Bogyor Ágota-Katalin - Környezettudomány szak, I.

Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Növénybiológiai Intézet, Növényi Fejlődés és Alkalmazkodás Molekuláris Szabályozása Kutatóegység, Arabidopsis Molekuláris Genetikai Csoport (Szeged, Magyarország)

A kéthónapos szakmai mobilitásomat Szegeden töltöttem, pontosabban a Szegedi Biológiai Kutatóközpont falai között. A kiutazást szerencsére nem volt nehéz megtervezni, mivel több lehetőség is adott, amellyel el lehet jutni oda. Én kocsival utaztam, azonban amennyiben valakinek jobban tetszik, úgy van lehetőség vonattal is kimenni, viszont ekkor legalább két átszállással számolni kell.

Számomra minden új volt, mivel eddig nem volt szerencsém Szegeden vagy akár a környékén járni és felfedezni szépségeit. Ugyanakkor újdonságot jelentett a kutatói munka is, mivel soha nem tudtam igazán elképzelni, hogy ez hogyan történik és mit is jelent pontosan. Ami először feltűnt az az, hogy a bicikli kultúra mennyire el van terjedve és mindenhol vannak kerékpárutak, valamint tiszteletben is vannak tartva azok, akik e közlekedési módot választják. Sőt ez furcsa is volt elsőre, hiszen mindenkinek próbáltam én elsőbbséget adni, viszont mégis mindenki nekem adott, mely eltérő az itthoni tapasztalatoktól. Nagyon szerencsés voltam, mivel kaptam kölcsön egy biciklit a csoportvezetőmtől és ez rengeteget segített. A legjobb közlekedési lehetőség Szegeden a bicikli, vannak bicikliutak mindenhol és a város hangulata egy kis engedélyezett száguldozás közben nélkülözhetetlen.

A Kutatóközpontra tekintve mondhatjuk, hogy ledöbbentem. Egy hatalmas épület, rengeteg emberrel. Figyelembe ötlő, hogy nagyon sok külföldi diák is van, akik mint szakdolgozók vannak ott vagy már kutatóként dolgoznak, és ezáltal lehetőségem nyílt arra is, hogy megismerjek más kultúrákat is. A csoport nagyon kedves volt és olyan jól esett látni, hogy mindenki úgy fogadott mintha már 100 éve ismernénk egymást. Előző tanáraim által egy kutatási témával mentem a csoporthoz és szívesen fogadtak és megtanítottak több technikára mely szükséges volt a kutatások kivitelezésére.

Az első hónap inkább a technikák, valamint az alapismeretek elsajátításának az időszaka volt. Rengeteg új és hasznos információt kaptam, amelyeket a továbbiakban hasznosítani tudok. Megtanultam milyen növénykultúrákkal kísérletezni és ugyanakkor átláthatóvá vált az is, hogy milyen a növénybiológia területén munkálkodni. Növényekkel dolgozni időigényesebb, és nagyon sok faktorra kell figyelni egyazon időben. A későbbiekben lehetőségem nyílt baktériumokat is tenyészteni, amely egy sokkal gyorsabb folyamat azonban ott is fontos a precizitás. A második hónapban már képes voltam önálló munkát végezni és minden megtanul folyamatot végig tudtam vinni magamtól. Voltak pozitívabb, de ahogy az lenni szokott, voltak negatívabb eredmények is, amelyeket még elemezni fogunk. Mostanra már látom azt is, hogy kutatásban dolgozni nem mindig annyira egyszerű és könnyű, mint ahogy azt sok helyen lefestik, hiszen van, hogy sikerül az elképzeléseket teljesíteni, de az is előfordul, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy azt mindenki elképzelte. Nagy a hibázási lehetőség, azonban fontos, hogy ilyenkor nem szabad elengedni a dolgokat vagy megbánni, hogy megpróbáltuk, hanem újra kell gondolni és újra meg kell próbálni, immár tanulva hibáinkból. Szerintem ez az egyik igazi szépsége is ennek a munkának.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy esélyem volt egy ilyen rátermett csapatnak a tagja lenni és remélem a továbbiakban is lesz esélyem velük dolgozni.

Kedvenc pillanataim közé tartoznak a közös ebédek, mivel mindig összegyűltek ilyenkor az emberek és együtt mentünk a menzába, ahol nagyon finom és változatos ételek mellett tudtunk a mindennapi témákon viccelődni vagy akár tudományos dolgokon töprengeni.

Ugyanakkor még lehetőségem volt részt venni egy növénybiológiai konferencián is, és rengeteg érdekes előadás közül sikerült megnézni párat. Különböző kutatók mutatták be remek munkájukat és volt esélyem ezáltal új tudományágakat felfedezni.

A labormunka mellett volt lehetőségem kikapcsolódni is. Szegeden kerül megszervezésre minden évben a Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet az ország legnagyobb csillagtetős színpadjának is neveznek. Sokszínű előadásokra lehetett jegyet váltani akár diákkedvezménnyel is. Ugyanakkor augusztus hónap végén kerül sor a Szegedi Ifjúsági Napokra is, amely a fesztivál kedvelőknek egy nagyon jó lehetőség. Változatos napi programok és fellépők vannak minden évben. Ezen kívül van lehetőség strandra járna, valamint moziba is és sok más tevékenységen is részt lehet venni a városban. A Tisza partján van egy kis part rész, amely homokkal és napernyőkkel van ellátva, ugyanakkor egy röplabda pálya is van a sport kedvelőinek. Diákkedvezményekre általában feljogosít az itthon kiállított A kártya, amely jó rendezvényekre és vonat valamint buszjegyekre is.

Vonattal könnyen el lehet jutni Budapestre, ahová én is elutaztam kétszer. Az egyik utazásom célja az EFOTT Fesztivál volt, amely egy magyarországi kisfesztivál a Velencei tó partján és nagyon vagány élmény volt emberek közt lenni újból és koncertekre látogatni.

Szeged környékén is megéri utazgatni. A biciklitúrákat ajánlanám, ugyanakkor szerintem a várost is úgy a leghangulatosabb bejárni, mint ahogy az az előbbiekben már említettem. Nem szeretnék túl sokat elárulni a városról, mivel át kell élni azt, hogy milyen is igazán ott lenni.

A szállásom a Márton Áron Szakkollégiumban volt, amely a Szegedi Vadaspark közelében található, ahol lehetőség van több, számunkra exotikus állatot is látni és nagyon megéri elkalandozni akár többször is a park területén. A kollégium kissé távolabb volt a Kutatólabortól, de biciklivel könnyen el tudtam jutni a laboratóriumokhoz. Az albérlet árak nem magasak, de szerintem ilyenkor egy kollégium sokkal jobban megérni, hiszen lehetőséget ad az ismerkedésre.

Számomra ez a mobilitás egy nagyon jó lehetőség volt belelátni a kutatók világába és jobban megérteni az elméleti alapokat, amelyeket eddig próbáltam elsajátítani. Rájöttem, hogy még rengeteget kell fejlődnöm, azonban az ilyen lehetőségek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy tanuljunk és a nyert tapasztalat mindig is hasznos lesz. Mindenkinek ajánlom, hogy ezeket a lehetőségeket ne hagyja ki. Egyedül voltam és ez néha kissé rosszul esett, de a hazafele úton csak arra tudtam gondolni, hogy a városhoz és ehhez a munkához nőtt a szívem és nem szeretném otthagyni örökre, így mindenképp szeretnék majd visszatérni.