Makkai Zsófia – Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

University of Gdansk, Gdansk (Lengyelország)

Egy félévet töltöttem Gdanskban az Erasmus+ mobilitási program révén, 2019 februárjától június végéig. Kiutazásom előtt nem sokat tudtam erről a Balti-tenger partján fekvő kikötő városról, csupán történelmi jelentőségét ismertem, azonban szépsége és kulturális gazdagsága teljesen elvarázsolt, örülök, hogy ezt az úti célt választottam. Az útra és kintlétemre lehetőségként tekintettem, hogy olyan dolgokat próbáljak ki, amelyeket még sosem, vágytam kicsit kimozdulni a komfortzónámból.

Éppen ezért első lépésként az egyetem bentlakását választottam szállásul, ami csupán ötpercnyire van a kampusztól, és hatalmas erdő terül el a háta mögött. Bár a személyzet egyáltalán nem beszél angolul, kézzel-lábbal és némi gyorsan összekapkodott lengyel nyelvtudással sikerült gond nélkül boldogulni. A fehérorosz szobatársamnak köszönhetően néhány orosz szó is rám ragadt, s a szobánk alatt lévő diákklubnak köszönhetően többet tudok a kortárs lengyel popzenéről, mint szeretnék. Ez volt az első bentlakásos élményem, és sokkal jobb benyomással távoztam, mint azt korábban reméltem.

A nyelvi különbségek nagyobb nehézséget jelentettek az egyetemen, mert ezen a szakon csupán lengyel nyelvű oktatás folyik, így a tanárok, illetve a helyi diákok jószándékára szorultam alkalmanként a fordítást illetően, de olyan tanár is akadt, aki személyes találkozók során vezetett be a tantárgya részleteibe, és ezért nagyon hálás vagyok. A gyakorlati órák és workshopok esetében könnyebben ment a beilleszkedés, és bár nem mondanám, hogy a lengyelek hidegek vagy távolságtartók, de azért meglehetősen szégyenlősek, s ez időnként megnehezítette a közös munkát. Így a helyi diákokkal nem sikerült olyan közeli kapcsolatot kialakítani, mint amire vágytam, de látszólag ők maguk sem töltenek sok időt egymással egyetemen kívül, és egészen más a csoportdinamika, mint nálunk.

Bár összességében azt éreztem, hogy mind a tanárok, mind az adminisztrációs személyzet kissé felkészületlen egy külsős diák fogadására, hiszen az induló tantárgyakról lévő információ megszerzése is problémát jelentett, többen pedig nem fogadtak az óráikra angol nyelven, így azokról az órákról le kellett mondanom, a végén mégis frissítőnek és inspirálónak találtam a különböző oktatók megközelítésmódját elméleti téren. A gyakorlati képzés azonban nem egészen felelt meg az elvárásaimnak, mindenképp alulmarad az itthonihoz képest, de láthatóan igyekeznek fejlődni, és magas szintű oktatást biztosítani.

Ugyanakkor a helyi ESN szervezet rengeteg programot szervezett a külföldi hallgatók számára, amelyeken nemcsak erasmusosok, hanem egyéb ázsiai és afrikai országokból érkező diákok is részt vettek, így egy nagyon sokszínű csapat alakult ki. Sokat tanultunk egymás szokásairól és nyelvéről, hetente pedig közös vacsorákat szerveztünk hagyományos fogásokkal, vagy éppen lengyel kulináris különlegességeket próbáltunk ki közösen. Volt alkalmunk együtt felfedezni a várost és környékét, jókat szórakozni és életre szóló barátságok is születtek. Az ESN csapata több utat is szervezett a nagyobb lengyel városokba, és a Gdansk körüli Kasub régióban is körbevezettek. Az időjárás felmelegedését követően pedig vitorlázásra és szörfözésre is volt lehetőség.

A város északi fekvése miatt tartottam a hideg időjárástól, ami egészen májusig tényleg siralmas volt, azonban igazán érdekes volt megfigyelni, amint a jeges, borús város nyárra üdülőparadicsommá változik. Bár a tenger ilyenkor is jéghideg, sokan megmártóznak benne, s a horizonton soha le nem menőnek tűnő nap igazán különleges látvány. Tetszett, hogy a megszokott centralizált városszervezéssel szemben Gdansk negyedei szétszórtabbak, mindegyiknek megvan a maga kis jellegzetessége, és rengeteg a zöldövezet, amelyet környezettudatosan próbálnak is megőrizni. A remekül kialakított és működtetett tömegközlekedésnek köszönhetően pedig könnyen el lehet jutni a szomszédos indusztriálisabb Gdynia és a szórakozóhelyekkel teli Sopot városokba is, de akár a tengerpart mentén is át lehet sétálni. Számtalan kulturális rendezvény közül lehet választani nap mint nap, illetve több múzeum és galéria is található a város különböző pontjain, amelyek ingyen is látogathatók a hét egyik napján. Különösen sok az ínyencség filmkészítők és jazzkedvelők számára, az egyetlen nehézséget az jelentheti, hogy minden szinte csak lengyelül érhető el. Mindazonáltal láttam olyan magyar filmet a moziban, amit Erdélyben addig nem sikerült megnézni. És ahogy véletlenszerű találkozások is bizonyították, nem csak mítosz a lengyel-magyarbarátság.

Mindent összevetve jó élmény volt, olyan tapasztalatokat szereztem, amelyek megszerzésére itthon nem lett volna lehetőségem, illetve egy egyedülálló szépségű városban élhettem, ahová bármikor szívesen visszalátogatnék a jövőben. Úgy érzem, az angol nyelvtudásom is sokat fejlődött, de a többi általam beszélt nyelv gyakorlására is bőven volt lehetőségem a többi Erasmus programban résztvevő diákkal. Azonban azt ajánlom a jövőbeli vállalkozókedvű jelentkezőknek, hogy készüljenek fel a kaotikus adminisztrációs rendszer nehézségeire, és talán vegyenek néhány lengyel nyelvleckét indulás előtt, mert az megkönnyíti a dolgukat.