Márton Janka, Jog szak, IV. év

A 2025 téli félév során Erasmus+ hallgatói mobilitási program keretében Lengyelországban, Gdańsk városában folytattam tanulmányaimat. A mobilitásom időtartama 2025. október 1-től 2026. február 13-ig tartott. A fogadó intézmény a University of Gdańsk Jogtudományi Kara volt, ahol elsősorban európai uniós jogi, nemzetközi jogi és lengyel jogi tárgyakat tanulhattam, és velem együtt még két diáktársam is. 

A jelentkezéskor kifejezett célom volt, hogy nemzetközi környezetben mélyítsem el az uniós joggal kapcsolatos ismereteimet, és megtapasztaljam, hogyan működik egy másik tagállam jogi képzése a joghallgatói szempontból. A választásom azért esett Gdańskra, mert a balti régió történelmi és gazdasági szempontból is kiemelt jelentőségű, amit már előző utazásaimkor is tapasztalhattam. A struktúrabeli, építészetbeli, életmódbeli különbségek frissítően hatottak számomra, a már megszokott itthoni életmódom után.  

A félév során többek között Public International Law ragadta meg legjobban az érdeklődésemet, mivel egyrészből az óra interaktív módon zajlott (gondolok itt pl. a a Moot Court-ra), másrészből ez volt a legaktuálisabb és a legújabb témakör számomra. A tárgyon belül a fegyveres konfliktusokról, háborús övezetekről, és a Bíróság által elítélt bűncselekményekről esett szó, amely mind túlmutatott az eddigi tanulmányaimon.  Felvett tárgyaink között szerepelt az Introduction to Jurisprudence and Polish law, amely egy konkrét átfogó bevezetőt biztosított a legfontosabb lengyel jogalapok megismerésére, illetve egyedi eseteket tárgyalva közelebbről megismerhettem a lengyel közvéleményt.  További tárgy volt az International Economic Law, ami fontos volt az itthoni tantárgyi felzárkózás szempontjából, mivel nagyrészt kiegészítette az itthoni tárgy szerepkörét. Itt találkoztam előszőr azzal a feladattal, hogy idegennyelvű szakdolgozatot írjak, ami máskülönben különösen tetszett nekem. A 4. tantárgy Az Eu-s Bíróság intézményére, feladatára és döntésére fókuszált. Ez a tantárgy egyrészből felfrissítette az eddigi tudásomat, másrészből elmélyítette ezt. Ennek keretében szintén elemeztünk kiemelkedő ügyeket, és ez elvezetett az EU strukturális megértéséhez. 

A tárgyak nagyrészt a nemzetközi és Eu-s szférára koncentráltak, ami nekem különösen hasznos volt, mert az eddigi tanulmányaim során a nemzetközi terület érdekelt a legjobban, és így olyan ismerethez jutottam, amelyet az itthoni rendszer nem biztosított volna. Mivel a számonkérés egyrészből prezentáció, dolgozat, másrészből vizsga formájában valósult meg, lehetőségem volt több számonkérési forma kipróbálására, és az angol tudásom fejlesztésére, amit így utólag egy személyi sikerként könyvelek el. 

Az egyetemünk campuson helyezkedett el, amely máskülönben nagyon szép és praktikus könyvtárral rendelkezett, kávézóval, étteremmel és diákokkal tele. A lakásunk közel helyezkedett ehhez, emiatt, úgy éreztem, hogy része vagyok az ottani diákközösségnek.  

A fogadóintézmény meglepetést okozott abból a szempontból, hogy elképesztő hangsúlyt fektettek az erasmuszos diákok segítésére és támogatására. Ez különböző programok keretében valósult meg: városnézés, év eleji és végi vacsora, közös foglalkozás pl. mézeskalács készítés, a lokális konyha bemutatása, salsa tánc órák, tábor szervezése, tökfaragás, közös filmmaraton és filmnézés. Így volt lehetőség a diákoknak megismerkedni, megszeretni egymást, így kerültünk közel rengeteg emberhez, akik később a mindennapi programjaink részét képezték. 

Nyilván mielőtt kimentem volna próbáltam mások egyéni eramuszos tapasztalataira támaszkodni, nyilván és is tapasztaltam az önállósodás, a találékonyság, az alkalmazkodás, az ismerkedés nehézségeit, és ezt le is zárnám annyival, hogy minden nehezebb ahogy mondják, de egyszerre minden könnyebb is igazából. Fontos az viszont, hogy időt adj magadnak az új környezet elfogadására, és hogy ne lepődj meg ha az ottani környezetet az otthonihoz próbálod hasonlítani az elején.

A mobilitás során be tudtuk járni a környéket, a közelebbi városokat (Torun, Sopot, Gdynia), az ókori lovagvárakat, a tengerpartot, az állatkertet, a karácsonyi vásárt, illetve el tudtunk látogatni a város két legfontosabb múzeumába. A Borostyán Múzeum a kő ősies szentségét és kulturális szerepét tárta elénk, a Második Világháborús Múzeum pedig a legkreatívabb, legnagyobb, legjelentősebb történelmi múzeum, amibe valaha voltam és ami több síkon is le tudott nyűgözni. Az érdekes az az volt, hogy habár érződött a lengyel empátia, az eseményeket mégis objektíven mutatták be, és emiatt tette brutálissá a háborút.  

A mobilitás utáni nehézséget az itthoni vizsgák jelentették, ami nyilván azért volt bonyolult, mert hónapokig részt vettünk egy más hangulatú környezetbe, más tárgyakra, emberekre, nyelvre voltunk hangolva, aztán hirtelen szembesültünk a realitással. Persze ez a negatívum, még nem tudna lebeszélni arról, hogy máskor ne menjek. 

Miután hazajöttem, sokszor azon kapom magam, hogy elmélkedek az ottani életemről, arról, hogy fiatalnak és szabadnak érzetem magam, arról, hogy az ottani embereket nem fogom soha látni, és arról, hogy nem leszek többet ott egyetemista, ugyanazok az épületek között, ugyanolyan érzésekkel. Ez amiatt is ironikus, mert az első napokban, talán még hónapban is az itthoni életemet sírtam vissza, az itthoni emberek hiányoztak. Ha nem is alakult ki egy teljes rutinom, megszoktam bizonyos egyszerű napi dolgokat, amik hiányát azóta érzem, hogy hazajöttem, és valahogy tudom ugyanakkor, hogy ezek a dolgok mindig Gdanskba maradnak.
Márton Janka, Jog IV. évfolyam.