Mánya Petra-Bíborka – Jog szak, III. év

Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes Titkárság, Budapest (Magyarország)

Az eddigi egyetemi tanulmányaim alapján sokat foglalkoztatott a nemzetiségi kérdés, és egyetemi éveim vége felé szerettem volna kipróbálni, hogyan működik a gyakorlatban az, amiről olyan sokat olvastam, kutattam: a nemzetiségek védelme. Az Erasmus+ szakmai gyakorlat egy kiváló lehetőséget nyújtott nekem, hiszen esélyem volt választani azok közül az intézmények közül, amelyiket én szeretném. Így első adandó alkalommal felvettem  a kapcsolatot dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet biztoshelyettes asszonnyal. A Sapientia EMTE-n belül 2017-ben alkalmam adódott felvenni az Emberi jogok nemzetközi védelme tárgyat, amit dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet oktatott vendégtanárként az egyetemünkön. Megtetszett a tárgy, főleg mert nagyon sok gyakorlati részt is megismerhettem. Így mikor hallottam az Erasmus+ pályázati lehetőségről, első gondolatom a Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes Titkárság volt, és nagy meglepetésemre fogadtak gyakornokként.

Eddigi egyetemi tanulmányaim során a hozzám legközelebb álló tárgyak a nemzetközi jog, európai uniós jog, valamint a kisebbségvédelmi jog. Az itt töltött két hónap sokat segített nekem további jogi ismereteim elsajátításában. Romániai magyarként szubjektív átélője vagyok a nemzetiségi kérdésnek, és kíváncsi voltam, hogy itt hogyan működik ez a Hivatalból, szerettem volna betekintést nyerni e jogterület Magyarország gyakorlati vetületébe. Közeledve az egyetemi éveim végéhez vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a puszta elméleti tudás nem elég ahhoz, hogy jól felkészült szakemberekké váljunk, és már az egyetemi oktatásunk ideje alatt el kell kezdenünk a felkészülést a különböző jogi szakmák gyakorlati oldalába is, erre pedig nekem remek szakmai betekintést nyújtott a Hivatal.

Már szerda éjjel idegeskedve aludtam el még az otthoni ágyamban, hogy másnap utazom, és milyen lesz majd az első napom. Előző nap délután elmentem a barátaimmal a Hivatal elé, hogy másnap ne legyen probléma a kereséssel, és nehogy késve menjek már első nap. Szerencsére egyből megnyugodtam, miután láttam, mennyire vártak már, és mennyi mindent készítettek elő nekem. Balázs, az egyik munkatársam fogadott a kapusok telefonálására, és először felkísért a nemzetiségi részleg emeletére. Itt körbevezetett, és bemutatott a többieknek és az ombudsman asszonynak, akik kíváncsiak voltak, miért őket választottam, és mik az elvárásaim. Ezután kaptam egy alapos gyorstalpalót Magyarország Alaptörvényéből, a nemzetiségi törvényből és az alapvető jogok biztosának törvényéről, valamint ismertette a titkárság tavalyi munkáját, mivel foglalkoztak, és a különböző eseteket. Az első héten körbevezettek a Hivatalban, és bemutatták azokat a jogszabályokat, amelyek a működésüket szabályozzák, lehetőségem adódott a különböző egyedi ügyekhez hozzáférni. Miután már ízelítőt kaptam a magyarországi nemzetiségi kérdésekről, valamint átnézhettem több, már lezárt és megoldott ügyet, lehetőségem nyílt besegíteni egy kutatásba is, és ezzel hozzájárulni a Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes Titkárság munkájához. A Hivatalban eltöltött gyakornokságom remek lehetőség volt annak kipróbálására, hogy milyen lesz majd önálló „felnőttként” a szakmában dolgozni. Gyakorlatba ültethettem az órákon tanultakat, kipróbálhattam, milyen munkatársakkal vagy munkatársként dolgozni.

Ez a két hónap alatt lehetőségem adódott belelátni a magyarországi jogrendszerbe, megismerni a magyar terminológiát, jogi eljárást, valamint hogyan is működik a Hivatal. Az, hogy ezt egy magyarországi intézménynél tehettem, dupla előny számomra, hiszen nemcsak gyakorlati tudásra tehettem szert, hanem elméleti tudásomat is bővíthettem egy számomra (nem teljesen) ismeretlen jogrendszerről, ennek terminológiai sajátosságairól, használatáról.

Minden nap 3-4 óra körül végeztem, és utána a város nyújotta lehetőségeket ragadtam meg. Kevés olyan napom volt, mikor otthon tudtam maradni és lustálkodni, de ezt egy percig sem bántam. Először ünnepelhettem augusztus huszadikát Budapesten, és nézhettem meg élőben a tűzijátékot, volt időm elmenni olyan kisebb múzeumokba, kiállításokra, amikre eddig nem volt időm. Budapest megszeretette magát velem már az első héten. Rengeteg barátot szereztem, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot, és várnak vissza, valamint a többi erasmusos diákkal, akik otthoni barátaim, rengeteg színes programot találtunk ki, többek között elmentünk a Balatonra, Velencei tóra, fesztiválokon voltunk, kiállításokon. Sokszor nem is tudtunk dönteni a sok program közül. Igaz bár, hogy évente többször jártam látogatóba a rokonaimhoz, de most lehetőségem volt belekóstolni a pesti hétköznapokba is. Minden nap felkelni, elkészülni és egyetem helyett munkába menni. Hamar kedvemre vált a „felnőtt” élet, de erre nagy hatással voltak Budapest monumentális épületei, környezete. Minden reggel, mikor az Erzsébet hídon kellett átmennem, csodáltam a Nap sugarainak táncát a Dunán, és magamba szívtam az energiát az elkövetkező napra. Elhatároztam, hogy én sosem leszek az a „pesti”, aki telefonját bújva fel sem pillant erre a csodára.

A két hónap nagyon gyorsan lejárt, talán túl hamar is, de millió tapasztalattal, emlékkel távoztam. Köszönöm a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek, az Erasmus+ mobilitási program és a Magyarországon Élő Nemzetiségek Jogait Védő Ombusmanhelyettes Titkárságnak a lehetőséget, hogy egy rendkívülien hasznos és felejthetetlen nyárban volt részem.