Major Lajos – Filmtudomány mesteri szak, II. év

KMH Film Kft., Budapest

A KMH Film Kft. nem volt teljesen új a számomra, ugyanis az év elején Csánki Katának köszönhetően már volt szerencsém eltölteni náluk egy hónapot egy kisfilm kapcsán. Így amikor megtudtam, hogy pályázhatok az Erasmus+ ösztöndíjra, számomra nem volt kérdés, hogy melyik céghez szeretnék menni, és szerencsémre ők is nyitottak voltak a megkeresésemre. A szükséges papírokat is hamar sikerült elintézni, így csak egy fontos papír, a diploma megszerzése volt hátra. Hát igen. Utólag visszagondolva már nem is tudom, hogy azért pályáztam, hogy legyen motivációm dolgozatot írni, vagy azért írtam a dolgozatot, hogy részt vehessek a szakmai gyakorlaton. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor inkább a második felé billen a mérleg, de tény, hogy kellett a motiváció is… meg Virginás Andrea tanárnő kitartó türelme, amit ezúton is köszönök.

A nyári szakmai gyakorlatban végzősként az a legjobb szerintem, hogy igazából őszi is lehet belőle, így én is csak szeptember 15-én kezdtem, mint régen a sulit. Ezért volt is az egésznek egyfajta átmenet-feelingje iskola és a Nagybetűs között, körülbelül két napig. De aztán elég hamar felpörögtek az események. Azt gondoltam, hogy két hónapig egy irodában fogok ülni, és lepattanó „csicska” munkákat fogok végezni, de ehhez képest, szinte ahogy megérkeztem, olyan lehetőséget kaptam, ami igencsak megtisztelő volt gyakornokként. Pfeiffer Linda, a KMH egyik producere egyből bedobott a mélyvízbe, egy ELTE-s diplomafilm forgatását kellett leszervezni társgyártásvezetőként Marity Biankával, a Színház és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatójával. Csináltam már ilyet, így nem kellett volna nagyon izguljak, de amikor elmesélték, hogy két kamasz gyerekkel, egy nyuszival és csónakkal forgatunk 70 százalékban éjszaka a Duna közepén egy szigeten (Lupa-sziget), akkor egy kicsit megszeppentem. Aztán hogy, hogy nem, de megcsináltuk, és talán nem is sikerült rosszul. Persze kellett hozzá egy jó adag szerencse is, szinte végig jó időt fogtunk ki, és a szigeten élők is nagyon pozitívan viszonyultak hozzánk, pedig benne volt a kockázat, hogy nagyon hamar kiutálnak onnan minket, de nem. Ezen felbuzdulva pár hétre rá vissza is mentünk még egy napot pótforgatni.

Korábban, még nyár elején volt szerencsém részt venni Pálfi György új nagyjátékfilmjének két pótforgatási napján, így Nagy Zolit, a KMH főgyártásvezetőjét is ismertem már, így külön öröm volt, hogy néhány reklámforgatáson is részt vehettem vele és Katával a két hónap alatt. A stúdióban, épített díszletben való forgatás a szöges ellentéte volt a háromnapos Lupa-szigeti, éjszaki külsőben zajló filmezésnek, de épp ez volt benne a jó, hogy sikerült mind a két végletet megtapasztalnom. Most már elmondhatom, hogy láttam, hogyan készül egy orrspray, egy megfázás elleni gyógyszer vagy egy szopogató tabletta reklámja.

Mivel a diplomafilm-forgatás egy intenzívebb bő két hét volt 4-5 óra alvásokkal, a reklámok pedig alsó hangon napi 12 órás munkák, így nem az volt, hogy minden nap bent kell ülni, ha van munka, ha nincs, így elég sok szabad időm is volt. Ilyenkor volt lehetőségem a várost jobban megismerni, moziba, fesztiválokra, kocsmába járni, vagy épp más projektbe bekapcsolódni. Ilyen lehetőségem is adódott több is, amihez nagyon pozitívan viszonyultak a KMH-nál. Az egyik egy külföldi, kosztümös tévéfilmben való statisztálás volt, aminek köszönhetően díszpáholyi betekintést nyertem az úgynevezett szervizmunkába. Persze ez járt némi áldozattal is, jól megborotváltak, de a mellékelt ábra mutatja, azért nem szenvedtem nagyon.

A másik projektben Csánki Katával a budaörsi Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztiválnak készítettünk egy promóciós felhangú kisjátékfilmet. Ez egy igazi szerelemprojekt volt számomra, mert egy igazi sapientiás migránsstábot sikerült összeszedni a forgatásra. Püsök Boti volt a rendező, Kürti István az operatőr, Székely Robi a focus puller és kamera-mindenes, Demes Hanna pedig a szkriptes. De hogy a többi erasmusos se maradjon ki a jóból, Balla Zolit is sikerült kicsalni egy napra szereplőnek, szegény Dull Beni pedig még jóformán le sem rakta az utazótáskáját, már hívtam is segíteni. Úgyhogy seperc alatt olyan hangulatot sikerült megteremteni, mintha csak itthon dolgoznánk az egyetem berkeiben, csak épp egy több generációt átívelő stábfelállásban. Azt hiszem ilyen stábbal a jövőben is szívesen dolgoznék.

Szóval összességében egy percig sem unatkoztam a két hónap alatt, ismét sikerült elég hatékonyan kihasználni az Erasmus nyújtotta lehetőséget. Sok új szakmabeli emberrel találkoztam, sok új filmes szituációban kipróbálhattam magam, és sok új lehetőség nyílt meg előttem. Ezért úgy érzem, kiemelt köszönettel tartozom Csánki Katának, Pfeiffer Lindának, Virginás Andreának, Nagy Zolinak, Pusztai Ferencnek és az egyetemnek is.

2017.12.06.