Salamon Orsolya – Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Eszterházy Károly Egyetem, Eger (Magyarország)

A 2018/2019-es tanév második félévét Egerben töltöttem Erasmus+ mobilitási program keretén belül. Az ott tartózkodásom kellemes volt, a tanárok a vártnál kedvesebben fogadtak, nem volt nehéz beilleszkedni az új környezetbe.

Az első hidegzuhany akkor ért, amikor megérkeztem, és fel kellett vegyem az ottani tantárgyakat az otthoniaknak megfelelően. Otthon elméletben szépen megszerkesztettem a megfeleltetést, ám amikor megkaptam a Neptun-azonosítómat, és bejelentkeztem, szembesültem azzal a ténnyel, hogy mindössze egy tantárgyat hirdettek meg azok közül, amiket én otthon kinéztem magamnak. Hosszadalmas folyamat volt, mire kialakult az órarendem, eleinte bepánikoltam, hogy mi lesz így, ha nincsenek azok, amiket fel szerettem volna venni, de a Neptunt böngészve hamar rájöttem, hogy van rengeteg más, amit felvehetek. A végén oda jutottam, hogy túl sok tantárgyat vettem fel, úgyhogy le kellett adnom párat. De jó órarendet alakítottam ki, nem volt túl sok tantárgyam, így nem hajszoltam túl magam. Szerintem így megfelelő volt vizsgák szempontjából is, nyugodtan tudtam mindegyikre készülni.

Órák, illetve a leadott anyag szempontjából elégedett vagyok. Úgy érzem hasznosan telt el a félév, sok dolgot tanultam, melyek a jövőben is hasznomra válnak. A tanárok kedvesen viszonyultak hozzám, érdeklődtek, hogy honnan jöttem, nálunk milyen az egyetem. Nagyon jó hangulat volt egyes órákon, amit külön kiemelnék, hiszen a családias hangulat nagy plusz egy tanárral kapcsolatban, az ember szívesebben megy be órára. Jó érzés volt járni ezeknek a tanároknak az óráira, jólesett, hogy néha megkérdezték, hogy vagyok, hogy érzem magam a városban. Ezek mind olyan apró dolgok, amik nagyon jól tudnak esni főképp olyankor, mikor az ember egy teljesen idegen városba érkezik, és próbál boldogulni.

Beilleszkedés szempontjából könnyítés volt az egri mentorprogram, ami azt jelenti, hogy kaptam egy kedves lányt, aki mentorált. Első naptól fogva jóban voltunk, mindenben segített, függetlenül attól, hogy a kollégiummal vagy egyetemmel kapcsolatos gondom volt. Emellett a baráti társaságának is bemutatott, így esténként adott volt a jó társaság. Általuk sok izgalmas eseményen vettem részt. Az egyik kedvencem a slam poetry estek voltak, amiket a mentorom és a baráti köre szervezett meg rendszeresen. Egyet sem hagytam volna ki, annyira megszerettem. Egy nagy társaság, akik rendszeresen felolvasnak a havonta megszervezett alkalmakon, sokszor saját szerzeményekkel állnak elő, de olyan is van, hogy más költők munkáit olvassák fel. Nagyon jó a hangulat, nagyon tehetséges emberek állnak ki a közönség elé, jó volt hallgatni őket.

A már említett mentorprogramnak köszönhetően rendszeresen szerveztek kifejezetten nekünk erasmusosoknak programokat, például hosszú ideig csütörtökönként volt Community Night a bentlakásban, ami társasjátékozás, karaokezés vagy filmnézés volt. Szerveztek külön nekünk húsvéti ünnepséget, ahol bemutatták a magyar szokásokat néhány játékkal egybekötve. Számos szórakozási lehetőséget kínáltak az ottani fiatalok, ami nagyon jó, hiszen jó kis csapatot kovácsoltak az oda érkező diákokból. Az egyik legnagyobb hangvételű esemény a Global Cooking Night volt, amikor minden diák csapatban a saját nemzeti ételét kellett elkészítse. Nagyon jó volt, már amíg elkészítettük az ennivalót jól szórakoztunk, és persze közelebb kerültünk egymáshoz a csapattársaimmal. Az ünnepséget pedig Gyöngyösön tartották, úgyhogy még egy közös énekelgetős buszozásban is részünk volt. Jó volt ez a rendezvény, lehetőséget nyújtott arra, hogy más nemzetek ételeit is megkóstoljuk, amire lehet, hogy máskor nem adódott volna lehetőségünk. A végén pedig díjazták is a legjobb ételeket, az este pedig bulival zárult.

A kollégiumi élet kissé furcsa volt számomra, most voltam először ilyen helyzetben, de cseppet sem rossz. Volt néhány dolog, amihez hozzá kellett szokjak, de összességében nem volt vészes. A kollégiumnak köszönhetek néhány szuper lakótársat, akik közül párral a szabadidőmet is együtt töltöttem. Szobatárs szempontjából nagyon peches voltam, cseppet sem kedves és beszédes vietnámi lánnyal kerültem egy szobába, aki még ráadásul erasmusos sem volt, szóval a többiekkel való közös programokra nem jött, így még kevesebb közös témánk volt. Az ott töltött idő alatt csupán párszor beszélgettünk, akkor is a kollégiummal kapcsolatban. Furcsa volt eleinte, hogy ő ennyire zárkózott, de hozzászoktam. Az ő viselkedését kárpótolta a többi lakótársam, akikkel volt olyan, hogy egy órát álltam s dumáltam kinn a konyhában.

Összességében jól éreztem magam. Nagyon megszerettem Egert, egy nyugodt kis város. Sok új embert ismertem meg, aminek szintén örülök, és nem utolsó sorban rengeteg új élménnyel gazdagodtam, amit máshol nem biztos, hogy meg tudtam volna tapasztalni, ilyen például a kollégiumi élet, nem feltétlenül voltam elragadtatva a gondolatától az elején, de rájöttem, hogy nem is olyan vészes, és vannak jó oldalai is. Jegyek szempontjából is elégedett vagyok, a vártnál jobban teljesítettem, aminek nagyon örülök. A tanárok ugyan szigorúak, de ha látják, hogy az ember felkészülten megy vizsgázni, azt értékelik. Mindenképp jó tapasztalat összességében egy ilyen mobilitás, a hátránya az, hogy vannak olyan vizsgák, amiket sajnos otthon kell letenni, ami nagyon nehéz költözködés után és úgy, hogy egy órán sem voltunk, és jóformán fogalmunk sincs a tananyagról. Ezt leszámítva, kihagyhatatlan élményt nyújt, ami mellett elenyésző néhány esetleges gyengébb jegy.