Vadász Botond – Filmművészet, fotóművészet, média szak, II. év

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest (Magyarország)

Amikor kiderült, hogy sikerült az Erasmus-jelentkezésem, iszonyatosan örültem, hiszen mindig is szerettem volna kipróbálni, hogy milyen egy félévet egy másik országban eltölteni. És nem utolsó sorban az egyetemi éveket is sokkal színesebbé tudja tenni ez a program.

Sokan kérdezték, hogy ha már megadatott nekem ez a lehetőség, miért nem mentem valamelyik nyugatabbi országba. Úgy gondolom, hogy anyagilag az számomra megterhelőbb lett volna, valamint Budapestre mindig is kíváncsi voltam, és ezt a közeljövőt tekintve is az egyik fő letelepedési állomásomnak tekintem. Természetesen, a legnagyobb probléma a lakáskereséssel volt, hiszen Budapesten horribilis árakat tudnak elkérni szobákért, de nagy nehezen sikerült az egyik ismerősömmel egy vagány kecót kapnunk, vagyis egy hostelt, hogy pontosítsak. Az Erasmus-hangulatot méginkább fokozta, hogy számos, ugyancsak erasmusos egyetemistával laktunk együtt, akik a világ különböző pontjairól érkeztek, legfőképp Ázsiából. Így garantált volt, hogy még a négy fal között is lehetőségem van különböző kultúrákkal megismerkedni, és még egy-két szót is elsajátítani különböző nyelvekből (például a geonbae, amely koreaiul annyit tesz: egészségedre!). A hostel is nagyszerű helyen volt, a belváros közepén, ahonnan minden egyszerűen megközelíthető volt, még a MOME is körülbelül 10 percre volt tőlem metróval.

Szerencsére rengeteg lehetőség van Budapesten, amelyekkel többé-kevésbé éltem is. Kiállítások, különböző különleges események, bulik, na meg rengeteg érdekes és karakteres ember, akikkel ezeket a lehetőségeket ki lehet használni. Na de hogy milyen is volt MOME-snak lenni: vegyesek az érzelmeim, hogy őszinte legyek. Maga az egyetem hangulata elég fiatalos, amellyel összességében nincs is probléma. A legtöbb tanárral is teljesen felszabadultan tudtam beszélni, aminek nagyon örültem. Viszont maga ez a hangulat mégis kicsit frusztrált engem. A diákok többségét nem tartottam annyira szimpatikusnak. Viszonylag nyitott és kezdeményező embernek tartom magam, viszont feléjük ez a nyitottság nem tudott kibontakozni. Nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan miért. A MOME-s diákokkal való kapcsolatteremtést nehezítette, hogy a körülbelül 8 felvett tantárgy óráin mindig másokkal voltam. Ez nem éppen könnyítette a beilleszkedésem. Na jó, azért nem szeretném, hogy ez úgy jöjjön le, mintha elbújtam volna a saját szférámba, és senkivel sem akartam megismerkedni. Nem erről van szó, csak az egyetem falain belül nehezebbnek éreztem az ismerkedést. Viszont néhány erasmusos kurzustársammal elég jó kapcsolatot kiépítettem, gyakran mentünk fel egymáshoz, volt, hogy én is áthívtam őket, majd elindultunk a pesti éjszakába, ami tele van számos vagány lehetőséggel. Sok lakótársammal is elég jó viszonyt kiépítettem, rengeteg fotót készítettünk, és persze, sokat ügyködtünk együtt a konyhában. Főleg az ázsiaiak voltak nagyon jártasak a főzésben, isteni kajákat tudtak készíteni. Na de vissza az egyetemhez, mert ugyebár nemcsak szórakozni mentem Budapestre. Amint már írtam, a tanárok elég lazák, sőt néha túl lazák is voltak. Bár gondolom ez annak is betudható, hogy mi csak exchange diákok voltunk ott. Sajnos a legtöbb tantárgyam elméleti volt, mivel kommunikáció szakos vagyok, így sokkal több szakmai tapasztalatra nem igazán tettem szert. Ami nagyon tetszett, hogy a MOME média intézetén belül bármilyen tantárgyat fel tudtam venni (gondolok itt fotó, tervezőgrafika, média, design és animáció szakon belüli tantárgyakra), feltéve, ha egyeztettem az adott tantárgyat oktató tanárral. Így sokkal több lehetőség közül tudtam választani, mint a Sapientián. Még amit nagyon szerettem, hogy bármilyen kérdéssel fordultam a tanárokhoz e-mailen keresztül, szinte azonnal, vagy még aznap válaszoltak, amit sajnos az itthoni tanáraim többségére nem tudok elmondani. Az elméleti órákon nem tanultam sokkal többet, mint otthon. A MOME-n is volt filmtöriórám például, de főként ugyanazokat tanultuk, mint otthon, viszont szerencsére én sem maradtam le a francia újhullámos filmek néhány klasszikusáról. A jelenlétet abszolút nem figyelték olyan szigorúan, csupán a művészettörténet kurzusomnál számított bele a végső jegybe.

Úgy gondolom, hogy minden fontosat elmondtam erről a félévről, amelyben voltak persze negatívumok is, de összességében úgy érzem, hogy abszolút nem csalódtam, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbáljon ki legalább egy szemesztert, mert nincs, ahogy ne érje meg.