Szatmári Loretta-Mária

A The Human Body in Motion című Blended Intensive Programme (BIP) 2025. május 5–9. között valósult meg Egerben, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem szervezésében. A hét során nagyon változatos és gazdag programban vehettünk részt – ez már az első naptól érződött. Külön öröm volt számomra, hogy a szakmai program részét képezte a Slow Film Festival is, amely különleges színt vitt az egész hétbe, és számomra az egyik legemlékezetesebb élménnyé vált. Jó volt látni, hogy a szervezők valóban figyelmet fordítottak arra, hogy különféle szakmai és kulturális élményeket nyújtsanak a résztvevőknek.     

Az egri Erasmus-program, szakmai és emberi szempontból is több fontos tapasztalatot hozott számomra. Most jártam először ebben a városban, és örültem, hogy volt alkalmam megismerni a helyi kulturális szférákat. A hosszú és “kínkeserves’’ utakat leszámítva minden tökéletesen telt. A kicsi város csendje, finom borai, kedves arcai és szép kávézói ellopták a szívemet.

Az első nap megismerhettük a fogadóintézmény épületeit, ezzel együtt a várost is, majd a hét többi részében különböző országokból és intézményekből érkezett résztvevőkkel dolgoztunk együtt. A közös munkák során sok beszélgetés alakult ki, ezek lehetőséget adtak arra, hogy megismerjük egymás gondolkodását és tapasztalatait. Hasznos volt látni, ki hogyan közelít egy-egy filmes kérdéshez, és hogyan dolgozik másféle háttérrel, és hogyan tanítják más-más kultúrális közegekben, egyetemeken, a filmművészetet.

A program második napján kellett eldönteni, hogy melyik workshopon vesz részt az ember, én pedig ismét dolgozhattam celluloidr. Emlékeznem kellett újra, hogy ez a technika mennyire másfajta figyelmet és munkaszervezést igényel, mint a digitális forma. A mesterképzés alatt már dolgozhattam celluloidra az osztályommal, viszont az sokkal kisebb csapatban történt, személyesebb hangvételűre sikeredett, és gondolatainkat se kellett annyira összecsiszoljuk, mivel 5 éves munkaviszonyt ápolunk egymással. Ez teljesen másképp bonyolódott le ebben a workshopban, bizonyos szempontból megpróbáltató volt számomra, de hihetetlenül hasznos.

Ezentúl még résztvehettem Baha Alhussein jordániai filmkészítő, és Borbás István operatőr mesterkurzusain, és a legjobb az egészben az volt, hogy újra találkozhattam egyik volt tanárommal, Gózon Francisco operatőrrel, akivel annyira örültünk egymásnak, mintha legalábbis 10 éve láttuk volna egymást utoljára.

Az is megerősödött bennem, hogy a szakmai kapcsolatok kiépítése és ápolása nem csak hasznos, hanem sokszor elengedhetetlen része ennek a pályának. Különösen most, amikor az államvizsga-filmemmel, a Nap-mese című kísérleti rövidfilm forgatókönyvemmel éppen a támogatók és producerek keresési szakaszában vagyok. Egy ilyen program jó lehetőséget kínál arra, hogy párbeszédek induljanak el, és akár jövőbeli együttműködések alapjai is kialakuljanak.

A Preludiu c. kísérelti dokumentumfilmem is szerepelt a Slow Film Festival versenyprogramjában. A vetítés után többekkel beszélgettem a filmről, és a zsűri tagjai is visszajelzést adtak. Ez segített abban, hogy más nézőpontból is rálássak a munkámra. Ezentúl hasznos volt megnézni a többi workshopon készült munkákat is, majd eszmecserét folytatni róluk.

A hét során találkoztam néhány volt egyetemi csoporttársammal is, akik most Egerben élnek és a helyi színházi életben dolgoznak. Megmutatták, hogyan működnek ott a műhelyek és a produkciók, ami új információkat adott a hazai kulturális szcéna egy másik részéről.

A program hasznos tapasztalatokat nyújtott, és olyan embereket ismerhettem meg, akikkel a jövőben is érdemes kapcsolatban maradni, illetve újra felélesztettem néhány régi kapcsolatot.