megnyitója előtt várt ránk egy rövidebb orientációs program ahol a választható workshopok koordinátorai beszélgettek velünk arról, hogy melyik program keretein belül mire számíthatunk. A három workshop (mozgás, analóg vagy digitális filmkészítés és egy operatőri mesterkurzus) közül másnap reggelig, tehát a workshopok kezdetétig, volt lehetőségünk választani.

            A harmadik nap reggelén, úton az Eszterházy egyetem főépülete felé kezdtem igazán elgondolkodni, azon, hogy melyik workshopon vegyek részt. Még a mobilitásra való jelentkezésemkor eldöntöttem, hogy engem leginkább az analóg, super 8-as, kurzus érdekel, viszont most a helyszínen úgy éreztem, hogy mivel nincsen kiforrott ötletem arról, hogy mit is szeretnék megvalósítani ebben a médiumban inkább választanék valamit ahol nem kell konkrét ötlettel érkezni. Az orientációs beszélgetés alapján nagyon megtetszett a mozgásos, táncos workshop de végül arra jutottam, hogy az lehet túl nagy újdonság lenne, és ha véletlenül nem tetszene már nem tudnék mást választani (kicsit azért most is bánom, hogy nem próbáltam ki ezt). Végül hosszas mérlegelés után Biró Boróka operatőri mesterkurzusa mellett döntöttem. Bár ez inkább azokat célozta meg akik egyébként nem operatőri irányba szakosodtak az egyetemen, jó döntésnek láttam, hogy betekintést nyerjek valaki más módszereibe, hiszen eddig csak egy gyakorlati operatőri tanártól tudtam tanulni.

            A workshop első napja elméletibb volt, Boróka mesélt a saját tapasztalatairól ami jó betekintést adott a bukaresti filmes közegbe amiről itt Kolozsváron, magyar egyetemen nem sokat hallunk. Leosztottuk a csapatokat a másnapi forgatásokra. A feladat az volt, hogy egy rövid jelenetet, különböző stílusokban kellett leforgatni. Pont ebben a félévben itthon is pont ez volt az operatőri gyakorlatunk, szóval a mi csapatunk kicsit eltért a megszokott sémától, mi a jelenetet a bollywood-i szappanoperák stílusában valósítottuk meg. Délután együtt mentünk fel az egri várba ahol a kazamata túra (szigorúan csak nem klausztrofóbiásoknak) után részt vettünk a Slow Film Fesztivál megnyitóján, majd egy borkóstolóval egybekötött vacsorán.

            A forgatás napja megerősített abban, hogy jól döntöttem. Kihívás, de ugyanakkor élvezetes is volt egy szinte teljesen ismeretlen stábbal és eszközparkkal dolgozni, valamint még sosem kellett ilyen rövid idő alatt felvennem egy jelenetet. A vágás folyamata is nagyon jó volt, hiszen kisebb volt a nyomás mint egy vizsgafeladat vágásánál, a téma és az időkeret miatt is teljesen belefért a hibázás.

            Másnap Borókával együtt megnéztük és átbeszéltük az anyagokat és kiértékeltük a workshopot. Összességében úgy éreztem, hogy bár nagyon hasonló dolgokat csináltunk mint itthon, mégis tudtam újat tanulni, és fejlődtem improvizálás és alkalmazkodás terén. Az egyetlen dolog amit bántam, hogy a mi workshopunkon nem vettek részt külföldi hallgatók, viszont a kurzuson kívül is találtunk időt és lehetőséget az ismerkedésre. A bollywood filmünk pedig még a Fesztivál zárásánál is levetítésre került.

            Összességében nagyon pozitív élmény volt számomra ez a mobilitás, szociálisan és tanulmányi szempontból is. A helyi diákok nagyon befogadóak voltak, rengeteg időt töltöttünk együtt a programokon kívül is, most is tartjuk a kapcsolatot. A workshopok mellett mesterkurzusokon is vettünk részt, melyek a filmkészítés széles skáláját lefedték (pre-production, írás, stb.). Mindenhonnan tudtam legalább egy hasznos gondolatot magammal vinni ami megváltoztatta a saját hozzáállásomat a filmkészítéshez.