Molnár Dávid

Amire szükség volt az idei nyári gyakorlatomra való elindulásomhoz, az a felismerés volt, amelyet a mesteri első évem után szereztem. Mégpedig itt arra gondolok, ami részben szembemegy azzal a csoportmunkaszerű, karon belül történő kollektív élménnyel, amit egy egyetemi képzésben a csoporttársaival tapasztal bárki is. Egyfajta közös sorsélményként lehetne inkább megfogalmazni, persze ez nem minden képzésre igaz. Itt arra gondolok, amikor egy szakmai úton nem egyedül halad az ember, kicsit sorsa egybefonódik másokéval.

Az alapképzésem alatt történő Erasmus+ egy ilyen kollektív élmény volt, ezért a tanárunknak köszönhetően (mivel az ő filmjében voltunk gyakornokok), nagyon jó szakmai pozíciónk ellenére nem érződött a tétje tetteinknek. Biztosított helyünk volt egy olyan helyen, egy olyan cégnél, egy olyan filmben, ahol ez belefért. A film mint iparág nagyon kegyetlen tud lenni, és ez leginkább a pályakezdőkre igaz. Ebből mi nem tapasztaltunk sokat. Szereztünk szakmai tapasztalatot, networkingre is jó volt, viszont a gyakorlat elteltével nem igazán nyíltak ki kapuk előttünk. Nem hasztalan volt, hanem inkább egy folyamat első része. Minden ország filmes ipara más, máshogyan épül fel. Idén a szakmai gyakorlatom előtt már volt lehetőségem tapasztalatot szerezni a román rendszerben, ami teljesen máshogy épül fel. Először értettem meg úgy igazán, hogy milyen módon is éri meg kihasználni az Erasmus+ program által nyújtott lehetőségeket, hogyan tudnék a legtöbbet profitálni szakmailag.

Nagyon nehéz volt bármilyen céget találni, sajnos jelenleg nincs munkája a szakma nagyon nagy százalékának, ez nehezítő tényező volt. Végül egy teljesen véletlen eseménysorozatnak köszönhetően találtam rá erre a cégre. Egy forgatáson találkoztam egy operatőrrel, akivel alkalmam nyílt beszélgetni. Itt Bántó Csabira gondolok, aki ajánlotta ezt a céget.

Minden munkahely alapvetően ugyanúgy működik. Szerencsém volt, mert véletlenül a cég főnökét hívtam fel, amikor fogadóintézményt kerestem. Bárki mást hívok, lerázott volna, de Lelkes Boti egy nagylelkű ember, ezért beleegyezett, és viszonylag gyorsan megbeszéltük a gyakorlatom menetét.

Alapvetően az ilyen szakmai gyakorlatokhoz érdemes keresni egy gyártóházat mint fogadóintézményt, mert nekik folyamatosan futó projektjeik vannak. Ha szerencséje van az embernek, még válogathat is a projektek között, mert párhuzamosan futhat több is egyszerre. Másik megoldás lehet, ha egy foglalkoztatott embert keres fel valaki, akinek szintén több munkája van. Ez nehezebb, mert habár a legtöbb szakmában dolgozó ember freelancer, nem igazán van olyan valaki, aki nulla ismeretséggel felelősséget vállalna egy ismeretlenért hónapokon keresztül. Szerintem ezt csak nagyon sok jóindulattal vagy előzetes ismeretséggel lehet megoldani.

A szakmai gyakorlatom alatt megismertem pár embert, és úgy néz ki, hogy az Erasmus+ gyakorlaton kívül még folytatódhat a cégnél való tevékenykedésem, igaz, ugyanúgy trainee szinten, viszont ez egy jó lehetőség.

Alapvetően volt, hogy más departmenten belül dolgoztam. Ezt én vállaltam be, mert akartam olyan operatőrrel dolgozni, akit máshogy nem tudtam volna megismerni. Leginkább videoklipekben dolgoztam camera trainee-ként. Találkoztam Táborosi Andrással, akinek van már magyar játékfilmje. Vele a közeljövőben is lesz projektem, amelyben segíthetem a munkáját gyakornokként. Habár ahol találkoztam vele, egy kisebb volumenű projekt volt, izgalmas ötletei voltak, és itt is szerencsém volt, mert nem volt asszisztense, szóval egyből trainee helyett kameraasszisztenssé avanzsáltam két napra.

Voltam egy DESH-klipben, a Moszkva tér zenekar klipjében, Szabikeys nevű klipjében is, illetve Filo nevű előadónak is dolgoztam, ahol például Kiszler Dániel volt az operatőr. Az utóbbi klipben volt MR.MISSH is, ami egy szürreális élmény volt. Nem könnyű eset egy ilyen magyar könnyűzenész sem.

A trainee feladatai alapvetően megfelelnek a Before Mobility dokumentumban említetteknek. Hordtam aksit, kamerát, mindenféle felszereléssel volt dolgom, cseréltem igen drága lencséket, és minden ehhez hasonló feladatban segítettem a kameracsapat munkáját.

Készítettünk egy rövid imázsfilmet Nagy Gábor Munkácsy-díjas festőművészről. Jelenleg azon gondolkodunk, hogy érdemes volna egy dokumentumfilmet készíteni róla. A cég felajánlotta, hogy ha érdekel a téma, akkor rendező-operatőrként szívesen támogatnának ennek a projektnek az elkészítésében, és tudnak biztosítani felszerelést is a számomra. Az imázsfilm azért is volt jó, mert abban rendező-operatőrként vehettem részt. Egy RED Komodo 6K kamerával, Xeen CF lencsékkel dolgozhattam, nagyon izgalmas volt ez is. Ezen kívül jártam a Nemzeti Filmintézet laborjának fénymegadó termében is, ahol Kovács László kiváló magyar szakember munkáját is követhettem. Ez egy nagyon kivételes lehetőség volt.

A hazatérésem után, már aznap, szeptember 3-án, este 8 órakor megtörtént a szakmai meeting, ahol közösen kiértékeltük a céggel a gyakorlat menetét.

Szeretném megköszönni az Erasmus+ programnak ezt a rendkívüli lehetőséget, melynek során igazán sok hasznos tapasztalatra tehettem szert, amire másként nem tudtam volna. Olyan szakmai kötelékeket kaptam, amelyek jelen helyzetben segítenek szakmai boldogulásomban, erdélyi magyarként egy magyarországi munkakörnyezetben.