Nagy Blanka Ágnes – Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Budapesti Metropolitan Egyetem, Budapest (Magyarország)

Rendhagyó Erasmus-élmény

Már általános iskolás koromban tudtam, hogy ha egyetemista leszek valaha, biztosan legalább egyszer kipróbálom az Erasmust, annyi vagány dolgot hallottam az ösztöndíjról. Még nem tudtam, hogy mit szeretnék továbbtanulni, de az biztos volt, hogy az első adandó lehetőséggel kimegyek külföldre, egy számomra idegen városba, idegen arcok közé, és tanulok.

Második évem második félévét választottam az Erasmus-élmény megélésére. Azért második félév, mert tavasszal rügyeznek a fák, elolvad a hó, felmelegedik az idő, vagyis, mint a mesékben, az újjászületés, megújulás ünnepe, és csak jól sülhet el, ha Budapesten töltök egy tavaszt és egy kis nyarat. Egy kicsit féltem, hogy otthon a gyakorlati órákról lemaradok, és nem tudom majd bepótolni őket, de ez mégsem állított meg abban, hogy benyújtsam a pályázatot. A pályázat megírása és beküldése nem jelentett óriási problémát, de az azután következő sok papírmunka és adminisztratív dolog nagyon nehezen ment nekem, de szerencsére nagyon türelmesek és segítőkészek voltak velem, ami szerintem nagyon fontos. Végül valahogy sikerült, és én is megkaptam a pályázatot, egy évfolyamtársammal együtt, aki ugyanarra az egyetemre jelentkezett, mint én, a Metropolitan Egyetemre. Boldog voltam, hogy átestem a hivatalos részén, és most már nincs más hátra, mint előre: kimehetek Budapestre egy teljes félévre tanulni.

Tervezgettem, álmodoztam és megpróbáltam a maximumot kihozni az élményből, így egy fél évre egy hagyományos budapesti, belvárosi társasházat választottam lakhelyemül. Nagyon beleéltem magam a város hangulatába, nagyon szerettem a Metropolitanon az órákat, tanárokat. Élveztem azt, hogy teljesen más világban vagyok. Nem az anyanyelvemen tanulok, hogy a választott tantárgyaim főleg gyakorlatiak, az évfolyamtársaim újak, másak és a világ összes szögletéből odagyűltek. Aránylag kevés órám volt, így egy csomó időm maradt felfedezni a várost, régi barátokat felkeresni, újakat megismerni, hasznosan tölteni a szabadidőmet, vagy csak úgy bolyongani a városban. Fontosnak éreztem, hogy legyen egy bicikli velem Budapesten, így felvittem magammal a régi biciklimet, felújítottam, és mindenhová azzal jártam. Ha valaha megyek még valahova Erasmussal, akkor az első dolog, amit beszerzek, az egy bicikli. Teljesen más felfedezni egy biciklivel a várost, mint busszal vagy villamossal, és sok helyen rengeteg biciklisáv van, ami biztonságos. Nagyon fontos szempont, szerintem a tömegközlekedés minősége, főleg egy nagyvárosban. Budapesten fantasztikusan gyors és hatékonyan van megoldva a városi közlekedés, nagyon gyorsan és aránylag kényelmesen bárhová eljutsz busszal, metróval vagy villamossal.

Az egyetemen mindenki nagyon segítőkész, kedves. Mivel én főleg gyakorlatias órákat választottam, így kis csoportokra voltunk felosztva, ami azért jó, mert így a tanár jobban oda tud figyelni a diákokra, és személyre szabott feladatokat tud kiosztani. Az elméleti órák is interaktívak, érdekesek, minden elméleti tudást megfoghatóvá és élvezhetővé tettek a tanárok. Az egyetem stúdióval rendelkezik, amit órák keretén belül használhattunk, és egy fotólaborral, amit ugyancsak hetente használhattunk, az órák ideje alatt. Azt tapasztaltam, hogy nagyon lazán kezeltek a tanárok, kellemesek voltak az órák, érdekesek, és kiváló minőségű szaktudást adtak át az oktatók, miközben arra is odafigyeltek, hogy élvezzük azt, amit csinálunk.

Mindez szép és jó volt – egy hónapig. Kereken egy hónapot élvezhettem ki, mert március 13-án a koronavírus miatt bezárták az egyetemeket, online folyt tovább az oktatás, és azután lassan minden jó dolog eltűnt, és minden jó hely bezárt. Nagyon megviselt ez a hirtelen változás, főleg azért, mert minden tervem, elképzelésem füstbe ment, és a lakás négy fala közt kellett a maradék időmet eltöltenem. A tanárok ezek után is nagyon megértők és segítőkészek voltak, érdekes feladatokat találtak ki az unalmas Zoom meetingek és hosszú órák helyett. Bár csak online találkoztunk, minden diákra külön odafigyeltek. Nagyon sokat tanultam tőlük a virtuális órákon is, és sikerült átadniuk nagyon sok hasznos tudást és ismeretet. Bármikor nyitottak voltak a tanárok külön konzultációkra, ha véleményre, segítségre volt szükség. A félév végén a vizsgákat is próbálták könnyebbé, emberibbé tenni, olyan szempontból, hogy nem egy számítógép előtt, online történt a vizsga, hanem otthon megoldható, megvalósítható féléves feladatokat kaptunk, az elméleti tantárgyakból például beadandó dolgozatokat kértek, míg volt olyan tantárgy, ahol egy félév alatt előkészített prezentáció előadására kaptuk a vizsgajegyet. Sokat adott az hozzá, hogy a vizsgamunkákat nem csak a tanárok véleményezték, hanem a csoporttársaknak is meg volt adva a lehetőség, hogy véleményüket kifejtsék a végeredményről, esetleg tanácsokkal lássanak el, ami úgy gondolom, hogy hiteles kritikákat szül, és nagyon korrekt és őszinte képet ad vissza a munkádról.

Többször gondolkodtam azon, hogy mennyire rosszul jártam azzal, hogy a koronavírus éppen ez alatt a félév alatt köszöntött be. Ez a félév a világon minden diák számára nehéz és meglepetés volt, de most, így visszatekintve hálás vagyok, hogy egy hónapig kihasználhattam a Metropolitan Egyetemen maximálisan a lehetőségeket, és belekóstolhattam abba, hogy milyen más egyetemen tanulni, új tanárokkal, évfolyamtársakkal együtt dolgozni, egy számomra idegen városban létezni és örülök, hogy a lehető legjobbat ki próbálta hozni az egyetem is ebből a félévből és én is. Mindenképp nem volt a legszerencsésebb félév, de abszolút jó élmény volt számomra, még ilyen körülmények között is.