Naphegyi Anna-Orsolya

A nevem Naphegyi Anna-Orsolya, és másodéves filmes hallgatóként részt vettem egy Erasmus programban, amely 2024. április 15. és 19. között zajlott Budapesten. Az utazás célja az volt, hogy videóesszét készítsek a szocializmus emlékéről. A szervezők előzetesen tartottak néhány online megbeszélést, ahol csoportokra osztottuk magunkat, megterveztük a témához való hozzáállásunkat, és archív felvételeket, interjúkat stb. gyűjtöttünk.

A program első napján végre személyesen is találkozhattunk, ami hatalmas megkönnyebbülést jelentett, hiszen az online fázisban kicsit kínos volt a közös munka, mivel csak a képernyőn keresztül ismertük egymást. A találkozót a fogadó egyetem egyik előadótermében tartották, és a szervezők beszédével és a résztvevők bemutatkozásával kezdődött. Volt egy kis időnk a csoportjainkkal, majd mindenki előtt bemutattuk a videóval kapcsolatos tervünket. Nagyon hasznos volt, hogy visszajelzést kaptunk, mielőtt elkezdtük volna összerakni a filmet.

Mivel többnyire archív anyagokkal dolgoztunk, a keddi napot az OSA archívumának meglátogatásával kezdtük. Ez a látogatás némi szükséges betekintést nyújtott nekünk a történelmi információk kezelésébe, és tudatosította bennünk, hogy milyen mértékű segítséget kaphatunk a kutatással kapcsolatban. Úgy érzem, hogy hosszú távon ez volt a kirándulás egyik leghasznosabb része, hiszen tanulmányaim során később nagy valószínűséggel szükségem lesz az ilyen jellegű intézmények segítségére. A nap hátralévő részét az ELTE-n töltöttük, minden csoport külön tanteremben. Az egyetemen nem volt hozzáférésünk számítógépekhez vagy bármilyen felszereléshez, ezért a laptopjainkat használtuk, és elkezdtük összevágni a videókat, amik nálunk voltak.

A szerda és a csütörtök is elég hasonlóan alakult, csak a saját csoportunkkal találkoztunk, és a fogadó egyetem szabad tantermeiben töltöttük az időnket, reggeltől estig a laptopjainkon szerkesztve, amikor az egyetem bezárt.

Péntek volt a program utolsó napja, ez volt az a nap, amikor végre bemutathatjuk a videónkat, és láthattuk a többi csoport munkáját is. Minden film után volt egy kis időnk, hogy megkérdezzük az adott csoportot a folyamatukról és elképzelésükről. Nagyon érdekes volt összehasonlítani, hogy milyen sokféleképpen lehet megközelíteni és értelmezni ugyanazt a felkérést, és kezelni az időbeli korlátokat. Az esemény záróbeszéddel és a résztvevők néhány záró gondolatával ért véget. Bár rövid volt, számomra nagyszerű élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is jelentkezni fogok hasonló programokra.