Szabó Tamás – Filmművészet, fotóművészet és média szak, III. év

Umbrella Kreatív Műhely Kft., Budapest (Magyarország)

Olyan szakmabeli tapasztalatot szereztem a mobilitásom során, melyekkel, úgy érzem, nagyban növeltem a munkapiacon való elhelyezkedésem esélyeit. Olyan környezetbe csöppentem bele, amelyhez még nem volt szerencsém. Ennek az előnyei, de a nehézségei is megvoltak.

Mikor megérkeztem az Umbrella Kreatív Műhely Kft.-be, évfolyamtársam, Csurka Laci, már „eladott engem” a cégnél mint hangmérnököt. Hónapok óta tervbe volt véve a hangszoba átalakítása, és első ízben beavattak engem is a tervekbe. Az új környezet és egy beolajozott gépezetbe való bekerülés hirtelen túl soknak hathat, de ez a mély vízbe merülés a gyors alkalmazkodást ösztönözte. Ahogy azt a mentorom már a motivációs levelemből is tudta, az én erősségem a hangutómunka. Ezt a szakmai tudást tudtam alkalmazni a cég kialakulóban lévő hangalámondó és keverő szobájában, ahol különféle feladatokat kellett elvégeznem. Az új hangtechnika kiismerése volt az elsődleges. Miután ez megtörtént, át is vehettem a terepet mint hangutómunka-hangmérnök. A cég által használt hangszerkesztő program mélyrehatóbb elsajátítása lett az egyik következménye annak, hogy három hónapot itt voltam gyakornok. Készítettem hangalámondás-felvételeket, ezeket lekevertem, letisztogattam. Beállt egy alaprutin, ami szerint végrehajtottam ezeket a felvételeket, elkezdtem használni  az általam kialakított sablonokat a hangutómunkához. Volt zörejfelvétel-készítés is, valamint a vágóktól megkapott „nyers” hangzású projekteket kellemes, versenyképes hanganyaggal láttam el. Itt is kifinomult egy workflow, ami alapján dolgoztam, párbeszédek letisztítása, lekeverése, majd jöhetett a zörejezés és a zene hozzákeverése.

Megtanultam használni a Loudness Radar Metert, ami a Broadcasting Standardok betartásában segített, mivel ez elvárás volt. A cég ügyfeleivel is volt alkalmam együtt dolgozni, amint az ő jelenlétükben zajlott az adott projekt hangutómunkára vonatkozó konceptualizálása. Ilyen esetben a klienssel való közös ötletelés és annak a hangszerkesztő programban való gyors vázlatos megvalósítása volt a cél. Arra is volt példa, hogy a hangszínész is jelen volt, és a vele helyben készített felvételeket is bele kellett dolgozni a hanganyagba az ötletelés során.

Autodidakta módon fejlesztettem magam tovább ebben a három hónapban, ezen a vonalon pedig az itt dolgozók és a mentorom is támogattak. Legnagyobb kihívásnak a három hónap alatt, rögtön az elején egy Borsodi-reklám bizonyult, melyhez nem készültek helyszíni hangfelvételek a forgatások során. Így a teljes csendből kellett felépíteni a rövid részekből álló reklámsorozat zörejvilágát és atmoszféráját. Ebben az időszakban voltak kilenctől kilencig tartó napjaim, mikor a sokadik alkalommal is jött komment az ügyféltől, melyekben változtatásokat vagy plusz hanganyagot kértek. Ilyenkor kellett összeszedni szeptemberben, sötétedés után a még bent tartózkodó embereket az irodából, valamint a recepcióst is, hogy a szereplőket szinkronizálni tudjuk. Nem utolsó sorban a kicsi süketszobában kellett faasztalt improvizálni és a konyha eszközeit bevetni, valamint munkaidőben a sör szisszenését hallani, amikor hihető sörösüveg-zörejtárat kellett készítenünk. Bár fárasztó és izzasztó megpróbáltatás volt ez, nem sajnálom a projekten töltött időt, mivel sokat fejlődtem általa.

A szállást egy albérlet kisebbik szobájában oldottam meg, ami Budapesten nem olcsó. Az ösztöndíj előlegben megkapott 50 százaléka elegendő volt a szállás, rezsi és a tömegközlekedési bérlet kifizetésére, valamint maradt egy kicsi élelmiszerre. Ezt nagyrészt a szülői támogatás pótolta ki. Még a nyár végén zajlott az albérlet keresése, és két alkalommal is fel kellett utazzak Budapestre egy-egy egész napos lakásnéző okából, de sok munkával és egy kis szerencsével sikerült találnom egy nagyon szimpatikus, korombéli, dolgozó egyetemistát, aki örökölt lakása egyik szobáját adta nekem bérbe.

A munkán kívül volt alkalmam megismerkedni kicsit Budapesttel, valamint annak zenei életével, olyannyira, hogy én is belekerültem kicsit. Eléggé le tudja foglalni az embert, ha munkával és zenével is foglalkozik egyszerre, sokszor túlságosan is, és ez kemény fáradtsághoz, ágyban töltött hétvégékhez, valamint megfázáshoz vezet. Ez a kis underground zenei társaság nagyon befogadóképes és támogató volt. Ha sok volt a munka, azért mentem open mic estekre, hogy kikapcsolódjak, ha kevesebb, akkor azért, mert volt energiám rá.

Persze, volt olyan alkalom, hogy hiába telt a munkahelyen az idő, de olyankor meg kell kérdezni a kollégákat, van-e valami, amiben segíthet az ember, még ha nem is esik közvetlenül a saját szakterületünkbe. Sose baj valami teljesen újat megtanulni vagy a pozitív, segítőkész kollégai viszonyokat felépíteni.

Végezetül, mindenkinek ajánlani tudom, bármilyen szakon is akárhányad éves, mert veszítenivaló nincs. A papírmunka kemény, de a titkárság mérthetetlenül segítőkész. A nem teljesen átgondolt vagy értelmetlen kérdésekre is válaszolnak, a segítségük nélkül háromszor nehezebb lenne a kijutás. Ösztöndíjat kap az ember azért, hogy bővítse a tudását, és ha van egy kis ambíció, akkor úgy lehet ténylegesen bővíteni a tudást, hogyha az évközbeni más zavaró tényezők jelenléte nélkül belevetjük magunkat a munkába. Végzősként meg pláne kapóra jött ez a lehetőség, mint azon kevés dolgok egyike, ami tényleg előrevihet ebben vagy akármilyen szakmában az egyetemi évek alatt, avagy az én esetemben közvetlenül utána. Ha diákévek alatt a legtöbb diák nem is veszi komolyan a jövőjét, a végefele már muszáj lesz. Erre az Erasmus+ szakmai gyakorlati mobilitás lehetőséget kínál. Élni kell vele.