Kovács Gábor-Hunor – Jog II. év

Debreceni Egyetem, Debrecen (Magyarország)

Az Erasmus+ tanulmányi mobilitás célországaként Magyarországot választottam, azon belül intézményként pedig a Debreceni Egyetemet. 2017-ben már egyszer részt vettem a programban, akkor viszont nem tanulmányi mobilitás volt a cél, hanem szakmai. Akkor az Oktatási Minisztériumban működő Oktatási Jogok Biztosának Hivatalában fogadtak.

Célországként azért választottam Magyarországot, mivel jómagam is magyar vagyok, de erdélyi magyarként még nem éltem az anyaországban. Többször voltam átutazóban, illetve vendégségben néptánccsoporttal vagy rokonoknál, de így önállóan nem tapasztalhattam meg az ottani életvitelt. Számomra fontos volt, hogy ne csak tudjak az anyaországról, ne csupán sajtóorgánumok alapján tájékozódjak, hanem érezzem is és meg is értsem. Ezért volt nagyszerű lehetőség betekinteni a magyarországi jogi életbe is.

Ugyanakkor, nem elhanyagolható tény az, hogy máshol is tanulhatok kicsit, más szempontból is rálátást kaphatok a jogtudományra, különböző országspecifikus jogi megoldásokra. Ilyen a számomra egyik legérdekesebb jogi szabályozás, amivel már találkoztam – és valószínűleg mindenki más is –, ugyanakkor eddig nem figyeltem fel rá: a névviselés a házasság intézményében. Így hazai megoldásokon túl az egyik házastárs megtarthatja házasság előtti családnevét, vagy az egyik fél felveheti a másik házastárs családnevét, illetve egyesíthetik azt, a magyar szabályozás a hagyományra tekintettel ismeri a házasságra utaló toldással való névviselést is. Ez az a bizonyos „-né” toldalék, például Asztalosné.

Az intézmény kiválasztásánál közrejátszott a relatív földrajzi közelség, az ismerősök, barátok tapasztalata és választása. A döntő motívum ugyanakkor az oktatás minősége és hírneve volt.

„A debreceni felsőoktatás gyökerei a Református Kollégiumba nyúlnak vissza, melyet 1538-ban alapítottak, s amelyben már felsőoktatás folyt három karon. Mivel a Parlament 1912-ben megalapította a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetemet, amelyhez a továbbiakban hozzátartozott a Református Hittudományi Kar, ezért a Református Kollégiumot lehet tekinteni az egyetem jogelődjének. Így a Kollégium jogfolytonosságát tekintve Magyarország legrégebbi folyamatosan működő felsőoktatási intézménye” – írja a Wikipédia.

Az egyetem több épületből áll, az ikonikus főépületet 1932-ben avatták fel. Külön egyetemváros van, ami rengeteg lehetőséget nyújt szórakozás, kikapcsolódás és tanulás szempontjából egyaránt. Az egyik kedvencem volt a szabadtéri színház a nagyerdei parkban, ahol nemcsak előadások, de filmvetítések is vannak.

Az egyetem könyvtára hatalmas és modern. Rengeteg információ elérhető egy egyszerű regisztráció után, nemcsak tankönyvek kölcsönözhetőek, hanem akár filmek is mind tudományos, mind szórakoztatási célokból is. Ugyanakkor rengeteg könyv elérhető volt online könyvtári verzióban is, ami nagy segítségemre volt.

A szállásom a Kossuth Lajos Kollégiumban volt, ami a városban talán az egyik legjobb kollégium. Nagyon újszerű, tiszta és tágas. Úgy éreztem, talán a tanuló szobákból volt kevés. Igaz, egy-egy szobában több hely is volt, de mindenki jobban szeret egyedül tanulni, azt hiszem. Nem zavarnak bele a gondolataidba az ajtócsattanások, a székek recsegése, a köhécselés, írás, lapozás vagy gépelés, ha az illető éppen laptopot használ.

A szoba az épület napos oldalán volt, ami a februári télies időben azért jól jött, viszont ahogy kezdett kitavaszodni, majd a tavaszból nyár lett, kissé melegnek bizonyult.

A bentlakás a jogi kartól nagyjából 20-30 percnyire volt, amit gépkocsival, tömegközlekedési eszközzel, illetve gyalog tettem meg. Debrecen nagyon szép város, tágas és zöld, tele van zöldövezetekkel és fákkal, ami nagyon kellemessé teszi az ott tartózkodást. Bár kétszázezer lakosa van, és ezzel Magyarország második legnépesebb városa, egyáltalán nem találtam zsúfoltnak, ami nagyon tetszett benne. A tömegközlekedés, amitől általában ódzkodom, most elég kellemes élményt nyújtott. Új villamosok és buszok, átlátható menetrend és tisztaság jellemezte. Kellemesebb időben, és ha az előadás éppen nem a kora reggeli órákra esett, sétáltam. Ilyenkor jó lehetőség nyílt beszélni az családdal, megnyugtatni őket, hogy minden rendben, nem vesztem el, csupán most nem kétszázötven, hanem négyszáz kilométer választ el tőlük, és abban sincs semmi nagy dolog, hogy most éppen egy másik országban vagyok, ugyanúgy folyik az életem tovább, csupán a körülöttem lévő környezet más.

Minden kezdet nehéz, így tartja a mondás. Bár rövid ideig tartott megismerni az épületet és megérteni az új rendszert, de okozott némi nehézséget az elején, ezt be kell vallanom. Az első héten kissé elveszettnek éreztem magam, és nem is tudtam, mit is csinálok ott. Termeket kerestem, tanulmányi osztályra jártam, mert már nem volt hely szemináriumi csoportban, vagy éppen ütköztek az órák az órarendben.

Mindenki nagyon segítőkész volt, ami nagyon jólesett. Sorra szereztem új barátokat, ismerősöket. Megtanultam azt is, hogy a szeminárium az gyakorlat, vagyis egyszerűen csak „gyak” az egyetemistáknak.

Az órák más hangulatban zajlottak, mint nálunk, hiszen itt rengeteg diák zsúfolódott be egy nagy terembe. Az előadó beszélt, diktált, majd vége lett az órának egy szünet után. Eleinte furcsa volt, polgári jog magyarul, nem igazán szoktam hozzá. Így volt a büntetőjognál is, gyakran kellett többször elolvassak egy mondatot, hogy megértsem. De aztán hamar belejöttem, hiszen szerencsére mi is tanulunk itthon magyarul jogi tárgyakat, így hamar sikerült a szaknyelvbe gond nélkül belerázódni.

Az oktatók is kedvesek voltak és megértőek, ha valami szamárságot mondtam, és kiderült, erasmusos diák vagyok, valamint az, hogy nem volt ahonnan tudnom azt a bizonyos dolgot, felvilágosítottak, és minden ment tovább.

A gyakorlatok hasonlóak voltak, mint itthon. Csapatokban dolgoztunk órán, átbeszéltük az előadás anyagát, a kérdéseket. A jelenlét nagyon szigorúan számon volt tartva. Akinek egy félévben kettőnél több hiányzása volt, annak beszámolási kötelezettsége keletkezett. Ahogy a többiek elmondásából tudom, ez azt jelentette, hogy a félévi anyagból kérdezik az illetőt még a vizsgaidőszak előtt, és ezen áll vagy bukik, hogy majd vizsgaidőszakban jelentkezhet-e vizsgára.

Az egyik legfurább dolog a beugró volt. Ezek a beugrók olyan minimumfogalmak, amelyeket szóbeli tétel húzása előtt vagy a vizsgáztató adja ki, vagy a diák húzza ki. Amennyiben a diák nem tudja, nem húzhat tételt, tehát kizáró jellegű. Ezektől nagyon féltem. Polgári jogból 28 darab volt, és 5-öt választott ki a vizsgáztató, büntetőjogból meg 50 darab volt, és mi magunk kellett húzzunk. Ez sokszor rengeteg magolással járt, ennek tetejében még ott voltak a vizsgatételek. Ugyebár a beugró a jegybe nem számított bele, hiszen a tétje az volt, húzhatunk-e tételt. Viszont, amint kiadták, illetve kihúztam, elszállt a gyomorszorító stressz, mert éreztem, hogy tudom.

Aztán lejártak a vizsgák, és elrepült az egész félév, mintha csak egy álom lett volna, amire reggel visszagondol az ember, és megpróbálja felidézni.

Egy nagyon jó élmény és lehetőség volt, amit köszönök mindazoknak, akik lehetővé tették, és azoknak, akik segítettek utamon!