Ambrus Attila – Környezetvédelem és monitoring szak, I. év

Az Erasmus+ lehetőséget nyújtott nekem, hogy fél évig más egyetemen, más országban folytassam a tanulmányaimat. Az egyetem, amit választottam, a Nyíregyházi Egyetem. Elég érdekes kis története van annak, hogy miért is pont ez az intézet került választásra, de előre megmondom, hogy nem volt rossz döntés.

Először is hallottam régebb másoktól, hogy milyen vagány, és érdemes kipróbálni ezt a programot, mivel a későbbiekben már nem igazán lesz esélyed rá. Eleve nem én jöttem az ötlettel, hogy menjek ki az Erasmus+ programmal, hanem a barátnőm, Székely Timea-Krisztina, aki szintén csatlakozott ehhez a kis kalandhoz. Szerettünk volna távolabb menni, csak sajnos már nem volt elég idő felvenni a kapcsolatot távolabbi egyetemekkel. Így Magyarország mellett döntöttünk. Olyan várost kerestünk, ahol van állatkert, mivel nagy állatszeretők vagyunk, és reméltük, hogy lesz esélyünk arra is, hogy önkénteskedjünk. Megnéztük, hogy milyen egyetemekkel van kapcsolata a tanszékünknek. Budapestre nem mentünk volna, mert kerülni akartuk a nagy, zsúfolt városokat. Egyszer csak Nyíregyházán megakadt a szemünk, és akkor mondtuk, hogy ez lesz. Itt van a szakunknak megfelelő egyetem, van állatkert, és az önkénteskedés is összejött. De erről egy kicsivel később lesz szó.

A kiutazás február 2-án történt. Megérkezéskor meg is kaptuk a szállásunkat, és el is foglaltuk. Egy kollégiumba nvoltunk elszállásolva az egyetem kampuszán, ami a Campus Kollégium nevet viselte. Az egyetem elhelyezkedéséről azt kell tudni, hogy a város szélén található, mellette a Sóstói erdő, ami az állatkertig elnyúlik. Az első héten még nem jártunk be órákra, mivel órarendünk még nem volt, és a papírmunkákat is el kellett rendezni. Így alkalmunk volt arra, hogy a várost jobban megismerjük. Első benyomásunk az volt, hogy egy nagyon nyugis és csendes város. És az is maradt. Ezen a héten minden nap sétáltunk. Hol az erdőben, hol a városban. Meglátogattuk a Jósa András Múzeumot, a Petőfi parkot, a központi katolikus templomot, azaz a Magyarok Nagyasszonya társszékesegyházat, ami Nyíregyháza egyik legismertebb épülete, illetve a Bújtosi városligetet, ahol a danka sirályok százassával repkedtek.

A következő héten elkezdtünk órákra járni. Tantárgyakat a környezettan és biológia képzésekről vettem fel. Elmondhatom, hogy az ökológia és a biodiverzitás-monitorozása volt a legnagyobb élmény számomra. Ökológiából hétről hétre madárfajokat tanultunk, és minden héten zárthelyi dolgozatot írtunk fajfelismerésből, képről és hangról is. Később meg fafajokat is tanultunk. Végül felmértük a Sóstói erdő egy kis területének a fásszarú növényeit, madarait, és megbecsültük az ott élő fajok populációinak a nagyságát és eloszlását. Biodiverzitás-monitorozásból először varjúkat mértünk fel. Megtudtam, hogy a Sóstói erdőben van a varjak legnagyobb éjszakázó helye Északkelet-Magyarországon. Több ezer varjú éjszakázik egyik napról a másikra. Szerencsénk volt ahhoz is, hogy megfigyeljük délután, hogy hogyan és milyen mennyiségben is jönnek ide. A másik része ennek a tantárgynak az volt, hogy kimentünk a Tiszára a partifecskék fészkelőhelyéhez. Ott beletekintettünk és segítettünk a munkálatokba. Amúgy a Nyíregyházi Egyetemen van az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) Monitoring Központja. A partifecskék mellett egyéb érdekes madarakat is láttunk, mint például a jégmadár.

Az egyetemen hétfőtől szerdáig voltak óráim, és szerencsére Timinek is. Egy tanár segítségével felvettük a kapcsolatot a Nyíregyházi Állatparkkal, és sikerült elérni azt a célt, amit annyira szerettünk volna, azaz önkénteskedni egy állatkertben. Hetente kétszer jártunk oda, csütörtökön és pénteken, napi nyolc órát. Betekintést nyertünk abba, hogy hogyan is működik egy állatkert igazából. Megtudtuk, hogy ez az állatpark részt vesz egy úgynevezett EEP programban (European Endangered Species Programme), ami egy fajmegőrző program, ahol a veszélyeztetett fajok populációit próbálják megőrizni tenyésztéssel, és ezek a fajok csak azokban az állatkertekben tarthatóak, amelyek ebben a programban rész vesznek. Példa ilyen fajra a gorilla vagy a szumátrai tigris. Az állatkerti munka sok fizikai munkával jár. Az első hetekben meg is éreztük, de hozzászoktunk. Munkálkodásaink alatt közelebb jutottunk több érdekes állathoz. Afrikai elefántokat fürdettünk, simogattunk, illetve a tréningjükbe is beletekinthettünk. Orángutántréninget figyeltünk meg, és mi is kipróbálhattuk. A fókákat szerettük a legjobban, mivel ott van a legtöbb kapcsolatod az állattal. Egy közeli kapcsolat alakul ki az állat és a gondozó között, amely több évet is igénybe vehet. Őket is tréningezik, bemutókat tartanak a látogatóknak, amit érdemes megnézni, ha valaki ott jár. Ezek mellett például nagy papagájok, kea, fehér oroszlán, katták közelébe jártunk. Még lenne mit soroljak, meséljek az állatkerti tapasztalatunkról, csak akkor sosem érnék a végére.

Végül említést szeretnék tenni egy kirándulásról ami az Erasmus Days keretén belül történt.  Az erasmusos hallgatókat és külföldi meghívottakat elvitték egy Szatmár megyei kis körútra, ahol a Vay Ádám Múzeumot, a Megmaradás temploma – Nemzetközi emlékparkot, Kölcsey Ferenc sírját, Petőfi fáját és a Luby kastélyt látogattuk meg. A napunk a Luby kastélyban tartott vacsorával záródott.

Végezetül elmondanám, hogy ez egy élmény volt számomra, és bárkinek javaslom azt, hogy éljen a lehetőséggel, mert megéri.