Molnár Dávid

Molnár Dávid vagyok, a Sapientia EMTE film, fotó és média szakos hallgatója, aki részt vett ebben az ERASMUS+ BIP programban, ahol három ország három filmes egyetemének hallgatói csoportokban együtt készíthetnek esszéfilmeket.

 Ez azért volt különleges kihívás, mert a hallgatók többségének a filmelmélet volt a fő szakja, de a mi képzésünk vegyes volt. Sok szakmai szempontot kellett átértékelni és újragondolni ahhoz, hogy a közös munka megvalósulhasson, a különböző kulturális hátterűek másképp viszonyulnak egy-egy problémához vagy feladathoz, ez természetes, de ennek megtapasztalása és az ehhez való alkalmazkodás külön feladat. A kreatív elképzelések és a kreatív folyamat összeütközése, egy autonóm aktus, amelyet nehéz átültetni egy csoport munkastruktúrájába, egyszerűen egy új kihívás, amellyel az ember ilyen helyzetekben szembesül, és amely kihívást jelent. Az ilyen képzés nagyszerű élmény, amely önmagában nemcsak a szakmai komfortzónán való túllépést segíti, hanem a munkamorált is megváltoztatja.

 A képzés legnagyobb hátránya az időkeret volt, amely nem engedett nagyobb rugalmasságot, minden egyes elkészült munkán egyértelműen érződött, hogy napokig lehetett volna dolgozni rajtuk, de mégis gondosan elkészültek.

Úgy gondolom, hogy az ilyen Erasmus-programok legnagyobb erőssége a kizökkentés, és ez a mi esetünkben sem volt másképp, a már említett komfortzóna, de inkább a komfortzóna segít abban, hogy a résztvevők ne váljanak önelégültté az oktatási rendszerben, felfrissíti őket. Az ott töltött idő az online foglalkozásokon kívül tulajdonképpen az ismerkedéssel, a közös projektek megbeszélésével és megvalósításával telt, nem igazán volt idő a város felfedezésére és egyéb tevékenységekben való részvételre, egyszerűen csak a munkára volt elég idő.

Az első napon megismerkedtünk a csapattársainkkal a való életben, és megpróbáltuk megszervezni a következő napokat, kialakítani a munkamódszert. A következő napokat egy-egy kiállítás látogatással oldottuk meg, ami nagyon nehezen fért bele a programba, vagy csak egy-két órát töltöttünk együtt, a munkára koncentrálva, és az első napon bemutattuk egymásnak a projektterveket is, amit aztán közösen megbeszéltünk. Ezeket a filmeket igyekeztünk jövőbeli filmekké formálni, és amikor lehetőségünk volt rá, konkrét videóanyagokat és ötleteket osztottunk meg egymással a továbblépéshez. Az utolsó nap sajnos rövid volt, csak arra volt időnk, hogy bemutassuk a projektjeinket, ami nagyon kellemes volt, nagyon jó hangulatban, várakozásainkat felülmúlóan, egymás munkáit nézegettük, a közös munka nemcsak nagy élmény volt, hanem szakmai szempontból is nagyon hasznos.