Zongor Ágnes, Környezettudomány szak, II. év

Országos Onkológiai Intézet; Klinikai Sugárbiológiai és Diagnosztikai Onkocitogenetikai Osztály, Budapest

Zongor Ágnes vagyok, a Sapientia EMTE környezettudomány szakos diákja. Múlt évben már volt szerencsém az Erasmus+ mobilitásban részt venni. Az ötlet, hogy gyakorlatra is jelentkezzek, már az akkor itt töltött idő alatt megfogalmazódott bennem. Nagy szerencsém volt, a hely adott volt. Múlt félévben is bejárhattam az Országos Onkológiai Központ klinikai sugárbiológia és diagnosztikai citogenetika osztályára „szétnézni” a laborokban. Aztán az osztályvezető megkérdezte, mikor jönnék vissza. Rögtön jött a válasz, hogy amint lehet. Előző évben közelebbi kapcsolatba kerülve a bürokrácia útvesztőivel, gondoltam, ha már lúd, legyen kövér és a gyakorlat pályázata mellette a féléves képzésre is jelentkeztem. Az egy hónapos tűkön ülés után pozitív elbírálásban részesültem, és ezt ez úton is köszönöm az értékelő bizottságnak.

A nyaram így jelentősen lerövidült, gondolta mindenki, és azt kérdezték, megéri-e majd nekem azzal tölteni a meleg hónapokat, hogy reggel 6-kor kelek és előreláthatóan délután négyig egy laborban ülök. Ez úton ismét közlöm csupa nagy betűkkel, hogy MEGÉRTE. A nyári vizsgaidőszakot követően négy napot töltöttem otthon, aztán felültem a Budapest irányába induló buszra.

Miután megtudtam, hogy felvételt nyertem, elkezdődtek az első bürokratikus körök a fogadó intézménnyel, illetőleg az osztályvezetőnkkel és mentorommal. Nagyon segítőkészek voltak, mindent időben kitöltöttek, lepecsételtek, aláírtak, elpostáztak, illetve „szeretettel várunk” tartalmú e-maileket küldtek. Ebben az időszakban kellet kitalálni, hogy hol fogok lakni. A nyári időszakot tekintve Budapesten nem olyan vészes szállást találni, gondoltam én. Hisz’ ott a sok kollégium, ami nyári szállást kínál a magyar fővárosba érkezőknek. 

A nagy számok törvénye ez esetben nem működött, de ismételten szerencsém volt. 15 budapesti kollégiumnak írtam e-mailt (az igazgatótól, a titkárnőkön keresztül gyakorlatilag a portásokig). Előző tapasztalataimból tanulva, nem elég egyetlen egy címzett, mert úgy is mindig máshoz irányítanak. Én így oldottam meg, a plusz körök kikerülését. Meglepődve konstatáltam, hogy egyetlen kollégium igazgatója írt nekem vissza (gondolni kell arra, hogy nyár elején már elkezdődik a nyaralási szezon és az illetékesek nem mindig elérhetőek). A Bolyai kollégiumtól írtak nekem vissza és ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna. Ez egyébként év közben, mint szakkollégium működik, és mint ilyen, a bejutási átlag elég magas (4.2 az 5-ből, ami önmagában nem elég, bejutás előtt interjúzni is kell). A kollégium mindennel felszerelt, ami szem-szájnak (és egyetemistának) ingere. Látszólag azért építették és úgy funkcionál, hogy az itt lakó diákoknak semmi más problémája ne legyen a tanuláson és a minél jobb teljesítménynyújtáson kívül.

Miután megbeszéltem az érkezésem dátumát a kollégium titkárságával már csak annyi dolgom maradt, hogy pontosan érkezzek. Mint tudjuk, nem mennek mindig ilyen egyszerűen a dolgok. Megérkeztem a 80 litres hátizsákommal és bekopogtam a titkárság ajtaján, ami zárva volt. Persze jött az instant pánik, hogy most mi lesz. Semmi nem lett. A szobából kipapucsozó diákok mosolyogva és közvetlenül kérdezték, miben tudnak segíteni (ezt a szokást otthon is megtanulhatnánk, pedig nem vagyok a könnyen barátkozós típus). Aztán kiderült, hogy itt mindent a diákok intéznek. Megmutatták a szobám és szóltak, hogy ja, itt amúgy nem zár senki semmit, de itt a kulcs, ha kell. (töredelmesen bevallom, én azért bezárom az ajtót). Gyönyörű, látható módon egyetemistáknak tervezett szobát kaptam, amiről egy kolozsvári diák, aki ide érkezett felvételizni így nyilatkozott: „Hű, ekkora Asztal, kényelmes Ágy, Tároló helyek, Szekrééééény!”. Ezeket ilyen módon felsorolva nem tűnik nagy durranásnak, de higgyétek el, igenis az, mert Budapesten nem könnyű jó lakást találni, egyetemistának pláne. Erre jó odafigyelni. A kollégiumok alapjáraton külsősöket is fogadnak, csak jó előre kell egyeztetni.

Ha megérkezel első dolog ugye, hogy eljuss a szállásra, jó, ha van érvényes diákigazolványod (A kártya pl. és mellette az egyetem által kiállított utazási kedvezményről biztosított zöldkártya). Ezzel lehet kedvezményes BKK bérletet készíteni (tanulmányi időszakban, a félreértések elkerülése végett, jobb ha az itteni diákkal készítitek, kevesebbet kell magyarázkodni az ellenőröknek és abban a félévben hivatalosan itt van aktív félév). A diákbérlet ára 3400 ft., amit akár automatánál, akár jegypénztárnál is lehet váltani. Előbbi esetben jó pontos bankjegyeket vinni különben megtörténhet, hogy a gép nem ad vissza, ilyen szerencsére nem volt, olyan viszont igen, hogy instant nyerőgépnek gondolta magát és a visszajáró 6600 forintot 200 ft-os érmékben dobta ki a bérlettel együtt. Én is és a metró bejáratánál álló ellenőr is hangosan felkacagtunk.

Elég lámpalázas voltam a gyakorlatot illetően. Tudtam, és tudom, hogy rengeteget kell még tanulnom, és mennyi mindent nem tudok. Nagyon aranyosan fogadtak, mindenkinek kívánom, hogy legalább egyszer legyen része ilyen munkaközösségben.

Első napomon már mély víz, itt a mikroszkóp itt vannak a tárgylemezek, az elmélet ezen része már megy, szólj ha valami érdekeset találtál. Nagyon tud pörögni az élet és az emberekkel való kommunikációt és a csapatmunkát, egy intézmény nagy és kis problémáit csak itt tanulhatja meg az ember fia/lánya. Kaptam munkaruhát, ami azért megkülönbözető jelzés az intézményen belül, mert ha látják, hogy fehérben vagy rögtön mindenki azt hiszi, hogy a 10 épület közül pontosan tudod, hogy dr. XY melyik épületben rendel, melyik emeleten és hánytól. Ismételten szerencsém volt, a legtöbb ilyen irányú kérdésre, sikerült helyes útbaigazítást adni. Minden hétfőn osztályos gyűlésünk volt. Itt lettem bemutatva mindenkinek, és az összes dolgozó megjegyezte, ki vagyok miért jöttem, és nagyon kedvesen bántak velem. A mentorommal megbeszéltük: egy hét után küldök egy "mit tanultam eddig a témáról" összefoglalót. Elég sokat idegeskedtem miatta, de végül jó lett és a rögtönzött szóbelin is jól teljesítettem, megdicsértek. Mindenhol szeretik ha nyíltan, egyenesen, egyértelműen beszélsz, nekem ez nem esett nehezemre, de nagyon tudják értékelni. A konkrét labormunkáról a későbbiekben írok.

Az első héten részt vettem egy orvosi referálón, ahol a kórház igazgatója is végigmért. Ez azért elég nagy dolog, egy szobányi orvos előtt küzdhettem le a lámpalázam. Innentől beindult az élet és úgy kezeltek, mint egy teljes értékű munkatársat. A mentorom azon volt, hogy minél több technikát meg tudjon tanítani. Az első hónap szabályosan elrepült, csak innan vettem észre, hogy lejárt a bérletem (egyébként a második hónap végét is így konstatáltam).

Fontos dolgok listája a lakást követően, a mit együnk probléma. Én ebből a szempontból is szerencsés voltam, a kórházban van kantin ahol havi 6000 forintért minden nap leves, ebéd, desszert a változó menü. Ez egyébként nagyjából minden intézménynél megvan. Ha nincs, nagyon sok nyáron is működő kantint találni, barátságos áron.

Telefon. A telefonszolgáltatások otthon sokkal kényelmesebbek, de elengedhetetlen egy magyar számos kártya. 3000 forintért, egy hónapi szolgáltatást lehet váltani, melyhez mobilnet is tartozik, a helyi szolgáltató weboldalán egyszerűen elérhető.

A szórakozási lehetőségeket se hanyagoljuk. Nyáron fesztiválszezon van, és nem kell egyből a méregdrága Szigetre gondolni, sok kisebb, nívós rendezvény baráti áron, jó koncertekkel látogatható (Fezen, Rockmaraton). Ilyeneken a kemping és a baráti társaság elengedhetetlen. Rengetegen látogattak meg otthonról és új barátokat is szereztem. A javítási munkálatok miatt lezárt Szabadság-híd közösségi helyként szolgált, és adott volt a lehetőség új emberek megismerésére. Ennek köszönhetően az augusztus 20-i nemzeti ünnepséget új társaságban ünnepeltem, s bár nem vagyok nagy tüzijáték rajongó, a hangulat és az élmény miatt megérte kimenni és a tömegben széttaposott cipőmben hazaevickélni.

Labormunka alatt mentoromnak és az ott dolgozóknak hála sok mindent megtanultam. Mivel a következő félévet is itt töltöm az Erasmus+ mobilitás program keretén belül, adott volt, hogy államvizsgámnak is hozzákezdjek, és az osztályon témám is akadt. Beszámolómmal párhuzamosan ma este sikerült termelni pár oldalt ehhez is.

Szeretnék mindenkit bátorítani, hogy merjen elindulni, akár messzebbre is, és kihasználni a kínált lehetőségeket.

Egymondatos tapasztalatok:
- használj valamilyen emlékeztető programot
- mindent írj le, dátumot, határidőt, mindent
- minden iratról készíts másolatot
- menj el sportolni, mert megbolondulsz
- szervezd le az utat, szállást előre
- ne bőgj, ha vége a gyakorlatnak

Ezúton szeretném megköszönni szakmai koordinátoromnak, dr. Néda Tamásnak, a rengeteg segítséget, közbenjárást, támogatást és biztatást. A kari Erasmus koordinátornak, Albert Katinak a tömérdek papírmunka rendszerezését és a kérdésekre való válaszolást. Jaskó Gyöngyinek és Urák Istvánnak a sikeres kapcsolattartást az egyetemmel, illetve elsősorban az osztályon dolgozóknak, osztályvezetőknek dr. Jurányi Zsoltnak, mentoromnak dr. Kocsis Zsuzsinak, dr. Farkas Gyöngyinek, és Székely Gábornak, hogy türelmesen tanítanak. Továbbá barátaimnak akik meglátogattak.
Még elsőbbsorban szüleimnek, akik bíznak bennem és testvéremnek, akivel igazán testvérek lettünk.

2016.10.14.