Lőrincz Beáta – Környezettudomány szak, I. év

Egis Gyógyszergyár Zrt., Budapest

Lőrincz Beáta vagyok másodéves az Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem környezettudomány szakán, alább olvashatjátok az Erasmus gyakorlat élményeim, amelyet az Egis Gyógyszergyár Zrt. preparatív kutatólaborjaiban töltöttem. Nagyon hálás vagyok ezért a 2 hónapért mind a küldő, mind a fogadó intézménynek. Látni, hogyan működik egy gyár, és még dolgozni is egy jól felszerelt laborban egyetemistának kész csoda. A nyári időszakban amúgy is sok gyakorlatozót fogadnak az Egisben, így szervezetten indultak látogatások a különböző részlegekre, laboratóriumi egységekbe, a kis- és nagyüzembe. Ezen kívül házon belül a kutatás mellett különböző magánórákat kaptam a szerkezet kutatási osztályon, valamint a preparatív királisfolyadék kromatográfiával foglalkozó kollégáktól. Egy hétre intenzív HPLC-s (nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás) képzésen vehettem részt, amelyet a gyár dolgozóinak szerveztek. Betekintést nyerhettem a HPAPI laboratóriumba (High Potency Active Pharmaceutical Ingredient labor). Itt teljesen elszigetelve működnek a reakciók, így védik mind a dolgozót, mind a környezetet. Úgy kell elképzelni, mint a filmekben, zsilipajtók mögött védőruhában, kesztyűkkel ellátott „szekrényekben” dolgoznak. Jártam a morfológia laborban is, ahol a gyógyszer szilárd fázisú analitikai méréseit végzik itt: szemcseméretét, komponensek elhelyezkedése a tablettában, kristályszerkezet meghatározását. A EGIS 100 száz éves szülinapjára létrehoztak egy interaktív látogatóközpontot, amit szintén megnézhettünk az ott gyakorlatozókkal.  2013-tól a Servier-csoport a teljes tulajdonosa az EGIS-nek.

Tehát azon kívül, hogy megismerkedhettem a gyógyszergyárat felépítő részlegekkel és azok tevékenységeivel, önállóan kutattam, és emellett bővíthettem elméleti tudásom a szerkezetkutatás és a folyadék kromatográfia terén, és ezeket gyakorlatba is ültettem. Aki dolgozott szerves laborban vagy kutatásban, az tudja, a határidő lejártával kezdenek jönni az első eredmények, de ezt a rövid időt maximálisan kihasználtam. Néhány új eljárással is megismerkedtem, mint pl. a flash kromatográfia, ami ilyen kis idő alatt nem vált rutinná. Az LC-MS és VRK reakciókövetést rutinszerűvé fejlesztettem a végére.

Az EGIS kétezer alkalmazottja olajozottan dolgozik a nap 24 órájában, olyan, mint egy jól működő falu. Mindenki vidám, és a többség ismeri egymást, ha nem, mégis vidáman fogadják egymás köszönését. Emberközpontú a légkör – rugalmas munkaidővel, klubhelyiséggel, ahol sportolhatnak, és továbbképzéseket, teadélutánt tartanak az alkalmazottak. A különböző érdekeltségű emberek köröket hoznak létre, és együtt van szabadidős tevékenységük (horgászok, kenuzni vágyók,…). Közel a gyárhoz középiskola működik, és van saját óvodája az intézménynek.

Számomra ez a szeretetteljes fogadtatás minden reggel a bejáratnál kezdődött a portások és a takarítónő biztató mosolyával. Közvetlen munkatársam Gyűjtő Imre, PhD hallgató, munkához való alázata és fáradhatatlan érdeklődése szintén segítette a gyors beilleszkedésem. Sokat tanulhattam a környezetemben lévő emberektől szakmailag és emberileg is. Így is az első időszak a legfontosabb és legnehezebb volt, megismerni az itt működő rendszereket, az apró magánórákat összecsiszolni a kutatással, reakciók elindítása és követése, vagy a kezdetekben az is, hogy kiismerjem magam a laborban – mind sok gyakorlásba tellett. Egy fantasztikus mentorom volt, akinek nagy a munkatapasztalata: Porcs-Makkay Márta laborvezető, aki mindig nyitott ajtóval várja a kérdezőt, mindig türelemmel és alaposan magyarázott el bármit, ellátott szakkönyvekkel is. Hálás vagyok mindenkinek, aki órát, képzést tartott, és a már említettek mellett a laboros „anyukáimnak”, Ildikónak, és Enikőnek, akik a laborban töltött mindennapjaimat könnyítették meg. Óvtak, és segítettek minden lépésemben, ezen túl a hétköznapi gondjaimban is részt vállaltak, ha kellett meg is etettek (fel is ruháztak). Tanácsaik, jókedvük-emberségük jó minta számomra. Itt megtanultam, hogy a labormunkát „nem lehet befejezni, csak abbahagyni” – ez most is így történt. A búcsúztatásomra külön meglepetésekkel készültek, és kaptam kémiás ajándékokat a szeretet mellé.

A nyár folyamán az ELTE Vezér úti kollégiumában éltem. Mivel napi 9 órát is ott voltam az Egisben – saját választásom volt, komfortosabb a légkör tanulni –, sok szabad tevékenységet nem vállaltam a hétköznapokon. Bár közel laktam a gyárhoz, mégis a 40 perces troli és busz utakon alkalmam volt szépirodalmat olvasni, ami nagy örömömre szolgált. A nyári kollégista lét nagyban eltérő a tanévitől, de így is tudtam néha főzni, ami nagy hobbim. Főként a gyárban a menzán ebédeltem.

Ez alatt az idő alatt meglátogattam Szentendrét, Gödöllőt, és Komáromot, Szegedet, valamint Budapest legtöbb múzeumát (kb. 8-at) és sok templomát.  Nagyon megszerettem a Duna bizonyos szakaszait, számtalanszor meghallgattam a Margit-szigeti szökőkutat, néztem FINA versenyszámokat, voltam állatkertben, strandon, néha kocsmázni, és sokat nevettem azokkal a barátaimmal, akik itt élnek, vagy épp meglátogattak.

Sok mindenre jó volt ez a nyár, személyesen gazdagodtam elköteleződésben és alázatban. Hálával gondolok mindazokra, akik ezt munkájukkal lehetővé tették. 

2017.09.22.