Halászy Kamilla - Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Assunta Simone Studio, Bari, Olaszország

Elsőéves szakmai gyakorlatom után eldöntöttem, hogy másodéven és amikor csak lehet, részt fogok venni még ilyen programokon, ahol sűrített szakmai és személyes fejlődésen mehetek keresztül egy idegen országban. Mivel tavaly Magyarországra utaztam, ezúttal egy kihívásokkal telibb helyre akartam ellátogatni, ahol nem ismerem a nyelvet, a kultúrát, de szívesen meg is ismerném. Meleg éghajlatot szerettem volna és tenger mellett lenni. Mióta ismerem magam, el akartam jutni Olaszországba, ezért erre esett választásom. 3 hónapon keresztül majdnem minden nap küldtem ki emaileket fotóstúdióknak és fotósoknak, mert ezúttal a fotózás terén szerettem volna több tapasztalatot szerezni. Meglepetésemre, több “igen”-t is kaptam és végül Barira esett választásom, több okból kifolyólag: aránylag olcsó megélni, legalábbis a többi olasz városhoz viszonyítva, van közvetlen Wizzair repülőjárat oda, délen van, tenger mellett, gyönyörű helyek veszik körül és persze ott dolgozik az a fotós (Maria Assunta Simone), akitől nagyon szívesen tanultam volna. Éreztem rajta, hogy valóban vár és akar segíteni. Sajnos annyira jól nem tudott angolul, mint én, ezért néha előfordultak félreértések és az időhiány miatt is nehéz volt intézni a papírmunkát, de végül minden megoldódott.  

A szálláskeresés bizonyult a legnehezebb feladatnak. Egész Olaszországban nehéz szállást találni megfizethető áron, de ebben a városban különlegesen is az volt. Óriási szerencsém volt: Assunta kapcsolatba hozott egy ingatlanügynökkel, akinek a kolléganője szerzett nekem egy lakást a legutolsó percben. Sokat fizettem, de ez volt a legolcsóbb és legminőségibb hely azok közül, amiket találtam: nagy volt a szobám, 4 barátságos olasz lakótársam is volt és gyalog 15 percre laktam az óvárostól, a tengerparttól és a vonatállomástól. A legfontosabb dolgok karnyújtásnyira voltak. Ami a kiutazást illeti, egyetlen hatékony módja volt, méghozzá a repülés, de kockázatos is volt, hiszen meg volt az esélye annak, hogy elhalasztják a járatot, mint sok más járattal tették. 5 órát késett a repülő, ami teljesen felborította a terveimet. Éjjel 2-re értem Bariba: már nem járt busz vagy vonat a városban, a taxi 30 euró körül volt, nem ismertem a nyelvet, ráadásul az volt a nyár legmelegebb éjszakája, lélegezni sem lehetett... Csomagokkal, egyedül, fel-alá járkáltam a reptéren embereket kérdezgetve, nem-e mennek arra amerre én, míg találtam egy magyar párt, akiket “rávettem”, hogy megosszuk a taxit és költségeit. 

Az a jó abban, ha egy magánszeméllyel dolgozol együtt vagy nála gyakornokoskodsz, hogy sokkal közelebbről megismeritek egymást és ebből kifolyólag a szakmai kapcsolat is hatékonyabb, jobb lesz. Assunta családtagként fogadott be és minden létező problémámban segített: kölcsönadta egy biciklijét, ami a gyalogláson kívül az elsődleges és elengedhetetlen eszközöm volt a városban való közlekedésben (de városon kívül is sokszor használtam, mert a vonaton ingyen lehetett szállítani), kapcsolatba hozott olasz fotósokkal, videósokkal, zenészekkel az események által és megismertem több barátját is. Őszinte tudtam vele lenni és ő is az volt velem, ami segített abban, hogy valódi visszajelzést és segítséget kapjak a fejlődésemmel kapcsolatban. Ő elismert fotósként Apulia környékén sokféle fotózással foglalkozik (pl. termék/portré/utazás/ingatlan), de ezen a nyáron mi inkább esküvőfotózással foglalkoztunk, hiszen annak volt a szezonja. Tévedés azt hinni, esküvőfotózást bárki tud csinálni (és jól is). Ez egy sokkal komplexebb és fárasztóbb munka, mint azt az emberek gondolják. Az esküvők során számos dologgal foglalkoztunk: portré/pár/termék/esemény/csoport/táj/stb. -fotózással és közben az alanyaink “pszichológusai” is voltunk. Megtudtam, hogy mindenki mindig a fotósokhoz megy, ha valamit szeretne (akár képet, akár lelki támaszt), és egyébként is jól jön az emberismeret, amikor fényképezünk valakit. Jobban mondva, elengedhetetlen, hogy az ember megfelelőképpen kommunikáljon lefényképezett alanyaival. Éppen ezért ezt a képességemet is fejlesztettem a csapatmunka, a kreativitás, az alkalmazkodás és más soft skillek mellett, nem csak a technikai részéből értettem meg többet, pl. kinti és benti, nappali és esti fények mellett fényképezni, flash-el és anélkül. Bár bevallom, még ennél is többet szerettem volna tanulni, de erre már nem volt esély/idő. 

Rendkívül nagy szerencsém volt a munkatársaimmal és a főnökömmel, hiszen egytől egyig barátságosak, segítőkészek voltak velem és némelyikkel szorosabb baráti kapcsolatba is kerültem, olyannyira, hogy továbbra is tartani fogom velük a kapcsolatot. A munkatársak alatt a fotósokat és videósokat értem, akik együtt dolgoztak Assuntával, valamint a zenészeket, esküvőszervezőket, sminkeseket stb. Volt egy olyan zenés banda, akikkel különösen is jól egyeztünk, mert számos alkalommal felléptek olyan esküvőkön, ahova mi is mentünk. Ezen kívül egyik fotós kollégámnak, akit most már barátomnak is nevezhetek, szívügye volt, hogy amikor a főnökünknek nem volt ideje vagy lehetősége tanítgatni, ő mutasson meg hasznos technikai dolgokat, vigyen, hozzon a helyszínekre és meggyőződjen róla, hogy minden felszerelést tudok használni. (A csoportképen éppen ez a banda és mi, a fotósok egy része látszunk.)  

Július volt a nehezebb hónap. Augusztusban kevesebb munka volt, ezért lehetőségem volt beutazni a környék egy részét, magánúton is fotózni és még több kapcsolatot kialakítani. Felfedeztem, hogy van egy Erasmus közösség Bariban és így rengeteg vagány embert ismertem meg, akikkel szabadidőm nagyrészét töltöttem. Jó volt, hogy mindig volt akivel programot szervezni, utazni, ismerkedni, nyelvet tanulni, de szívesen élveztem a “la dolce vita”-t egyedül is, amikor arra volt szükségem ebben a nagy eseménykavalkádban. Eleinte nehéz volt eligazodnom a városban és megértetnem magam, ha szükségem volt segítségre (az olaszok nem nagyon beszélnek angolul), annak ellenére is, hogy a román és az olasz nyelv hasonlósága miatt értettem már bizonyos dolgokat. 2 hónap alatt viszont ez a környezet hatott rám és egyre több dolgot tanultam és értettem meg az olasz nyelvből. Még azt is mondták nekem, hogy jó az olasz kiejtésem. Elvárásaim felülmúlták magukat, talán ezt is mondhatom. Rengeteg gyönyörű helyet láttam a fotózások és magánutak miatt. Rengeteg érdekes embert ismertem meg, szakmai kapcsolatot alakítottam ki, külföldi barátokat és felejthetetlen élményeket szereztem, eljutottam abba az országba, ahova mindig is szerettem volna. Nem csak turistaként éltem, belekóstoltam a kultúrába és ha csak 2 hónapot is, de “úgy éltem, mint egy déli olasz”. Szeretnék visszamenni majd és barátaim, kollégáim biztosítottak róla, hogy mindig szívesen fogadnak, főnökömmel akár együtt is dolgozhatok a jövőben. Habár nem volt minden tökéletes, pl. az Erasmus grant nem volt elég az olaszországi megélhetésre és ki kellett pótolnom saját zsebből a költségeket, a nyelv és kultúrális különbség is néha nehézségeket okozott, meg kellett szoknom a kinti szabályokat, a fotózások nemcsak szépek és hasznosak voltak, hanem sokszor fárasztóak és néha unalmasak is vagy bizonyos dolgok miatt kellemetlenek, abszolút megérte energiát, időt és  kreativitást fektetnem a kijutásba, a nyelvtanulásba, az alkalmazkodásba, a kihívások átlépésére. 

Néhány tanács azoknak, akik Olaszországba mennek több, mint egy hónapra: érdemes időben készíttetni “codice fiscale”-t, ugyanis anélkül nem lehet szerződéseket kötni (sok problémám volt a szállással emiatt), ha nem is az olasz nyelvet, de az alapdolgokat és -gesztusokat meg kell tanulni, hogy hatékonyan kommunikálhass; a bicikli az egyik legjobb barátod, de vigyáznod kell rá, nehogy ellopják és soha ne mondd egy olasznak, hogy ketchupot kérsz a pizzádra. Én is azt hittem, azzal az igazi, de megtudtam, milyen a “pizza vera”. Néhány tanács pedig minden leendő erasmusosnak: mindig számíts plusz költségekre (pl. ha telefont kell cserélned, utaznod, szállást cserélned vagy feltöltened a kártyás telefonod), időben kezdj el keresni céget és szállást, akkor is, ha úgy tűnik, nem fogod tudni megoldani, folytasd a keresést és konzultálj az erasmus koordinátorral (külön köszönet neki a türeleméért és segítőkészségéért).  

Köszönöm mindenkinek, aki segített és lehetővé tette, hogy ilyen csodás nyaram legyen. Mind szakmai, mind személyes fejlődésen mentem keresztül és olyan élményeket szereztem, amiket ha szeretnék se tudnék elfelejteni.