Selyem Júlia-Kincső, Jog II. év

Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar (Budapest, Magyarország)

Erasmus-helyszínként Budapestet választottam, hiszen nagyon közel áll a szívemhez ez a város. Ezen belül az ELTE jogi karát. Február másodikán érkeztem meg Budapestre, harmadikán már el is mentem a kar főépületébe, amely egyszerűen lélegzetelállítóan gyönyörű, hatalmas régi csodás épület, amely azonnal elvarázsolt. Minden adminisztratív munka gördülékenyen ment, köszönhetően a rugalmas koordinátornak. Az első hetem a papírjaim elintézésével telt el nagyjából.

Ezután volt egy egész szabad hetünk, hogy felfedezhessük Budapest csodáit. Ezt próbáltam is minél jobban kihasználni, és megtekinteni azokat a helyeket amelyek felkeltették érdeklődésemet. Utána kezdődött a tanítás, minden nap voltak óráim, sőt még minden második héten szombaton is, hiszen hogy ne ütközzön semmi az órarendemben, az egyik tantárgyamat a levelező tagozatosokkal végeztem. Első napjaimban abba az apró akadályba ütköztem, hogy nehezen találtam meg a tantermeket, ahol épp órám volt, hiszen hatalmas az épület, de szerencsére az ottani diákok nagyon segítőkészek voltak, és mindig útbaigazítottak. Sajnos ez az idill elég hamar véget ért, hiszen nagyjából csak három hétig jártam egyetemre, mert a koronavírus megérkezésével átállt a kar is távoktatásra. Nagyon hirtelen jött a dolog, így senki sem volt erre felkészülve. A tavaszi szünetünket ezért áthelyezték erre az időszakra, így volt egy szabad hetünk, hogy mi, diákok és tanáraink is kellőképpen, már amennyire a helyzet engedi feltudjanak készülni a vészhelyzetre.

Én személy szerint egyáltalán nem kedveltem ezt az online oktatást. Hogyha elmentem egyetemre, és beültem a tanterembe akkor valósággal elröppent az a másfél-két óra, és otthon már csak ismételnem kellet az anyagot, de nekem rettentő nehéz volt, hogy leüljek a laptopom vagy telefonon elé, és órák hosszat hallgassam az órákat. Nekem így roppant nehéz volt végig koncentrálnom, és nehezebben is értettem meg a tananyagot. A tanáraim viszonylag hamar alkalmazkodtak a helyzethez, igaz, hogy történt olyan is, hogy egy-két tanár elfelejtett bejelentkezni és órát tartani, de ebben a helyzetben szerintem mindannyiunkkal fordult már elő ilyesmi. Minden bizonnyal életem legszokatlanabb vizsgaidőszakát tudhatom magam mögött, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A vizsgák majdnem minden tantárgyból másképp lettek megoldva. Több tárgyból szakdolgozatot kellett írni a megadott témáról, esetleg kutatni is a témával kapcsolatban, de volt olyan vizsgánk is, ahol e-mailben kaptuk meg a kérdéseket, és adott időn belül vissza kellett küldeni a válaszokat. Ezek voltak azok a típusú vizsgák, amelyeket kifejezetten szerettem. Két magyar tantárgyam volt és öt angol nyelvű, az előbb említett vizsgák, amelyeket jobban kedveltem, mind angol nyelven voltak. Ezután jött a két magyar vizsgám, amelyekkel rendesen megszenvedtem a „technika ördöge” miatt. Az egyik vizsga az ELTE egyik oldalán zajlott amelynek a neve Moodle. Először 15 tesztkérdés volt, amelyre 15 percünk volt, az első két kérdésig jutottam gördülékenyen, mert ezután hiába szerettem volna a következő kérdésre menni  sajnos nem tudtam, mivel lefagyott nálam az oldal, és így a 15 percem letelt az első 2 kérdésnél. Ezzel az volt a probléma, hogy aki itt nem teljesítette helyesen a kérdések legalább felét, az nem csinálhatta meg a vizsga második részét, de mivel vizsga közben írtam a tanáromnak, hogy milyen problémába ütköztem, ezért beengedtek a vizsga második részére is. Mivel a tesztkérdésekből csak az első kettőig jutottam, így sajnos nem sikerült a vizsgám, és a második próbálkozásomon is ugyanebbe a problémába ütköztem. A másik magyar nyelvű vizsgám szóbeli volt, mikrofont és kamerát kellett kapcsolni, aztán virtuálisan sorsolta ki a tanárunk nekünk a tételeket. Itt valamiért nem hallottak engem, ezért vizsga közben át kellet jelentkeznem laptopról telefonra de ezután szerencsére gördülékenyen mentek a dolgok. Szerintem ebben a helyzetben sokkal nehezebb volt felkészülni a vizsgaidőszakra is.

A kijárási korlátozás ellenére, próbáltam több dolgot megtekinteni a környéken, hogy amennyire csak lehet kihasználjam ezt az időszakot. Többször is voltam a Citadellánál, ahonnan a kilátás Budapestre hihetetlenül gyönyörű, talán az a kedvenc helyem is a városban. Sokat voltam a Duna-parton, és Erasmusos élményeim végén sikerült eljutnom a Balatonhoz is, ahol egy egész napot töltöttem el, és egy hatalmas élmény maradt számomra, hiszen most voltam életemben először a Balatonnál. Egy felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb ezalatt, amiért nagyon hálás vagyok a barátaimnak, hogy megleptek vele.

Nem így terveztem, de az élményeim ennyiben kimerültek, hiszen sajnos a vírus miatt eléggé le voltak korlátozva a lehetőségeim de próbáltam belőlük így is kihozni a maximumot. Amit nagyobb negatívumként tudok felhozni, az az, hogy nem tudtam hazamenni, így az otthoni barátaimmal, szüleimmel is csak 5 hónap után tudtam találkozni. Eredetileg azt terveztem, hogy a húsvéti szünetben hazalátogatok, de ezt több okból sem tehettem meg. Először is az volt a problémám, hogy a húsvéti szünetünket áthelyezték hamarabbra, így szünidőn kívül kellett volna mennem, és nyilván a másik probléma a vírusadta bonyolult körülmények lettek volna. Több mint valószínű, hogy ha hazamentem volna, akkor már nem engedtek volna vissza, és karanténba is kellett volna vonulnom, amit semmiképp nem akartam, így nem kockáztattam. Sajnos ugyancsak a vírushelyzet miatt az egyetemről nem igazán volt lehetőségem új barátokat szerezni, hiszen minden órámon más csoporttársaim voltak, és még mielőtt igazi barátságok alakulhattak volna ki, sajnos muszáj volt váltani az online oktatásra. De nem panaszkodom, hiszen egyetemen kívül de azért gazdagodtam új barátokkal bőven, akikkel egészen biztos hogy ezután is fogom tartani a kapcsolatot és gyakoriak lesznek a találkozások is.

Nagyon örülök, hogy megpályáztam és meg is kaptam ezt a lehetőséget, mert nagyon sok mindennel gazdagodtam ez alatt az időszak alatt. Eddig is nagyon szerettem Pestet, de ezután az itt eltöltött idő után még közelebb áll a szívemhez, sőt szinte biztos vagyok benne, hogy vissza is fogok menni hosszabb időre.

Mindenkinek csak szívből tudom ajánlani, hogy ha tudnak, éljenek az Erasmus adta lehetőségekkel, és mindenképp próbálják ezt ki, hiszen nagyon fel tudja dobni a már megszokott egyetemi életet. Minden szempontból életre szóló élményeket lehet ezzel szerezni, és nem utolsósorban ez nagyon fontos lehet a jövőnk építése céljából, hiszen ha olyan helyet választunk Erasmus helyszínként, ahova később vissza szeretnénk menni tanulni, vagy akár dolgozni, már előnnyel indulhatunk, hogy voltunk abban a városban egyetemisták, és ismerjük is a város adta lehetőségeket. Biztos vagyok benne, hogy később ezt én is előnyeként fogom felhasználni Budapesten, így a későbbiekben még hálásabb lehetek az Erasmus ideje alatt itt eltöltött tevékenységeimnek.