Györgyi Dalma-Boglárka

A nyári időszakban (2026.07.21-2026.08.19) Erasmus+ mobilitás keretében lehetőségem nyílt arra, hogy szakmai gyakorlatot teljesítsek Budapesten, a Kós & Balogh Ügyvédi Társulásnál. 

Ez a szakmai gyakorlat számomra nem csupán egy külföldi tapasztalatszerzést vagy egy egyetemi tanulmányokat kiegészítő programot jelentett. Sokkal inkább lehetőséget kaptam, hogy testközelből megtapasztaljam milyen felelősség, illetve teljes valójában milyen érzés valódi jogi ügyeken dolgozni. A Kós & Balogh Ügyvédi Társulásnál töltött idő alatt különösen értékes tapasztalatot jelentett, hogy már az első pillanattól kezdve partnerként és leendő jogászként kezeltek. Nem az volt a feladatom, hogy a háttérben maradjak, kávét főzzek vagy kizárólag megfigyelőként legyek jelen: valódi feladatokat kaptam, valódi aktákkal találkozhattam, és betekintést nyerhettem abba, hogyan válik az egyetemen elsajátított elméleti tudás a gyakorlatban használható jogi gondolkodássá.

A fogadó ügyvédi társulás tevékenysége főleg büntetőjogi, illetve polgári jogi ügyekre irányul, ezért szakmai szempontból különösen sokat jelentett, hogy olyan ügyekkel is találkozhattam, amelyeknek komoly emberi és jogi tétje volt. Megtapasztalhattam, hogy egy büntetőügyben mennyire fontos minden egyes részlet, egy-egy mondat pontos értelmezése, valamint az, hogy a jogi képviselő hogyan építi fel következetesen az álláspontját. Az akták feldolgozása során megtanulhattam, hogyan érdemes egy nagyobb mennyiségű iratanyagot rendszerezni, milyen szempontokra kell figyelni egy ügy áttekintésekor, és hogyan lehet a releváns jogi kérdéseket gyorsan azonosítani. Olyan feladatokat kaptam, amelyek megkövetelték az önálló gondolkodást. A büntetőjogi ügyek mellett a mindennapi ügyvédi munka más oldalait is megismerhettem. Láttam, hogy a jogi munka nem merül ki a jogszabályok ismeretében: ugyanolyan fontos a precizitás, a határidők betartása, gyors alkalmazkodás, a megfelelő kommunikáció és az ügyfél érdekeinek következetes képviselete. Különösen különleges élmény volt megtapasztalni az ügyvédi munka emberi oldalát. A büntetőjogi ügyekben ugyanis olyan élethelyzetekkel találkozik az ügyvéd, amely hatalmas körültekintést igényel. Minél többet mesélt az ügyvédnő, annál inkább elmélyült bennem a gondolat, hogy tényleg minden ügy más megközelítést és más megoldást kíván.

Az Erasmus+ program másik fontos tanulsága az önállóság volt. A megszokott egyetemi környezetből kilépve egy új szakmai közegben kellett helytállnom. Éppen ez a helyzet segített abban, hogy magabiztosabbá váljak, merjek kérdezni, és egyre önállóbban közelítsek egy-egy jogi problémához. A gyakorlat végére sokkal tisztábban láttam, milyen készségekre van szüksége egy jó ügyvédnek, és azt is, hogy mely területeken szeretnék még fejlődni.

A szakmai részen túl amennyire időm engedte, próbáltam minél inkább kihasználni a lehetőséget, hogy Budapesten vagyok. A februári Makovecz Ösztöndíjprogram alatt elkezdtem egy bakancslistát, amely főként múzeumok, kiállítások és egyéb budapesti látványosságok meglátogatásából áll és ezt próbáltam szabadidőmben teljesíteni. 

Ha valaki (az ügyvédnőn kívül, hisz ő már az első pillanattól kezdődően érdeklődő volt) a szakmai gyakorlat előtt megkérdezte volna tőlem mit várok el ettől az egy hónaptól, valószínűleg azt feleltem volna, hogy szeretnék betekintést nyerni az ügyvédi munkába, hogy legalább körvonalazódni tudjon bennem, hogyan is néz ki a hivatás, amely felé jelenleg tanulmányaim révén haladok. Most a gyakorlat lejárta után, azonban úgy érzem ennél sokkal többet kaptam. Olyan tapasztalatokkal lettem gazdagabb, amely a jogi pályáról alkotott korábbi elképzeléseimet is árnyalta. A gyakorlat által talán most éreztem először igazán, hogy milyen súlya is van az egyetemen megszerzett tudásnak és hogy mennyire érdemes az a befektetett munka, idő, illetve energia. 

Összességében sokat gondolkodtam, hogy mi lenne az az egy dolog, amit igazán kiemelnék, de valójában rájöttem, hogy ezt nem lehet szavakban kifejezni, ezt át kell élni, megkell tapasztalja az ember. Egyszerűen leírhatatlan érzés amikor egy-egy ügy kapcsán az ember rájön, hogy amit addig a tankönyvekben, jogszabályokban, kurzusokon, illetve szemináriumokon tanulunk, az most hirtelen nem csupán egy vizsgára megtanulandó anyag, hanem maga a való élet. Rengeteg mindent magammal hoztam, rengeteg élményt, tapasztalatot és igazi hálát érzek a szívemben mindazok felé, akik lehetővé tették számomra ennek megélését. 

Ez a beszámoló valójában csak egy falatka a Budapesten töltött időből, viszont épp emiatt bíztatom minden diáktársamat, hogy: merjetek élni a lehetőségeitekkel. Merjetek elindulni akkor is, ha kicsit féltek. Merjetek kérdezni, hibázni, új embereket megismerni és kilépni mintábból, ami megszokott, hisz útközben minden a helyére kerül. Zárásként a megtapasztaltakra reflektálva úgy érzem Weöres Sándor „Szembe fordított tükrök” című versének egy sora foglalja össze mindazt, amit a leginkább magammal viszek:

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”.

Gyrögyi Dalma-Boglárka,

Jog szak, II. évfolyam