Simó Helga, Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak, I. év

Kisebbségkutató Intézet, Budapest

Az, hogy majd a mobilitás végén milyen élményekkel térünk haza, már az első pillanatban eldől. Hogy mi is az első fázisa az Erasmunak, az már egy nehezebb kérdés, és valahol mindenkinél változó.

Nálam egészen biztos abban a pillanatban kezdődött, hogy eldöntöttem, menni akarok. És tulajdonképpen a többi annyira meglepően egyszerű volt, hogy szinte észre sem vettem, hogy egy jelentkezési és egy rosta-folyamatnak vagyok éppen a része.

Szóval, az első pillanat, amikor te eldöntöd, hogy nyáron gyakorlatozni fogsz. Nincs igazából ezen sokat mit gondolkodni, mert a Sapin tulajdonképpen csak nyári gyakorlatra mehetsz, tehát évközben szó sem lehet róla, és ez is szigorú időkeret közé van szorítva, tehát ez a maximum két hónap, és a minimum két hónap egy és ugyanaz, az átlag ennyit tartózkodik kint. Persze beszélhetünk még meghosszabbításról, ha valami nagyon fontosan és halaszthatatlan munkát bíztak rád, amit nélküled esélytelen megoldani, akkor nyert ügyed van.

A kérdés, hogy akarsz-e egyáltalán tovább maradni, mint két hónap. Ezt majd a hely fogja eldönteni helyetted, de arra kell folyamatosan gondolnod, hogy a nyári pangás egyszer mindenhová beüt, még a legelevenebb városokban is, és maximum a turistákkal osztozhatsz a frissen szerzett élményeiden, mert még a kollégáid is el fognak menni kiseb-nagyobb vakációkra.

Budapest bármilyen eleven évközben, úgy hal ki a nyár első hónapjában, és köszönt be az úgynevezett uborkaszezon (nincs színház, könyvtár, mindenki nyaral). Ami persze jó is tud lenni, ha mondjuk az ember erre vágyik, és inkább önmagára fókuszálna. Szóval nevezzük a nyári gyakorlatot önismereti élménynek.

Ehhez az önismereti élményhez nagyon könnyen hozzá lehetett jutni, kávzi csak el kellett menni egy, az egyetem által tartott bemutatóra, aztán a bürokrácia útvesztőjében megtalálni a lehető leggyorsabb utat, és gyorsan összeszedni a papírokat, mert hát két héttel indulás előtt már mindennek készen kellene lennie. Személyes tapasztalataim, hogy a biztosítást, a szállást és a bankkártyát kell a leghamarabb letudni (ugyanez vonatkozik jelentkezésnél a szakkordinátori ajánlóra. Nehogy utolsó percben kérjétek, ha mégis, akkor ne csodálkozzatok, ha a saját nevetek helyett valamelyik diáktársatoké szerepel majd rajta, mert ilyenkor többtucat jelentkező van, és mindenki ugyanazt a szakkordinátort ostromolja).

Biztosan sokat tesz hozzá vagy vesz el éppen az élményből, hogy milyen szállást kap az ember. Egy barátnál, ismerősnél a legjobb meghúzódni, mert albérletet találni nyárra szinte lehetetlen, és akkor is jó felkészülni a csillagászati árakra. És akkor még ott van a kollégium, ha az ember kellőképp szívós (ha nem, majd az lesz), csak hát ide is időben kell jelentkezni. Ott van Márton Áron Szakkollégium, meg az ELTÉ-nek egy tucatnyi bentlakása kezdésnek.

Az, ha valaki Óbudán lakik és a Budai Várban dolgozik, már alapjában beléköltözik a budai identitás. A 17-es és a 19-es vonala, a Moszkava-tér, vagy ha szép az idő, és általában érdemes korán bejárni, mert akkor elviselhetőbb, akkor jöhet a vár-ostrom. Szóval a kirándulást összekötheti az ember a munkával, kábé egy pár napig működik, amikor már nem talál új útvonalat és rémesen unni kezdi. Persze ez nem érdekel senkit. Amíg van odafenn korlátlan wifi-fogyasztás, kávé és légkondi, nem is nagyon akar elmenni az ember onnan, kár, hogy fél ötkor zár a bazár.

A Kisebbségkutató Intézetnek így nyáron elég családias hangulata van, de szerintem évközben is hasonló lehet. Közös ebédek, közös kirándulások, közös kávézások, még a túlságosan tartózkodó emberek is bekerülnek valahogy a körforgásba, és ez persze leginkább a fogadó intézmény munkatársai tehetők ezért felelőssé.

És ha megvan ez a környezett, akkor már csak árgus szemekkel, nyitott fülekkel kell figyelni, és felszedni minél többet, mert a későbbiekben még hasznos lehet. Megismerkedni a többiek munkájával talán az egyik legizgalmasabb rész, aztán rájössz, hogy a csudába is, mindenki kutat már valamit, akkor mi jut neked? Aztán nekiállsz az irodai munkának, de közben ott zaklat a gondolat, hogy akkor mi lesz veled és hogyan. Mit akarsz csinálni, miért akarod ezt csinálni? Jön a nyári punnyadás, mert óhatatlanul is eljön egyszer, és ebből az állapotból nehéz felrázódni. Kivéve, ha nagyon jó, bátorító közegbe kerülsz, és az itt adott volt.

Közben arra ébredsz, hogy már augusztus van, és hirtelen minden beindul. Kinyit FSZEK, a hétfők szabadok lesznek, egyre többen jönnek vissza az intézetbe, beülsz a könyvtárba, agyalsz, jönnek az ötletek, és közben építed a kapcsolataidat folyamatosan. Mindegy, hogy mit találsz ki, mindenre van egy ember, egy megfelelő személy, akihez fordulhatsz. Aztán azon kapod magad, hogy a város is felébred körülötted, és hát ott vannak a fesztiválok, amik kényszerítenek arra, hogy elhagyd a várost, amihez eddig mindig annyira ragaszkodtál, hogy szóba állj az emberekkel a bentlakásban, hogy megtaláld a régi ismerősöket, hogy valami olyasmit kezdj el csinálni önkéntesség címszó alatt, ami megváltoztatja az életedet. És rájössz, hogy bizony, ha nincs ez a nyári gyakorlat, akkor ide sem jutsz el.

Hirtelen már nem látod a végét, szeretnél egyszerre kéthelyen lenni, teleportálni, bármi, csak sikerüljön lemenedzselni ezt a hónapot, minden kedvedre valót kipróbálni, mielőtt visszamennél, és közben elkerülni, hogy azt a benyomást keltsd, hogy egy felelőtlen kölyök vagy.

Az Erasmus nyári gyakorlatban vannak még olyan jó dolgok is, például, hogy újra jelentkezhetsz jövőre. Ha akarod, keresheted azt az élményt, ami itt abbamaradt, és hogy ha annyira hű, de fontos szakmailag, akkor talán érdemes-e, de egyébként egy csomó új dolgot rejteget, egy csomó tapasztalattal a hátad mögött tudsz újra belevágni, másképp csinálni, más utat választani. Sokan nem mondhatják el magukról, hogy megint megpróbálhatták, tehát érdemes annyit kihozni belőle, amennyit csak lehet. Ehhez viszont nagyon rendesnek kell lenni. Javasolt betartani a szerződésben írottakat, és a kintlét alatt többször elolvasni, hogy miket is ígértél meg, amikor aláírtad, mert rosszul is elsülhet az egész, ha valahová rossz dátumok kerülnek. Aztán hazajössz, és megírod ezt a beszámolót. És akkor tudod, hogy vége van.

2016.10.14.