Fazakas Lehel – Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Médiawave Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány, Magyarország

Saját indíttatásból talán neki sem mertem volna vágni egy ehhez hasonló programnak, mert bár kihagyhatatlan utazási lehetőséget biztosít, ugyanakkor két hónap távol töltött idővel járhat, s ezáltal sok nyári programból von ki. Aztán Szatmári Loretta csoporttársam sikeres győzködése során ébredtem rá arra, hogy butaság lenne ilyen projektek mellett elmenni, s hogy a szakmai gyakorlaton való részvétel is lehet nyári buli. S bár az eredeti terv – egy álom római gyakorlat – elég korán meghiúsult, eszünkbe jutott, hogy milyen szervezetnél lennénk szívesen ez idő alatt. A Mediawave Nemzetközi Vizuális Művészeti alapítvány pedig tárt karokkal fogadott.

A Mediawave-vel egy másik egyetemi program keretén belül ismerkedtünk meg, 2022 márciusában részt vettünk az egyesület által szervezett nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjának zsűrizésében. A tapasztalat furcsa volt: a Mediawave ugyanis az intézményesült fesztiválformákkal ellentétben emberközelibb feldolgozási és értékelési lehetőségeit keresi a filmfogyasztásnak, a film médiumát közösségi alapokra helyezve vissza. Az akkor Kiscsőszben eltöltött három nap tehát olyan volt, mintha egy teljesen másképp berendezett társadalomba érkeztünk volna, a maga szabadságával és szabálymentességével, és ugyanakkor a maga korlátaival. Az egyik legfőbb érték az önmeghatározás és önfenntartás. Megértettük, hogy a kocsma nincs annyira messze a mozivászontól, hogy magunkra főzve ismerjük meg leginkább egymás véleményét, s hogy egy fesztivál nem fog magától megszerveződni, ha pedig nem az előre kijelölt sémákon és rendszereken akarsz végiglépkedni, a résztvevőre kell hagyni, hogy alakítsa és rendezze a fesztivált. A rövid idő csak annyit engedett meg, hogy rácsodálkozzunk, mennyire másképp is hozzá lehet állni a filmek feldolgozásához. S ez annyira szimpatikus volt, hogy úgy döntöttünk, nyáron ebbe szeretnénk mélyebben belelátni.

A Mediawaves szellemet nem lehet elmesélni, megérteni sem a legkönnyebb. Először csak megéreztük. Azt hogy ez más, mint eddig bárhol. Hogy ez lényegében azt jelenti, hogy semmi sincs, legalábbis semmi sincs eléd kirakva, hanem az van, amit te megcsinálsz magadnak. Nehéz ezért arra is válaszolni, hogy beteljesültek-e az elvárásaim. Azokat inkább az első pillanattól kezdve elfelejtettem. A szakmai gyakorlat egy teljesen más mentalitásra tanított. Megmutatta, hogy a kanonizált szervezési szokásokkal ellentétben az egész lehet egy barátkozási folyamat. Úgy pedig, hogy bármerre fordulsz, bármilyen valószínűtlen helyre kell menned, mindenhol barátok várnak, szinte lehetetlen nehézségekről beszélni. A győri buszutak és a budapesti földalatti eltévedések aligha leküzdendő akadályok, csak izgalmas történetek.

Míg más, a Mediawavenél szakmai gyakorlatot teljesítő egyetemi önkéntesek főleg a nyári tábor szervezésében és lebonyolításában vettek részt, a mi feladatunk az lett, hogy megszervezzük a fesztivál versenyprogram válogatásából a karavánvetítéseket. Az egyesületnél már régen megfogalmazódott az az igény, hogy az úgy műfajilag mint tartalmilag igencsak sokszínű filmválogatását népszerűsítse, a nemzetközi kortárs színvonalat terjessze. Szatmári Lorettával a vetítések helyszínét lebeszéltük, s az esemény koncepciójának kibővítését is megkíséreltük. A két napos vetítéssorozat programjába a saját kedvenc filmjeinket is beszerveztük, az eseményt pedig egy közösségi zenéléssel zártuk, ezzel is megpróbálva a Mediawaves szellemet terjeszteni.

Az egyesület szabadelvűségét jól ábrázolja az is, hogy például teljesen szabad kezet kaptunk az esemény megtervezésében. Ha valamit kitaláltunk, az úgy is alakulhatott. A mentorunkkal és segítőnkkel, Monory Csabával inkább beszámoló jelleggel konzultáltunk többször, minden ötletünket szívesen fogadta és támogatta. Így például, bár aztán anyagi okok és egybeesési problémák miatt egyik filmalkotó sem tudott részt venni az eseményen, több nemzetközi filmkészítővel felvehettük a kapcsolatot. Igazán nagy élmény volt, hogy miután rácsodálkozok egyes filmekre, szabadon fel is tudom keresni az alkotót, legyen az épp Észtországban, Franciaországban vagy Grúziában, s minden formaság nélkül mesélhetek feladatunkról. És hogy erre mindenki nyitott.

Lehet, hogy a Mediawavenél tett szakmai gyakorlat legnagyobb következtetése az, hogy megértettem, hogy teljesen más hozzáállással, lazán és gátlások nélkül, formaságoktól mentesen és őszintén is ugyanazokat az eredményeket érhetjük el. Ugyanazok a fontos szakmai ismeretségek és kapcsolatok tudnak megszületni és kialakulni.

Bár nem érzem azt, hogy ez a program segített volna a jövőbeli elhelyezkedésemben, munkalehetőségeket tárt volna elém, egy olyan alternatív filmfeldolgozási mentalitást mutatott meg, amelyet ritka értékesnek találok. Persze az egésznek van árnyoldala is, kérdéses, hogy ez a hozzáállás mennyire terjeszthető, mert az biztos, hogy nem általánosítható, s hogy mennyire fenntartható. Ezzel egyidőben azonban képes személyiség-alakítóan hatni, hogy később, a megszokott rendszerekbe visszatérve egy kicsit más nézeteket is felfedezhessek és képviselhessek.