Incze Romhilda Barbara – Filmtudomány mesteri szak, I. év

Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest (Magyarország)

2020 február elején  érkeztem meg az SZFE-re,  ahol a körülmények közbeszólása miatt mindösszesen egy hónapnyi időt tölthettem csupán. :) Március 11-én bejelentették a szükségállapotot, tilos volt az egyetem területére menni, majd egy hétnek megfelelő szünet után a Kari Tanács elrendelte az online oktatásra való átállást. Amikor kezdetét vette az online tanítás, én hazajöttem Nyárádszeredába, hosszú gondolkodás után végülis úgy döntöttem, hogy felszállok az utolsó repülőjáratra, és hazajövök.

Az online oktatást nem kell senkinek sem bemutatni, viszont nálunk a jól navigált beosztás lehetővé tette, hogy a folytatás a lehető leggördülékenyebben haladhasson tovább.

Az SZFE-n mivel külön osztályok vannak, az erasmusos hallgatóknak külön indítanak angol nyelvű kurzusokat, első körben azoknak kötelező a teljesítése. Ebben a félévben ilyen kurzusok voltak a Kreatív írásgyakorlat, az Experimentál dokumentumfilm, a Mozgás és intalláció stb. tantárgyak. Ezek a kurzusok úgy vannak összeállítva, hogy ne csupán a filmeseknek, hanem a színészhallgatóknak vagy a media design képzésről érkezők számára is egyaránt kedvezőek legyenek, ami remek lehetőséget biztosít a különböző területeken alkotni vágyó diákoknak az egymás közötti párbeszéd, kooperáció kialakítására. Volt egy Acting kurzus, amit én végül nem vettem fel, az improvizációs képességeimen nem igazán van fejleszteni való, mivel azok egyáltalán nincsenek. A tantárgyaknak megosztva volt elméleti és gyakorlati része is, de főként gyakorlati feldataink voltak, az elméleti órák menete is a tematikák közös megbeszélése köré épült, azaz szeminárium jellegűek voltak.

Tény, hogy az online oktatás kissé megnehezítette a közös projekteket, viszont az egyéni experimentál dokumentumfilmek készítésénél segítségére lehettünk egymásnak, valamint egyik online óra keretében egy közös online performanszot is csináltunk. Az órákat mindig egy laza beszélgetéssel indítottuk, mindenki beszámolt arról, hogy jelenleg hogyan viseli az izoláció viszontagságait.

Experimentál dokumentumfilm tantárgyból a közös online szemináriumok beszélgetései voltak hasznosak, majd az utolsó órán egymás munkáinak kiértékelése. Nekem ez volt az egyik kedvenc tantárgyam, már félév elején választani kellett egy tematikát és egy koncepciót, amire a félév végi kisfilmünket építjük, de mivel a karanténidőszak sok ötletet ellehetetlenített, ezért változtathattunk a kezdeti elképzeléseinken.

A félév elején jeleztem szándékomat, hogy szeretnék csatlakozni a mesteri I. év csoporthoz, amit szerencsémre meg is engedtek, így volt lehetőségem betekinteni az SZFE-s diákok munkamoráljába, akik tele vannak ötletekkel, és mindig szívesen vesznek részt egymás projektjeinek megvalósításában. A színész hallgatók is szívesen segítenek, a felkérésnek eleget téve megragadják a lehetőséget a közös munkára. Az osztályvezetők, Schwechtje Mihály és Hajdu Szabolcs mindvégig segítőkészek voltak, és ami számomra nagy pozitívum, hogy a rendezés órákon minden részletében elemzésre és fejlesztésre kerültek a forgatókönyvötletek. A karantén ideje alatt egy közös projektünk is volt a színész hallgatókkal. Az ötlet az volt, hogy jelenetekre írunk egyéni forgatókönyveket, majd ezek végső verzióját online forgatjuk le. Az elején nem igazán lelkesedtem a feladat iránt, mert azt gondoltam, hogy ismeretségek hiányában nem fogom tudni megoldani a stáb szervezést stb., de közben kiderült, hogy a kezdeti félelmeim tévesek és megalapozatlanok voltak, és a közös munkát is nagyon élveztem.

Az osztályzatokat a félév alatt nyújtott teljesítményre kaptuk, volt olyan tantárgy, ahol hétről hétre kellett különböző feladatokkal készülni (kisfilmek, szeminárium, installációk, kreatív szövegek stb.), de volt olyan is, ahol egy félév végi nagyobb projektet kellett bemutatni.

Budapest városa is már mindenkinek ismerős lehet, noha esetemben kijelenthetjük, hogy én többet tartózkodtam otthon, mint Budapesten. A karantén nem volt egyszerű, sem nagyszerű, de végülis megragadtam valami kapaszkódokat, amik átvezettek az önsajnálatból az alkotási fázisokba. Ebbe nagy segítségremre voltak a sapientiás online órák is, amiket közben párhuzamosan folytattam, itt főként Felméri Cecília karanténfilmes, videonaplós projektjét emelném ki, valamint Pethő Ágnes lassú filmes kurzusát.

A szükségállapot az adminisztráció lebonyolítását is kissé megnehezítette, de szerencsénkre Kármen mindenről időben tájékoztatott minket, és mindvégig nagy segítség volt számunkra.  

Összességében az Erasmus-mobilitás nem volt éppen zökkenőmenetes, nekem kissé szerteágazó volt, de pontosan emiatt volt egy nagy kihívás, és egyáltalán nem bántam meg, hogy jelentkeztem.