Kovács Anna-Andrea - Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak, I. év.

Oktatási Jogok Biztosának Hivatala, Budapest, Magyarország

A tavasszal meghirdetett Erasmus+ program lehetőségeit kihasználva nyári szakmai gyakorlaton vettem részt Budapesten, az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalában. A hivatalból olyan tapasztalatokkal tértem haza, amelyeket mind az egyetemi tanulmányaimban, mind a jövőbeli munkahelyemen fel tudom használni.

Elsősorban a fővárosi tapasztalataimról szeretnék beszámolni. Budapest nem csak a Kárpát-medencében, hanem Európa szinten is nagy városnak számít. Kolozsvári diákként megfelelő lehetőség volt megszokni egy ekkora méretű város pezsgését főleg, hogy a Belvárosban laktunk. Segített abban, hogy hogyan lehet eligazodni egy jó infrastruktúrával rendelkező tömegközlekedési rendszerben, miként kell felfedezni a város adta lehetőségeket, például a múzeumokat, kiállításokat, vagy csak egyszerűen a Duna-parton sétálni, csodálni a történelmi jelentőségű épületeket. Mint Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok szakos diák, a minisztériumok épületei közötti barangolások kiemelkedő élményként fognak számomra megmaradni.

Összeségében Budapest megtanított arra, hogy hogyan kell egy világvárosban megfelelő módon mozogni, mire és hogyan kell odafigyelni, hogy a lehető leggördülékenyebben történjen meg az ottlét. Egyfajta magabiztosság alakult ki bennem, amelyet a további utazásaimon is fel tudok majd használni.

Budapest bemutatása után szeretnék rátérni a Hivatal bemutatására, hisz a fontosabb tapasztalatokat itt sajátítottam el. Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala 1999-ben lett megalapítva, dr. Aáry-Tamás Lajos vezetésével, aki egyben a mentorom is volt. A hivatal lényegében egy ombudsmani intézmény, amely az oktatási szereplők jogait védi, abban az esetben, ha jogsértés történik, az egyén (diák, szülő, tanár) panasszal tud fordulni a hivatal irányába. Elsősorban ki szeretném emelni a hivatal egyediségét, különlegességeit. Kelet-Európa szinten különleges intézmény, mivel a környező országokban nincsen oktatási ombudsman. Egy másik fontos jellemzője az, hogy mivel olyan embereknek segítenek, akik legtöbb esetben nem jártasak a jogi nyelvezetben, a kommunikációt úgy folytatják, hogy az átlagember is könnyen meg tudja érteni, viszont a hivatal sem veszít a presztízséből. Ennek jó példája az is, hogy 2000 óta minden évben kiad egy éves beszámolót, amelyben lényegében összesíti az oktatásban megtörtént jogsérelmeket, leírva ennek a folyamatát, ezzel is példát adva, hogy egy hasonló esetben az oktatási szereplők milyen módon tudják megoldani problémájukat.

Az első impresszióm a hivatal hangulatáról kiemelkedően pozitív volt. Kezdettől fogva egy befogadó és barátságos környezetbe csöppentem be. A hivatal munkatársai egyből megmutatták azt, hogy jó szakmai tudásuk mellett, kiváló mentorok is.

Az első hét lényegében a Hivatal működésébe való bevonás volt. Lehetőségünk adódott áttanulmányozni az ombudsmani iroda hatáskörét, valamint a már fent említett éves beszámolókból ismerhettünk meg konkrét gyakorlati példákat. A következő hetekben a magyarországi oktatási rendszert ismerhettük meg a kolléganőink munkaköreinek bemutatása által. Először a közoktatási rendszernek az infrastruktúrája, valamint a jogrendszer került bemutatásra az ezért felelős munkatárs által. A bemutatás interaktív volt, bármikor kérdezhettünk, és összehasonlíthattuk a romániai viszonyokkal. Miután a rendszer működését megértettem, lehetőségem volt már lezárt ügyeket áttekinteni. Ez különösen nagy élmény volt, mivel a panaszlevelektől kezdve, a csatolt dokumentumokon át egészen a hivatal által végbe vitt megoldásig el tudtam olvasni a folyamatot, ami által még inkább megértettem, az oktatási szereplő jogait, valamint a hivatal által végbevitt jogorvoslati folyamatot. Miután a közoktatást áttekintettük, a felsőoktatásért felelős kolléganő is hasonlóképpen járt el a rendszer bemutatásával. Természetesen az utóbbi aktuálisabb volt számomra egyetemi hallagatóként, viszont a közoktatási rendszert is ugyanolyan figyelemmel és érdeklődéssel követtem.

A harmadik eleme a hivatali munka bemutatásának a titkárság volt. Itt a titkárnő bemutatta mi a pontos adminisztratív folyamat a panasz beérkezte után, milyen programok segítségével tudják visszakeresni a régebbi ügyeket, és nem utolsó sorban az, hogy hogyan történik az ügyek beiktatása. A betanítási hét mindenféleképpen izgalmas volt főleg, hogy a munkatársak a szakmai tudásuk mellett nagy szeretettel magyarázták el nekünk a munkájukat.

A hivatal bemutatása után különböző érdekes feladatokat kaptam. Az egyik kedvencem egyfajta sajtószemle volt, amelynek keretein belül heti kétszer összesíteni kellett az oktatással kapcsolatos híreket bel- és külföldön egyaránt. Ezáltal nem csak a magyarországi aktuális oktatási eseményeket ismerhettem meg, hanem a külföldi eseteket is. Emellett háttérkutatásokat is kellett végezzünk, át kellett tekinteni a sajtócikkeket, illetve tanulmányokat, bel- és külföldi viszonylatban, amelyeket el kellett olvasni és utána rövid vázlatot kellett róla írni, amelyet tovább kellett küldeni a munkatársaknak. A témák, amelyekben kutatást kellet végezni, a nyelvekből való érettségik és a nyelvvizsgák letétele sajátos nevelést igénylő diákok számára, sertéshús mentes iskolai étkeztetés olyan diákok számára, aki felekezetüktől fogva nem fogyaszthatják.

A feladatkörünkbe beletartozott még az oktatási is közigazgatási intézmények vezetőinek aktualizálása, amely különösen hasznos volt a szakmai tudásom bővítésére, mivel jobban megértettem a magyarországi intézmény rendszerének működését. Emellett a jogszabályok felkutatása során, olyan oldalakat mutattak be a munkatársak, amelyek nagyban meg tudják könnyíteni jövőbeli kutatásaimat.

Fontos még kiemelnem azt, hogy heti rendszereséggel volt beszélgetésünk a Biztos Úrral, aki a tapasztalatait és világlátását mutatta be, amelyek segítettek számomra új perspektívából tekinteni különböző témákban és összeségében formált a világlátásomon. A hivatal olyan gyakorlati és elméleti tapasztalatot biztosított számomra, amelyből nagyon sok mindent fel tudok használni a szakmámat tekintve. Tehát mindenféleképpen kiváló döntés volt a szakmai gyakorlatomat itt tölteni, főleg azért is, mert egy barátságos és biztonságérzetet adó munkakörnyezetben dolgozhattam, kiváló szakemberek mellett.

Első évesként részt venni az Erasmus+ programon mindenféleképpen jó döntés volt. Mint már említettem, szakmailag sokat tapasztaltam, amiből sokáig fogok tudni építkezni a tanulmányaim során. Emellett a pályázat segítségével sikerült megtapasztalnom fiatalként a felnőttlét egy kisebb szeletét, ami szintén nagy segítséget fog jelenteni a jövőmben. A diáktársaimat csak buzdítani tudom az Erasmus pályázat adta lehetőségek kihasználására.