Szabó Edina, Jog szak, III. év

Oktatási Jogok Biztosának Hivatala, Budapest

Szakmai gyakorlatomat július 15-én kezdtem meg. Nagyon izgatottan vártam az első napot. Szerdán érkeztem meg Budapestre. A város számomra nem volt új már sokszor jártam itt. A munka előtti napon feltérképeztem a terepet, megnéztem melyik a leggyorsabb út a munkába, bérletet vettem.

Az első nap izgatottan várakoztam az Oktatási Minisztérium recepcióján. Majd megérkezett egy munkatárs és felvitt a félemeletre, ahol az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala található. Az első napom egy pénteki napra esett, 9 órára érkeztem meg. Miután megérkeztem a mentorom, Dr. Szirmai Ágnes körbevezetett a hivatalban, és bemutatott a kollégáknak, nagyon kedvesen fogadott mindenki. Összesen 6-an dolgoznak ott, ezért kialakult egy családias hangulat, együtt ebédeltünk, beszélgettünk. Majd találkoztam a „főnökkel” is, Dr. Áary – Tamás Lajossal, az oktatási ombudsmannal. Nagyon kedvesen fogadott, tartott egy rövid ismertetőt magáról a munkáról, de 17 év munkásságot nem lehet 1 órába besűríteni. 

A munkanap reggel 8-tól délután fél 5-ig tartott hétfőtől csütörtökig, pénteken rövid nap volt, akkor csak 2-ig kellett bent lenni. Lassan hozzászoktam a korai kelésekhez is, mivel egy jó 40 percre laktam a hivataltól.

Az első héten megismerkedtem magával a hivatal tevékenységeivel, beszámolókat olvastam. Minden nap valami újat tanultam, de nem csak a munkahelyemen, hanem magáról a városról is. Megismertem a város tömegközlekedési rejtelmeit, szépségeit. 

Ahogy teltek a napok, többet és többet tudtam meg az oktatási ombudsman munkájáról, tevékenységeiről. A nyár ellenére is voltak panaszosok, kérdések, e-mailek, levelek, amelyre válaszolni kellett. Kaptam én is ügyeket, amelyek természetesen egyszerűbbek voltak, de megoldottam őket.

Minden munkatárs elmesélte saját feladatkörét, hogy mivel foglalkozik, milyen ügyeket oldanak meg, hogyan kell beregisztrálni egy új ügyet. Ahogy teltek a napok, egyre jobban összeszoktam a kis csapat napi rutinjával, tudtam, mikor mi jön, hol van a posta, kinek hány gyereke van, vagy épp nincs, de tervezik, többet megtudtam róluk és ők is rólam.

Visszagondolva nagyon hamar eltelt ez a 2 hónap, olyan, mintha egy szempillantás lett volna, de a jó mindig hamar eltelik.

Elmentem várost nézni is, megnéztem minden olyan helyet, ami érdekelt, kicsit felfedeztem a várost, persze volt amikor eltévedtem, de ki nem. Hatalmas város, amely nagyon hamar belopta magát a szívembe. 

Budapest mindig mozgalmas, mindig nyüzsög és minden napra tartogat meglepetést, soha nem alszik, mindig fel lehet fedezni valami újat, például, hogy a bérlet a metróra is jó.

Koncertre is elmentem, a Budapest Parkot mindenkinek ajánlani tudom, valami elképesztően néz ki, és nagyon jól érzi ott magát kicsi nagy egyaránt, áprilistól szeptemberig rendeznek koncerteket.

A budapesti éjszakában is kipróbáltam magam, bárok, szórakozóhelyek, sörkertek, minden ami kell, itt nem lehet unatkozni. Voltam a még lezárt szabadsághídon, amely sok embert vonzott magához. Szaladtam a Margit-szigeten, ugyanitt megnéztem a zenélő szökőkutat, kipróbáltam az összes metróvonalat, vásároltam, jazz-klubban voltam.

Találkoztam új és régi emberekkel, ismerősökkel, Budapest olyan, mintha egy találkozóhely, kikötő lenne, ahol olyan régi ismerősökkel futhatsz össze, akiket egy éve már nem láttál.

A 2 hónap minden egyes percét élveztem Budapesten, a korai kelések, a tömegközlekedés és minden negatív hatás ellenére. Nagyon jó lehetőség volt, hogy kipróbáljam magam más környezetben, más országban, más városban. Sok tapasztalatot szereztem, megannyi élményt, barátságokat kötöttem, új embereket ismertem meg.

Az Erasmus+ programot mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha egy kicsit el akar valaki szakadni az otthoni dolgoktól, nem fél magát kipróbálni új helyzetekben, szeret vagy szeretne új helyet, embereket megismerni, akkor mindenképp jelentkezzen.

Nagyon hálás vagyok, hogy a nyaramat Budapesten tölthettem el az, Oktatási Jogok Biztosának Hivatalában. Remek emberek vettek körül, akik minden helyzetben tudtak segítséget nyújtani. Kedvesen és szeretett teljesen fogadtak, köszönöm nekik, hogy egy rövid időre én is a csapatjuk tagja lehettem, és teljes mértékben nyitottan szívvel fogadtak.

Köszönet mindenkinek, aki segített az ösztöndíj elnyerésében. Remélem jövőre is sikerül sort keríteni rá. Számomra hatalmas élmény volt.

2016.10.13.