Horváth Nóra - Filmművészet, fotóművészet, média szak, III. év

Molnár Ani Galéria, Budapest, Magyarország

Tanulmányaim elvégzése után a Sapienta Erdélyi Magyar Tudományegyetem Film-, fotóművészet, média szakáról szakmai gyakorlatot teljesítettem Magyarországon. Mindenféle szempontból egy igencsak eredményes és élményekkel teli nyarat tudhatok magam mögött, ami fontos volt a személyes és a szakmai fejlődésemben egyaránt. Szakmai gyakorlatomat Budapesten, a Molnár Ani Galériában végeztem, mint galéria asszisztensi gyakornok.

Kezdetben kissé bonyodalmas volt a fogadólevél beszerzése, mivel nehéz volt Kolozsvárról felvenni a kapcsolatot budapesti cégekkel: vagy későn kaptam választ, vagy egyáltalán nem kaptam. Nehézsége a nyári mobilitásnak az, hogy nem Erasmus+ koordinátorokon keresztül történik az egyeztetés, de erre fel voltam készülve és végső soron sikeresen elintéződött minden. Molnár Ani, a galéria vezetőnője már az első beszélgetés után nagyon segítőkészen állt hozzá a papírintézést illetően, határidőket betartva érkezett vissza minden papír Kolozsvárra már a kezdeti fázisban is.

A kiutazásommal nem volt probléma, jegyem időben meg volt véve és szállásom is le volt előre foglalva. Volt szaktársammal és legjobb barátommal, Vaida Emánuellel költöztünk közösen egy lakásba. A szállást a nyár folyamára a Mánut fogadó fotóstúdió ajánlotta fel nekünk kedvezményes áron a szakmaigyakorlatunk idejére. Mánuval nem voltak gondjaink egymással, hiszen a diplomafilmünket is közösen készítettük, Mánu operatőre volt a Narancsnak, én meg rendezője, ezért nagyon sok időt töltöttünk együtt az elmúlt évben.

A Molnár Ani Galériában végzett szakmai gyakorlatom során betekintést nyertem egy galéria működésének mindennapjaiba. Tekintve, hogy képzőművészettel, fotográfiával és más vegyes technikával készült műtárgyakkal foglalkozó galéria, még animációkat készítő és filmes művészeket is volt szerencsém megismerni. A galériázás a precíz háttérmunkáról is szól nagy mértékben, hiszen sokan vannak egy nagyvárosban, így nem könnyű az elsők között lenni.

Ami a munkakörömet illetti, mindenben segédkeztem, amiben csak tudtam. Social-media tartalmakat gyártottam a galéria számára. A galéria által képviselt művészekkel rövid bemutatkozó videókat készítettem, már aki ráért a nyár folyamán, a sok művésztelep és ilyen-olyan rendezvény ellenére.

Bár, a nyarat nem tartják egy nagyon mozgalmas időszaknak a galériák szempontjából, mégis sikerült elkapnom pár eseményt, amikről elképzelésem sem volt eddig, hogy ezek hogyan is működnek. Pályázatok lebonyolítása, kül- és belföldi vásárokra való előkészületek, majd részvételek. Az Art Fair-ek háttérmunkájába kevesen gondolnak bele, hogy mennyi felkészülést igényelnek. A Budapest Contemporary Kortárs Művészeti Vásárt emelném ki, aminek helyszíne a budapesti Bálna bevásárló és kulturális központ volt. Az alkotások kiválasztási szempontjai is újdonság volt számomra, valamint a vásáron kiépített standra való installálás mikéntjeit és hogyanjait érdekes volt megtanulni.

A galéria jelenlegi A Room of their Own kiállítás kurátora, Oltai Kata, tárlatvezetést is tartott szeptember folyamán, ahol ismertette az adott feminista kiállítás gondolatiságát, ami nagy népszerűségnek örvendett. A körülbelül száz résztvevő figyelemmel kísérte beszédét és az én feladatom az eseményfotózás volt, ami megörökítette ezt az estét.

Az Erasmus+ szakmaigyakorlat nekem egy ugródeszkaként szolgált, hogy kiköltözhessek Budapestre. Visszakaptam a már 3-4 éve ott élő barátaimat, akikkel az idén tudatosan határolódtunk el a főváros bulinegyedétől és fedeztük fel a kevésbé mainstream, de jobb helyeket: ilyen kedvencem lett a budai Bem mozi, amit csak ajánlani tudok egyaránt a filmszeretőknek és kocsmázásra vágyóknak is.

Az, hogy a nyáron Magyarországon voltam, sok új és nagyon fontos lehetőséggel szolgált. Felvételt nyertem a Castorp filmműhelybe, ami egy egy éves képzés, ahol egy a jövő évben leforgó kisfilm tervén dolgozunk, már most szeptembertől, így a Sapientiás diplomafilmem után, jövőre még egy rövid filmet rendezhetek és mindez nem jött volna össze, ha a nyaramat itthon töltöm.

Mindenki számára ajánlom a Erasmus+ szakmai gyakorlat ösztöndíjának megpályázását, hiszen saját tapasztalatból mondom, hogy ugródeszkaként is szolgálhat a bárhova való kiköltözéshez. Kényelmet és biztonságérzetet ad a program, hogy nem vakon kell nekivágni egy új országnak. Az egészségügyi biztosítás, a szerződés, az utazási és szállási nyilatkozatok mind olyan dolgok, amik adnak egy rendezettséget a kiköltözésnek, véletlenül sem feledkezhet meg ezekről az ember, így kevesebb az esélye annak, hogy rosszul süljenek el a dolgok. Ezt főként a poszt-graduális ösztöndíj programra értem, de az írországi, lengyelországi és második budapesti Erasmus+ programmal a hátam mögött mindenkit csak bátorítanék, hogy ezeken részt vegyen! Még ha nem is a legjobban telik valami, mindenből lehet tanulni. J