Rusz Balázs-Csanád

Az Erasmus+ nyári rövid mobilitás keretében Budapesten, a Nemzetpolitikai Kutatóintézetben tölthettem egy szakmai időszakot, amely számomra egyszerre jelentett kutatási lehetőséget, intézményi tapasztalatszerzést és kapcsolatépítést. A mobilitás során mentorom dr. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója volt, akinek iránymutatása mellett egy olyan kutatási témával foglalkozhattam, amely szorosan kapcsolódik az európai kisebbségpolitikához és a nemzeti közösségek politikai érdekképviseletéhez.

A helyszíni mobilitást egy online előkészítő szakasz előzte meg. Ennek keretében szakmai konzultáción egyeztettem a fogadó intézménnyel a tervezett feladatokról és a kutatási fókuszról, előzetes forrásgyűjtést végeztem, valamint tisztáztuk a budapesti szakmai hét gyakorlati kereteit. Ez segített abban, hogy a fizikai mobilitás idején már célzottan tudjak bekapcsolódni az intézet munkájába.

A Nemzetpolitikai Kutatóintézetben eltöltött idő egyik legnagyobb értékét az jelentette, hogy közvetlenebb képet kaphattam egy olyan intézmény mindennapi működéséről, amely kutatási, szakpolitikai és elemzői tevékenységével a magyar nemzetpolitika fontos háttérintézménye. Lehetőségem nyílt megismerni az intézet főbb kutatási területeit, céljait és munkamódszereit, valamint beszélgetni az ott dolgozó kutatókkal és szakemberekkel. 

A budapesti, egyhetes szakmai gyakorlat során az önálló kutatás mellett egyszerűbb kutatási és szervezési feladatokba is bekapcsolódtam. Nyilvánosan elérhető információkat és forrásokat gyűjtöttem, rövid összefoglalókat készítettem, részt vettem sajtófigyelési feladatokban, valamint háttéranyagok és eseményekhez kapcsolódó dokumentumok előkészítésében. A napi munka és a szakmai egyeztetések révén közvetlenebb tapasztalatot szereztem arról, hogyan működik egy szakpolitikai kutatóintézet, és miként kapcsolódik össze a kutatás, a gyors elemzés és a döntéshozók számára használható háttéranyagok készítése.

Szakmai programom központi eleme egy önálló kutatás elkészítése volt az őshonos nemzeti és nyelvi kisebbségek európai parlamenti képviseletéről és érdekérvényesítéséről a 2024-es európai parlamenti választásokat követően. A témaválasztás abból indult ki, hogy miközben az Európai Unió területén több tízmillió ember tartozik valamely őshonos nemzeti vagy nyelvi kisebbséghez, nincs hivatalos adatbázis arról, hogy az Európai Parlament képviselői közül kik kapcsolódnak közvetlenül ilyen közösségekhez. A kutatás során ezért azt vizsgáltam, hogy a jelenlegi, 2024–2029-es parlamenti ciklusban kik azok a képviselők, akik kisebbségi vagy etnoregionális közösségekhez kötődnek, milyen országokból érkeztek, milyen nemzeti pártok és európai parlamenti képviselőcsoportok tagjai, illetve milyen formában jelenik meg politikai tevékenységükben az adott közösség képviselete.

A kutatás egyik legfontosabb eredménye egy 26 fős képviselői kör kialakítása volt. Egy szűkebb szakmai elemzés 23 kisebbségi hátterű képviselőt azonosít, a saját vizsgálatomban azonban három további, politikai szempontból indokolható esetet is bevontam. A képviselők között megtalálhatók például a romániai magyar, dél-tiroli német, litvániai lengyel, finnországi svéd, baszk, katalán, galíciai, valenciai és más regionális vagy nyelvi közösségekhez kötődő politikusok. Külön figyelmet fordítottam azokra az esetekre is, amikor a képviselő személyesen valamely kisebbségi közösségből származik, de mandátumát egy másik állam vagy országos párt listáján szerezte. Ide sorolható például Ferenc Viktória kárpátaljai, Vicsek Annamária vajdasági vagy Gál Kinga erdélyi magyar háttere.

A kutatás során az is világossá vált, hogy a kisebbségi képviselet jelentősen függ az adott ország választási rendszerétől és az adott közösség politikai szervezettségétől. Romániában például az RMDSZ-nek országosan el kell érnie az 5%-os választási küszöböt az európai parlamenti mandátumszerzéshez, miközben Belgiumban a német nyelvű közösség számára külön választói kollégium biztosít egy EP-mandátumot. A kutatás második fontos pillére nem magukra a képviselőkre, hanem a kisebbségi érdekérvényesítés intézményi hálózatára irányult. Kiemelten vizsgáltam az Európai Parlament Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Frakcióközi Munkacsoportját, közismert nevén a Kisebbségi Intergroupot. Ez a csoport ugyan nem rendelkezik önálló jogalkotási hatáskörrel, mégis fontos fórumot jelent a különböző politikai pártcsaládokhoz tartozó képviselők együttműködésére, valamint arra, hogy egyes kisebbségi problémák bekerüljenek az európai parlamenti diskurzusba. A jelenlegi ciklusban az Intergroup elnöke Vincze Loránt, alelnökei pedig több különböző kisebbségi és regionális közösséget képviselnek.

A 2024 utáni időszak konkrét eseményeit is áttekintettem. Az Intergroup napirendjén ismét megjelent a Minority SafePack kezdeményezés, a kisebbségi nyelvek oktatási, közéleti és digitális használata, valamint az Európai Unió bővítésének kisebbségvédelmi vonatkozásai.

A szakmai program végére egy körülbelül 10–12 oldalas tanulmányt készítettem el, amely részletesen összefoglalta a kutatás módszertanát, a vizsgált képviselők körét, a kisebbségi képviselet főbb sajátosságait, valamint az Intergroup és a civil szervezetek tevékenységét. Emellett külön feladatként készítettem egy 2–3 oldalas rövidített háttéranyagot is. Ennek célja már nem a tudományos részletesség volt, hanem az, hogy egy politikai döntéshozó rövid idő alatt áttekintse a kutatás legfontosabb megállapításait, és néhány világos, használható következtetést tudjon magával vinni. Ez számomra különösen hasznos gyakorlatnak bizonyult, mert arra kényszerített, hogy különbséget tegyek a kutatás szempontjából érdekes részletek és a szakpolitikai szempontból valóban releváns információk között.

A mobilitás ezért számomra jóval többet jelentett egy beadandó kutatási munka elkészítésénél. Megismerhettem egy szakmailag fontos budapesti intézmény működését és az ott dolgozó szakemberek gondolkodásmódját, új szakmai kapcsolatokat építhettem, és közben egy olyan témát dolgozhattam fel, amely szorosan kapcsolódik az európai kisebbségvédelem jelenlegi kérdéseihez. Különösen értékes volt megtapasztalni, hogyan lehet egy kutatási kérdést a források feltárásától és rendszerezésétől kezdve egy részletes tanulmányon át egészen egy rövid, döntéshozók számára is használható szakpolitikai összefoglalóig végigvinni.

A mobilitás során nemcsak tematikus ismereteim bővültek, hanem gyakorlati készségeim is fejlődtek: magabiztosabbá váltam a források gyors azonosításában és rendszerezésében, a sajtófigyelésben, a rövid szakmai összefoglalók megírásában, valamint a szakmai kommunikációban és a digitális kutatási eszközök használatában. Az intézet működésének megismerésével a külhoni magyar közösségekhez kapcsolódó szakpolitikai témákba is szélesebb betekintést kaptam. Az intézeti visszajelzés kiemelte a pontos, megbízható és együttműködő munkavégzést, a jól strukturált összefoglalókat és az aktív részvételt a szakmai egyeztetéseken.

Összességében az Erasmus+ rövid mobilitás szakmai szempontból rendkívül hasznos tapasztalatot jelentett. A program legfontosabb hozadékának azt tartom, hogy lehetőséget adott arra, hogy egy aktuális és politikailag releváns kérdéssel önállóan foglalkozzak, ugyanakkor a kutatás eredményeit ne csupán tudományos szövegként, hanem gyakorlati szempontból is használható formában fogalmazzam meg.

Rusz Balázs-Csanád,

Nemzetközi kapcsolatok és geopolika mesterképzés,
I. évfolyam