Kovács Dávid – Filmművészet, fotóművészet, média szak, III. év

Umbrella Kreatív Műhely Kft., Budapest (Magyarország)

Az egész erasmusos kalandomról szóló beszámolómat talán a legeslegelején kezdeném, a jelentkezéskor. A három évem alatt mindig hallottam az Erasmusról, de valahogy mindig elengedtem a fülem mellett, és nem nagyon érdekelt. Aztán utolsó éven elkezdtem izgulni, hogy mi is lesz velem egyetem után. Újból hallottam, hogy van ez az Erasmus, és hogy szakmai gyakorlatra is lehet jelentkezni. Sőt, ma van rá az utolsó jelentkezési határidő. Gyorsan észbekaptam, hogy miért hagynám veszni ezt a lehetőséget, bármilyen is legyen, amikor pánikoltam a jövőm miatt. Utolsó jelentkezési nap utolsó percén sikerült jelentkeznem, innen is köszönöm Virginás tanárnőnek, hogy még otthonról is azzal foglalkozott, hogy ajánlólevelet írjon nekem. Elfogadták a jelentkezésem, jöttek a papírmunkák, vizsgák, diplomamunkák, lakáskeresés. Nem mondom, izgalmas időszak volt ez... de, mint kiderült, megérte.

Három hónapra mentem, szeptember 10-én kezdtem. Első nap izgultam, hogy vajon mi lesz az Umbrellában. Tulajdonképpen potyára, mert olyanok bent az emberek, mint mi, fiatalok és lazák. Első nap megkérdezték, mit szeretnék csinálni, mihez értek. Én mondtam, hogy valahova a kamera crew-ba ha elhelyeznek, mint bármilyen asszisztens, nekem jó lesz. Másodlagos érdeklődésem a vágás, animálás volt. Első napokban, hetekben komolyabb feladatom nem volt. Minden nap bent voltam, összehaverkodtam a stúdióasszisztenssel, akinek igazából mindig tudtam segíteni, így én is a stúdióban sürögtem-forogtam az első hetekben. Nagyrészt castingokat, ruhapróbákat vezényeltünk le, kocsikáztunk a városban mindenféle kellékek után kutatva. Aztán ahogy teltek a hetek, fel-felkértek, hogy csináljak werkvideókat a reklámforgatásokon. Ezek már egy kicsit komolyabb feladatok voltak. Külső helyszínen forogtak, reggeltől estig, hatalmas filmstúdiókban a város szélén. Ezek mindig hajnalba kezdődtek, amit kompenzált az ingyenkaja és az, hogy láttam, hogyan történnek a komoly, profi forgatások, amikbe rengeteg ember, pénz és munka forog. Voltam Rossmann, K&H Bank, Raiffeisen Bank forgatásokon, sőt még a Lidl Konyha forgatásán is ott voltam, hiszen az ott forog az Umbrella stúdiójában. Láttam sínen mozgó hatalmas robotkart, ami a kamerát mozgatja, sok celebbel, színésszel találkoztam. Láttam, hogyan működnek azok a forgatások, ahol a lehető legjobb felszereléssel dolgoznak, és hogy mi sül ki belőlük.

A forgatások után történt a következő érdekes dolog: az utómunka. Itt jött be igazán képbe az Umbrella. Számomra érdekes volt végigkövetni egy projektnek az útját elejétől a végéig. Na jó, úgy igazán csak a forgatásba és az utómunkába láttam bele egy kicsit, de ezeken kívül még van sok más dolog, hogy létrejöjjön egy reklám. Jó volt látni, hogyan vágják meg, tesznek rá különböző vfx-eket, keverik meg a hangját annak a reklámnak, aminek én is ott voltam a forgatásán mint werkes.

Utolsó hónapban kaptam egy projektet, aminek már volt egy kis tétje is. A magyarországi Olasz Iparkamarának kellett összerakni egy videót az egész éves tevékenységükből, amit majd levetítenek az év végi karácsonyi ünnepségükön. Nagyon örültem neki, hogy kaptam egy komolyabb feladatot, és elkezdtem dolgozni rajta. Igazából csak vágni kellett meg animálni, mert már le volt forgatva az anyag. Az első vágat tetszett a mentoromnak, illetve az Olasz Iparkamara kapcsolattartójának is. Aztán szóltak, hogy az iparkamara elnöke személyesen is be akar jönni találkozni velem, hogy megnézze, és átbeszéljük, mi jó a videóban, és mit akar még változtatni. Ennek is örültem, mert jó érzés volt, hogy kivettem a részem az Umbrella munkájából, és felelősséget vállaltam a munkámért. Az elnökkel aztán hosszas találkozásokon keresztül nagy nehezen sikerült megcsinálnom a videót, amilyenre ő szerette volna.

Pont ma tudtam meg, hogy a levetített videónak nagy sikere volt, és elérte a célját. Az Umbrella bekerült a magyarországi Olasz Iparkamara egyesületébe.

Ezalatt a három hónap alatt belemerültem az animáció világába és rájöttem, hogy talán ez lesz az én utam, nem az operatőrködés.

Továbbá rájöttem még egy olyan dologra, ami az összes egyetemi évem alatt végigkísért, és nem hagyott nyugodni, és szerintem páran titeket is foglalkoztat ez a kérdés. Hogy jó pályát válaszottam-e, és hogy meg lehet-e ebből élni. Én a szakmai gyakorlatom után most már biztos vagyok benne, hogy jó pályát választottam, és igen, meg lehet belőle élni, nagyon is jól. Csak jó helyre kell kerülni.

Budapestről még pár szót, mert hát megérdemli. Nekem nagyon bejött, mert jó helyen laktam, és amikor kiléptem az ajtón, mindig minden közel volt, gyalog, metróval vagy villamossal. Ha tehetitek, kezdjetek el időben keresni valami jó lakást, mert számomra nagyon megdobta az általános boldogsági szintemet az, hogy egy jó lakásba jó helyen laktam.

Lényeg a lényeg, szuper három hónap volt ez, remélem még visszatérek az Umbrellához így vagy úgy. Ha nem máshogy, akkor majd a mesteriről ugyanígy Erasmusszal. És ha tehetitek, mindenképp jelentkezzetek, menjetek, dolgozzatok, bulizzatok, éljetek. Csak ne vegyétek el tőlem a helyet Erasmusra, mert én még nagyon mennék.