Csurka László-Csongor – Filmművészet, fotóművészet, média szak, III. év

Umbrella Kreatív Műhely Kft., Budapest (Magyarország)

Kezdődik a második etap. Azért a második, mert már tavaly is részt vettem Erasmus+ szakmai gyakorlaton, és szintén ugyancsak ennél a cégnél, az Umbrella Kreatív Műhely  Kft.-nél. A tavalyi első napos izgulást idén a rögtöni mélyvíz váltotta, egy órája sem vagyok ott, és mélyülök el egy projektben. Sok az ismerős arc, aminek nagyon örülök, és ők is megismernek, pedig sokat változtam a tavaly óta. Sok az új arc is, és ez kíváncsisággal tölt el. Vajon mi történhetett itt tavaly óta? Mert velem rengeteg minden. A talán ebben a kontextusban legnagyobb dolog az egyetem sikeres elvégzése volt, hiszen immár elkezdhettem gondolkodni a továbbtanulás és a munkalehetőségek között. Az államvizsga után megpályázni az Erasmus szakmai gyakorlatos programját tűnt a leglogikusabb lépésnek.

Miután a pályázat pozitív elbírálásban részesült, nagyon örültem, és elsősorban nem is a lehetőségnek, jobban inkább annak, hogy hátha alkalmazni fog a fogadó cég. Mivel voltam itt tavaly, ismertem, hogy dolgoznak, ami körülbelül azonnali belerázódást eredményezett. A tavalyi helyem üresen állt, mintha csak engem várna. Hát itt vagyok. Komolyan akarom venni ezt az egészet, hátha felvesznek. E körül forog az életem, azt is lehetne mondani. Ezzel a gondolattal fekszem és kelek. Jó társaság, vagány hely, csomó lehetőség, és rengeteg tanulnivalóval álltam szemben. A reggeli ébredések nem tartoznak az erősségeim közé, ahogyan az sem, hogy a lakhelyemtől egyórányi tömegközlekedésben vegyek részt minden nap, ráadásul kétszer. Így hát vettem egy biciklit. Sok az ember, nagy a forgalom, hogy fogok én biciklizni? Aztán erőt vettem magamom, és csak úgy suhantam. Amíg nem kaptam egymás után több defektet is, ami egy kis időre elvette a kedvem a dologtól. Vissza a tömegközlekedésre, ahol az időt olvasással töltöttem, ha tehettem.

Beérek a Perc utcai bázis fekete tolóajtója mögé, és kezdődhet a buli. A kávégépet már jól ismerem, én mutatom meg az új erasmusos gyakornokoknak, akik nem mellesleg három évig az egyetemen osztálytársaim is voltak. A tavalyi asszisztenciához képest idén kaptam olyan feladatokat is, amiket teljesen egyedül kellett megoldjak, és én ennek nagyon örültem, mert azt éreztem, hogy megbíznak bennem. Nem egy gyakornok akartam lenni, aki „tét nélkül” tengeti a napjait, és gyakorol, hanem az első perctől úgy álltam neki, hogy én itt dolgozom, és mindig felelősséggel lenni. A jó és kitartó munkának megvan a gyümölcse, mert rögtön kaptam projekteket, egyiket a másik után. Szinte már nem is győztem őket. Aztán kaptam egy nagyot. Egy igazán nagyot, legalábbis az én mércémmel. Soha nem csináltam ilyent, és izgultam is. De aztán minden megoldódott. Lelkességemet az sem vette el, mikor estig bent kellett maradnom, a saját lassúságom miatt, vagy azért, mert határidőre kellett megcsinálni valamit.

Én nagyon szeretem ezt a szakmát és szívesen dolgozom. Ami annyit jelent, hogy amikor dolgozom, nem úgy gondolok a munkára, mintha valami nyűg vagy teher lenne, hanem látom benne a lehetőséget valami vagány dologra, amit szívesen csinálnék. És azt hiszem, ez nagyon fontos, mert élvezettel tudok dolgozni, és minden új kihívás egyúttal lelkesít is. Így gyakran kaptam rajta magam azon, hogy fel sem tűnik, mióta ülök a gép előtt, vagy mennyi idő telt el az utolsó szünet óta.

Napról napra közeledett az Erasmus gyakorlatnak a vége, és már beszéltünk arról is, hogy mik a terveim a jövőre nézve. Már teljes értékű tagnak érzem magam, és ráadásul, nem a kispadon ülök. A mostani tapasztalatot felhasználva azt hiszem, hogy sikeresen meg tudom állni a helyem a szakmában, és remélhetőleg jó vágó szakember lehet belőlem. Annak köszönhetően, hogy dolgozhattam, és konkrét projektekben vehettem részt, hatékonyabb, gyorsabb, rendszerezettebb lettem, és sokkal jobban kezelem a sokszor éjszakába nyúló projektekkel járó keményebb időszakokat is.

Talán az egyik legfontosabb dolog, amit tanultam, az, hogy a hozzáállás nagyon sokat számít. Ha van lehetőségem arra, hogy felhasználjam és gyakoroljam a szakmához tartozó készségeket, akkor érdemes úgy hozzáállni a feladathoz, mint aki ténylegesen felelős az adott projektért és teljes jogú munkatársként végzi a rá bízott feladatot. Azt szeretném, ha a munkámmal elégedettek lennének az emberek, és én is elégedett akarok lenni magamammal. Sok új dolgot tanultam, és szeretnék még továbbra is tanulni. Ezek a fő motivációim. Ezt nagyrészt az Erasmusnak köszönhetem, hiszen megadta a lehetőséget arra, hogy kipróbáljam magam, vakon megbízott bennem és támogatott. Ezt nem kihasználni igen nagy mulasztásnak érezném.