Szatmári Loretta-Mária - Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Mediawave Nemzetközi Vizuális Alapítvány, Magyarország

A nevem Szatmári Loretta-Mária, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem végzős hallgatója vagyok Filmművészet, fotóművészet, média szakon. Mindig is úgy gondoltam, hogy az ember csak akkor fejlődhet igazán ha kilép a komfortzónáiból, olyan dolgokat csinál, amik először nehezére esnek, és rengeteg olyan emberrel lép kapcsolatba, akik olyan dolgokat értek/érnek el amiket ő is akar. Így kerültem el 2022 márciusában a Mediawave által szervezett zsűri-hétvégére, amin a lehetséges fesztiválfilmeket válogattuk ki. Csomó érdekes embert ismertem meg, minőségi szakmai beszélgetésekben vettem részt, és nem utolsó sorban megismertem a Mediawave csapatát, művészi nézeteiket és céljaikat, amikkel teljes mértékben azonosulni tudtam. Ekkor ajánlották fel, hogy fogadnak diákokat a nyár idejére, és mondták el, hogy karavánmozi szervezésben kellene segédkezni, ami úgy gondoltam nehézséget fog okozni nekem, de nem akkorát, hogy belerokkanjak, hanem hogy tanuljak belőle. Célunk a hagyomanyos fesztiválformák megbontása és egy közösségi élmény kialakítása mindenkinek.

Így kerültem a Mediawave-hez szakmai gyakorlatozni, és nem bántam meg egyáltalán. A feladatunk az volt, hogy az egyesület karavánmozi vetítései szervezésében segítsünk. Mivel még soha nem szerveztem semmilyen eseményt ezért nagyon izgalmas feladatnak bizonyult számomra, minden egyes lépése új és érdekes volt. Először is ki kellett válogatni, hogy milyen filmet milyen közönségnek vetítsük. Ehhez fel kellett mérni azt, hogy milyen közönséget fog bevonni potenciálisan az esemény, vagyis, hogy milyen korosztályt, és az emberek átlaga milyen filmkultúrával rendelkezik. Ennek megfelelően válogattuk a különböző műfajú és hosszúságú filmeket két napra lebontva. Ezután jött a helyszínkeresés nehézsége, eldönteni, hol is lenne a legkedvezőbb egy két napos filmvetítés-sorozatot megszervezni, melyik kocsmának, egyesületnek, egyetemnek van megfelelő terme, felszerelése és igénye az ilyesfajta szervezésre. A sok opció közül végül egy kávézó mellett döntöttem, mivel figyelembe véve a város térképén való elhelyezését, az eddig ott megszervezett programokat, és az ismeretségét, úgy gondoltam, hogy ott lesz a legjobb megszervezni a karavánmozit. Ezután felvettem a hely tulajdonosával a kapcsolatot, és sok egyezkedés után megszerveztünk egy találkozót ahol bemutattam a Mediawave munkásságát és mibenlétét, valamint a karaván-projektet. Nagyon tetszett neki az ötlet, és el is kezdtünk ötletelni hogy lehetne még izgalmasabbá tenni a rendezvényt, minél több intézményt és művészt bevonni. Minden városra más programtervet kell készíteni.

A reklámozás egy külön pontja volt a beszélgetésnek, az egy olyan területnek bizonyult számomra amihez egyáltalán nem értek és alábecsültem a fontosságát, de hát ugye tanulni megy az ember. Felkerestük a filmek alkotóit, hogy felkérjük őket egy interjúra a vetítések után, fotóművészekkel folytattunk beszélgetést, hogy kiállítsuk munkáikat, ezek közül néhány sikerrel járt és néhány nem. A közösségi média fontosságát is újra és újra fel kellett fedeznem, hogy mekkora hatásköre van, viszont arra is felnyitotta a szemem, hogy nem csak az ilyesfajta reklámozásban kell gondolkodni, hanem a plakátnyomtatásban is, aminek az elkészítésébe is sok munkát kell fektetni, mindenféle nézői attitűdre és szokásra gondolva.

A Budapesti élet rengeteg dologban nyújtott nekem fejlődési lehetőséget. Számomra teljesen más élményt és nehézséget nyújtott egy nagyvárosban élni, ahol annyi féle és fajta ember él. A tömegiszonyomat mondhatni legyőztem a folyamatos villamosozással, de a beszédkészségem fejlődésében is segített a város. Megtanultam kezelni az ideges bolti eladókat, a kiabáló embereket a metrónál, kicsit türelmesebbnek lenni, amikor nem érek el időben a helyre, ahol már fél órája ott kellene lennem, stb. Személyiségemet fejlesztette a környezetváltás, a más kultúrában való élés és a város adta lehetőségek tengere. A Budapesti élet kapcsán elgondolkodtam azon, hogy hol szeretnék tovább tanulni, milyen országban, városban és egyetemen. Lehetőségem nyílt megismerni olyan embereket, akik Budapesten végzik a mesterképzésüket, általuk beleláttam az oktatási rendszerbe és az általános lehetőségekbe, így mérlegre téve azokat a saját céljaimmal. Felismertem azt magamban, hogy mennyire kizáró ok tud lenni számomra egy város vagy egyetem választásában az emberek milyensége, temperamentuma. Pozitív és negatív élmények szerzésével tanul és tapasztal az ember, ezen a nyáron pedig mindkettőből kaptam bőségesen.

Ami a legfontosabb talán, hogy megismertem a közösségi-érzet erejét, azt a vidámságot amikor csinálsz valamit, tervezel és tudsz vele haladni, és ezzel nem csak magadnak hanem másoknak is örömöt szerzel, tudod, hogy jót csinálsz és hasznosat. Eddig egy olyan valakinek ismertem magam, aki egyedül dolgozik a legjobban, viszont ez a nyár rávilágított arra, hogy csak hajlandóságra volt szükségem és emberekre, akikkel lehet fejlődni és dolgozni, nem hajlam kérdése az ilyesmi. Összességében a legtöbbet magamról tanultam, egy filmfesztivál szervezéséről, és az önmagam és Budapest kompatibilitásáról.