Kedves Erika-Mária - Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak, I. év.

Oktatási Jogok Biztosának Hivatala, Budapest, Magyarország

Amikor meghallottam az Erasmus+ program felhívást azonnal tudtam, hogy meg kell pályáznom. Úgy éreztem, hogy mint Nemzetközi Kapcsolatokat és Európai tanulmányokat hallgató diákként szinte kötelességem kilépni a komfortzónámból és törekednem kell más országok megismerésére.
                Első évesként úgy gondoltam, hogy egy Magyarországot megcélzó szakmai gyakorlat tökéletes kezdésnek bizonyulhat, hiszen magát az országot nem mondanám idegennek. Eleinte természetesen voltak kétségeim, hiszen hiába magyar az anyanyelvem, számomra mégis ismeretlen országról van szó ezért nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet belevágni, viszont a felsőbb évesek történetei és bíztatása elég volt ahhoz, hogy elhatározzam magam. A fogadó intézmény kiválasztásánál főleg az volt a cél, hogy vagy gyerekekkel vagy pedig oktatással kapcsolatos dolgokkal foglalkozhassak, hiszen azok kifejezetten érdekelnek.  Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala pedig egy olyan lehetőséget tárt elém, ahol mindez megvan és megismerhettük az Ombudsmanok tevékenységét. Akkor még nem is gondoltam, hogy mennyire jó döntésnek bizonyul majd ez a választás.
                Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalának feladata, hogy segítséget nyújtson az oktatás részvevőinek az oktatási jogaik érvényesítésében. Az első napokban feszengve léptem be az irodába hiszen mégis csak a Belügyminisztériumban voltam, nem nagyon tudtam mi vár rám. Váratlanul ért, hogy a hivatalba belépve az emberek mosolyogva üdvözöltek, nem a megszokott hivatali hangulat fogadott. Barátságos és kedves emberekkel voltam körülvéve a két hónapon át, akik segítettek megismerni a hivatal munkáját. A rám bízott feladatok teljesítése nem volt nehéz, legtöbb feladat érdekes volt.  A számomra legkedvesebb munka a sajtószemle és a különböző témákban való kutatás volt, hiszen én magam is rengeteget tanultam belőlük, azon kívül, hogy az angol nyelvtudásomat is csiszolhattam velük. Ezek az eleinte idegennek ható munkák nagyban hozzásegítettek ahhoz, hogy jobban megismerjem a körülöttem lévő világot és segítségükkel megtanultam azt, hogy hogyan kutassak hatékonyan, valamint, azt, hogy ha lehetőségem engedi mindig törekedjek megismerni a téma a kontextusát. A hivatal hatásköréből fakadóan elkerülhetetlen volt a magyar köznevelés és felsőoktatás rendszerének és problémáinak megismerése. A beszámolókból hamar körvonalazódott, hogy miért is van szükség egy ilyen hivatalra. Meglepetésként ért azonban a köznevelés központosítottsága, hiszen Romániában a sok hasonlóság ellenére sem így működik a rendszer. Ráeszméltem, hogy a két ország oktatásában hasonló problémák vannak jelen.

Az oktatás jogi oldalával is megismerkedtem, a jogi szövegekkel való megbarátkozás a vártnál könnyebben ment, de ahol idegen fogalmakkal találtam szembe magam ott bátran kérhettem a mentorok segítségét. Az oktatás témáját még soha nem volt lehetőségem jogi oldalról megközelíteni, de mindenképpen megérte, hiszen így jobb belátást kaptam a rendszer működésébe. Az oktatás és az oktatási jogok témája nekem kifejezetten fontos volt hiszen a jövőben én magam is pedagógusként szeretnék dolgozni és véleményem szerint megismerni az oktatás ezen oldalát elengedhetetlen.
A szakmai tapasztalat mellett rengeteg személyes tapasztalattal is gazdagodtam ez idő alatt. Mind a személyes, mind pedig a szakmai tapasztalat megszerzéséhez hozzájárultak a mentorok, munkatársak. Legalább annyit tanultam tőlük és a világlátásukból, mint azokból a munkákból, amelyeket elvégeztem. Rengeteg számomra új és friss nézőponttal gazdagodtam.
                Az első két hét az alkalmazkodásról szólt, beilleszkedni a nagyvárosi környezetbe és egy kicsit kiismerni azt eleinte furcsa volt, de a budapesti élet nem okozott különösebb nehézséget. A szállás keresést azonban utólag visszatekintve elkezdhettem volna hamarabb is, ennek ellenére mégis elmondható, hogy a lehető legjobb szállást sikerült megkapnom. Rengeteg hasznos tippet kaptam, mind a hivatal munkatársaitól, mind pedig a városban megismert emberektől, amelyek megkönnyítették a mindennapjainkat. A könnyen navigálható városban a tömegközlekedés nagyban megkönnyítette a dolgom és az egyik kedvenc dolgommá nőtte ki magát a két hónap végére.

Persze ha Magyarország akkor a Balaton és egyéb látnivalók sem maradhattak ki. A szaktársaimmal, akik szintén Budapesten végezték szakmai gyakorlatukat a lehető legjobban megpróbáltuk felfedezni a várost és az országot amikor időnk úgy engedte. Számtalan helyre eljutottunk, eközben kiismertük a magyar állami vasút csodáit, új barátokra tettem szert és rengeteg csodás emlékkel és tapasztalattal bővültem.

Összeségében elmondhatom, hogy a budapesti szakmai gyakorlatom az eddigi egyik legnagyobb kihívás volt, amivel szembenéztem de amit kaptam belőle az megfizethetetlen mennyiségű szakmai és személyes tapasztalat és élmények, páratlan szakmai és személyes kapcsolatok. Természetesen voltak nehezebb részei is, személy szerint a honvágy és a bizonytalanság eléggé megviselt az első héten azonban miután megszoktam a várost komfortosan mozogtam és nagyon jól éreztem magam.

Mindenki számára melegen ajánlom, hogy az Erasmus+ ösztöndíjjal résztvegyen egy szakmai gyakorlaton, mert páratlan tapasztalatok és élmények várják őt. Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalát pedig mindenkinek ajánlom, aki betekintést szeretne kapni az oktatás jogi oldalára, mindezt úgy, hogy csodálatos emberek veszik őt körül.