Rácz Dávid – Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

University of Gdansk, Gdansk (Lengyelország)

Szerencsém volt 1 félévet kint tölteni Gdanskban, Lengyelországban az Erasmus keretén belül.

Egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét: a tévhit, hogy az Erasmus felejthetetlen élményeket nyújt, meg minden szép és jó, és a mobilitás lejárta után vissza akarsz menni, mind igaz. :)

Az én esetem igazán spontán volt, egyrészt nem terveztem II. évben erasmusozni, valamint egy távoli álomnak tűnt, hogy sikerüljön is, mert ahogy hallottam, a versengés igen nagy.

Az ötlet, hogy valóban külföldre menjek, és nem a szomszédba, Magyarországra, az a minden márciusban megszervezett Open Doorskor történt. Hallani a nemrég hazajött és volt erasmusosok beszámolóját valami elképzelést nyújtott, hogy mire is számítson az ember.

Eddig az FFM tanulói mind Magyarországra mentek, ezért gondoltam azt, hogy miért ne lennék az első, aki ilyen merész vállalkozásba kezd. Meg mindig is akartam Északra menni, távol, egy olyan helyre, ahol magamra vagyok utalva. Amikor beadtam a papírokat, tele voltam kételyekkel meg egy kis szorongással, mivel ez lett volna az első alkalom, hogy több időt töltök egymagamban külföldön.

Amint megtudtam, hogy sikerült, nem is tudtam, hogy reagáljak: örültem is, meg ráeszméltem, hogy ez egy igen nagy kihívás lesz számomra, nemcsak tanulás szempontjából, hanem az idegen környezet meg az ismeretlentől való félelem miatt.

Az út Gdanskig egy kicsit nehézkés, mivel nincs direkt összeköttetés Kolozsvárral, de meg lehet oldani, attól függően, hogy az ember a hosszabb utat választja több látnivalóval vagy a rövidebbet kevesebb látnivalóval.

Egy új fejezet vette kezdetét életemben. Megérkezésemkor várt a mentorom, egy végtelenül kedves és segítőkész lengyel lány, aki elkísért a bentlakásig. Fontos információ, hogy a +40es korosztály nem beszél angolul, mint ahogy a bentlakás recepcióján sem. Fel kell készülni, hogy kézzel-lábbal kell magyarázkodni, de pár hét elteltével már ismerni fognak. A 6. számú bentlakásban laktam, ami véleményem szerint a legjobb a városban, a tisztaság, felszereltség és a szobák nagysága, valamint az Óvároshoz való közelsége miatt (5 perc). Amit nem tudtam, hogy az egyetemtől kicsit messze van, olyan 20-25 perc villamossal.

Megérkezésemet követően volt egy úgynevezett Orientation Week, ahol az összes erasmusosnak különféle programokat szerveznek. Ez egy bulival kezdődött, ahol megismerhettük egymást, a lengyel kultúrát. Itt ismertem meg a haverjaim 90%-át.

A Gdanski Egyetem nyújtotta tantárgyak igen érdekesek és különbözőek a Sapientiához képest: a filmtöri csomó árnyalata, animáció, gyártásvezetési ismeretek, fotóművészet-workshop, TV-sorozatos workshop meg megannyi érdekes dolog. Itt szúrtam el, mivel az érdekes tantárgyak nagy része csak 2. félévben van. Csak megérkezésem után estem pofára, hogy teljesen más tantárgyak vannak az általam választottakhoz képest. Ami meg a legnagyobb problémát jelentette, hogy nem voltak angol nyelvű kurzusok. A tanulság, hogy abszolút mindenre fel kell készülni. Szerencsére az ottani tanszékvezető segítségével mindent megoldottam.

Az egyetemről még annyit, hogy a Kolozsvártól eltérően a Gdanski Egyetem lényegében egy hatalmas kampusz, ami több épületet és tömérdek szakot foglal magába, így nem látni rengeteg rohanó egyetemistát a városban. Amit még fontos megemlíteni, hogy igen híres emberek tanítanak az egyetemen, mint pl: Thomas Elsaesser, világhírú filmtörténész, Krzysztof Kornacki, lengyel filmkritikus és történész, meg számos lengyel kritikus, professzor és kutató. Tehát ez egy remek alkalom a kapcsolatok kiépítésére és tapasztalatok szerzésére.

Élettapasztalat szempontjából nehezen leírható, amit ez az Erasmus adott nekem. Egyrészt Európán kívülről is jöttek hallgatók, mint pl. Mexikó, Egyesült Államok, Ázsia, Közel-Kelet. Számos kultúrába nyílt lehetőségem betekinteni, elbeszélgetni az emberkékkel, életre szóló barátságokat kötni. Egy kis család jött létre, olyan 10-15 emberből, ahol  szorosabb kapcsolat alakult ki. Emellett a lengyel-magyar barátság közmondást tettem próbára és magabiztosan állítom, hogy igaz. Hallottam olyat, hogy Lengyelország északi területén az emberek mogorvák és barátságtalanok. Éppen az ellentétét tapasztaltam, végtelenül kedvesek, viccesek és igaz barátok. Azért is választottam ezt a helyet, hogy igazán tapasztaljam az nemzetközi életstílust, tök idegenekkel legyek körülvéve, és a komfortzónámon kívül éljem ezt a fél évet.

Az angol nyelvkészségem hatalmasat fejlődött. Először nehezemre esett megszólalni, de belejön az ember. Emellett pedig csomó nyelvet lehet tanulni, attól függően, hogy kikkel barátkozik az ember (pl. a spanyolok közösen bandáztak, így nem igazán fejlődtek az angol tudást illetően)

Magáról a városról annyit, hogy rendkívül szép és régi: csomó érdekes helyet érdemes látogatni, szép parkok vannak, na meg a Balti-tengerpart.

Tehát ha pár szóban össze kellene foglalni az utóbbi 5 hónapom a következő képpen festene: életre szóló barátságok, új élettapasztalatok, utazás illetve tudásom elmélyítése. :)

Aki kihívásra és kicsit nehezebb tanulási technikára vágyik, annak csak ajánlani tudom Gdansk meseszép városát.

2018.03.05.