Csurka László-Csongor – Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Umbrella Kreatív Műhely Kft., Budapest

Miután elfogadták a jelentkezésemet az Erasmus+ mobilitási programra, megkezdődött a sokszor hallott és rejtélyekkel teli „papírmunka”, ami messze nem annyira bonyolult és komplikált, mint ahogy a rossz nyelvek beszélik. Nekem szerencsém volt, hiszen nemcsak az egyetemen, hanem a fogadó cég, az Umbrella Kreatív Műhely Kft. is nagyon készséges volt mind az előkészületben, mind a program teljes ideje alatt.

Vonattal utaztam Budapestre. Az Umbrella Kreatív Műhely Perc utcai bázisa hatalmasnak hatott az első hetekben. Mikor legelőször léptem be a narancssárga tolóajtó mögé, elakadt a lélegzetem is. Arra gondoltam, hogy a Google-nél is biztos ilyen munkaterek vannak.

Kezdődött a bemutatkozás. Egy név, két név, sok név. Lehetetlen megjegyezni ilyen sok nevet. Kapok asztalt, e-mail címet, és mindenki kap egy e-mailt, amiben én bemutatkozom. Mindenki tudja a nevem, és én meg senkiét. Titoktartási szerződést írok alá. Kérdezik, hogy mihez értek. Vágó leszek az Umbrellánál, és kapok egy mentort is, akitől kapom a feladatokat. A mentorom Roszik Gergely, aki hihetetlenül segítőkész, nagyon jó ember és jó tanár is. Eltelik egy-két hét. Az arcokat megjegyeztem, már akik mindennap bejárnak. Kezdem azt is megtudni, hogy ki mit dolgozik. Kapok kisebb-nagyobb feladatokat már napi szinten. Kezdek belelátni a workflow-ba, de sok mindent nem értek. Kérdezősködöm, mindenki segítőkész. Casting fotós és videós leszek egy napra. Eltelik még pár hét. Lassan a többiek is megszoknak engem. Akikkel már dolgoztam együtt, a nevem is tudják. A munka mellett szerencsém van egy Avid oktatáson részt venni a cégen belül.

A munka sok időmet leköti, reggel 8:00-kor kelek és 19:00-re érek vissza a szálláshelyemre a budapesti nagy távolságok miatt, de azért jut idő a szórakozásra is. Rákaptam a fröccsre Budapesten, sokkal jobban esett nyáron, mint egy hideg sör. A Lánchíd pesti hídfőjénél voltunk többször barátaimmal, koncerteken, bulikon vagy csak úgy beszélgetni, betelni a látvánnyal.

Egyre jobban megismerem a várost. Kiismerem magam a buszok, trolik és metrók világában. Beáll egy rendszer a hétköznapjaimba, amit tudok követni, és nem esik nehezemre tenni a dolgaim. Van időm és energiám felfedezni a várost még jobban, kipróbálni új ízeket, ismerkedni, moziba járni, fényképezni.

A város gyönyörű és lenyűgöző, a nagy meleg ellenére is lehet élvezni. Az emberek viszont annyira nem voltak szimpatikusak számomra. Észrevettem egy általános negatív hullámot az ott élő emberek között, amit nem értettem. Úgy éreztem, hogy mindenki elégedetlen, frusztrált. De az én kedvem ez sem veszi. Teljes gőzerővel dolgozom, és a szórakozásból is kiveszem a részem.

Az Umbrellánál egyre több mindenkit ismerek meg, és beszélgetek az emberekkel. Már otthonosan érzem magam ott, a többiek sem az újoncot látják bennem, aki most jött, és nem tudja, mi merre hány méter. Ez nagyon jólesik. Van szerencsém megismerni és együtt dolgozni Czakó Judittal, aki a Liza, a rókatündér című film és még sok másik film vágója. Nagyon jó tapasztalat ez. Egy projektet kellett neki előkészítsek, azt is mondhatnánk, hogy a vágóasszisztense voltam. Ezen kívül Csáki Lászlóval is együtt dolgozhattam. Online-osítottam a Vendégszeretet című kisjátékfilmjét, ami filmre forgott. Sok technikai dolgot tanultam ezen a projekten meg, amire az egyetemen nem lett volna lehetőségem, mert nem dolgozunk ilyen kaliberű munkákon, és nem jönnek fel azok a problémák, amiknek a megoldásába beleláttam ezúton. Mégis fel tudom használni az egyetemen ezeket a dolgokat, hiszen nemcsak az adott problémát megoldani tanultam meg, hanem a gondolkodásmódot, látásmódot, amit sok területen fel fogok tudni használni.

Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a programon, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Megismerhettem egy olyan cég workflow-ját, ami Magyarországon jelen pillanatban felső kategóriás. Beleláthattam, hogy milyen programokat és hogyan használnak, más szóval beengedtek a színfalak mögé, amire mindig mindenki kíváncsi. Fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt, nagyon sokat tanultam tőlük, és nem utolsósorban barátságokat kötöttem velük. Érdemes kiszakadni, egy kicsit megismerni más emberek motivációit, munkamorálját a szakmában, hogy utána elgondolkozhassunk a sajátunkon, és lássuk, hogy hol a helyünk, hova érdemes fejlődnünk.

Számomra azért volt ez a program fontos, mert azon kívül, hogy irányadó a további szakmai fejlődésemben, a hitemet is megerősítette, hogy ez az egész nekem való, és hogy ezzel kell, hogy foglalkozzak továbbra is.

2017.09.22.